LizaGazdija

Múlt hétfőn találkoztunk Livivel. Úgy volt, hogy majd kávézunk az Alexandrában, de ez persze befuccsolt, mivel pünkösd örömére nem nyitott ki az Alexandra, mily meglepő. Nem baj, szétszórtak vagyunk kicsit :) A Costában kötöttünk ki, ahol a kiszolgálás lassú és vicces. A kávét még mindig nem szeretem :) Viszont nagyon jót beszélgettünk. Négy órán át voltunk ott, és szerintem bőven lett volna még mit mondani mindkettőnknek, csak rájöttem 3/4 9-kor, hogy hopp, reggel 10-kor vizsga, és még kb. semmit nem csináltam az anyaggal. Úgyhogy hazaballagtunk. Majd találkozzunk még :)   Persze a hazaérés után sem sokat foglalkoztam már a vizsgatémámmal (buddhizmus), mert úgy voltam vele, most már mindegy. Aztán reggel mégis olvasgattam még egy kicsit. A bácsi nagyon szimpatikus volt, igazán, öröm volt vele beszélgetni. Nagyon okos bácsi. Neki nem volt akkora élmény velem beszélgetni, mert hát szeretett volna filozófus létére egy filozófia vizsgán filozófiai szaknyelvet hallani, és nem hallott. Tökr...

Nincs kedvem lefeküdni. Nincs kedvem reggel felkelni. Nincs kedvem holnap angolozni. Nincs kedvem szakdogát írni sem. Depi vagyok. Ezt az is bizonyítja, hogy kik jelennek meg álmomban. A fenébe már :( Valaki mentsen meg!

Múlt hétvégén voltunk otthon, és úgy tűnik, Liza végleg átköltözött most már. Vasárnap vittük magunkkal látogatóba, és nem is akart ott maradni. Persze azért a kaja meg a Godzilla-méretű kullancsa kiszedése ellen nem tiltakozott. Érdekkutya :)   Vasárnap elmentünk a Duna Plázába is, ahol megtekintettük a Mackó Fesztivált. Egy csomó édes plüssmackót mutogattak vitrinekben, némelyikről ismertetőt is kiraktak. Volt köztük 50 és 80 éves mackó is. Rengeteg képet csináltunk (eleinte én, de aztán nem bírták az idegeim Tomi profi gépét, aminél nem elég vakut ki- és bekapcsolni meg kattintani, hanem még egy csomó szuper funkciót is használni kell, hogy nézhető kép legyen az eredmény). Mindezt azért, mert anyu nem jött el, és szeretném, ha ennek ellenére ő is látná a kiállítást. Természetesen ma nem vittem haza neki CD-n, dehát ez kit lep meg... Hátha jövő szombaton már sikerrel járok.   Lezuhant egy gép :( És volt rajta 228 ember, közülük 4+1 magyar. Amúgy szerintem elég ronda volt, hogy még ré...

Fordítottam. Gondoltam rá, hogy elolvasom és kipofozom a szakdogám első fejezetét, hogy aztán elküldhessem Jamesnek, aztán nem jutottam el odáig. A fordításból még van 6 oldalam, az már nem olyan sok. Mondjuk utána még át kell fogalmazni, hogy ne csak kb. legyen magyarul. És utána van még 40 oldal fordítás. Ezt legalább szeretem csinálni. Olvastam is egy keveset az egyik könyvből, ami a szakdogához kell. Még 100 oldal van belőle, ami már nem olyan sok. Ahhoz képest, hogy milyen kiszámítható és uncsi volt az eleje, ma letenni is alig bírtam. Igaz, a vége még így is kiszámítható, és ilyen szempontból szinte mindegy is, milyen úton jutunk el a tragikus végkifejletig, de mégsem. Hú, most már nagyon izgulok. A két tanítványból az egyik nem jött el, és nem is szólt, hogy nem jön. Amikor már negyed órája késett, írtam neki sms-t. Nem válaszolt. Ha holnap reggel 10-kor megérkezik, attól tartok, nagyon ideges leszek. Mert jelenleg nincs szó róla, hogy jön, és meg is kérdeztem az sms-ben, hogy m...

Nagy baj lesz itt hamarosan. Még 4 alkalommal kell mennem a tanfolyamomra. Ezt egyrészt megkönnyebbüléssel nyugtáztam, mert nem könnyű velük. Másrészt kissé pánikba estem, mert ez azt jelenti, hogy még két hétig van állásom. Utána hirtelen munkanélküli leszek, és az elég gáz lesz. Szeretnék gyorsan még két csoportot meg egy fordítanivaló könyvet. És tényleg legyen vége a szóbeli érettségiknek. Van olyan emberkém, akinél érzem, hogy nem fogok tudni pozitívan hozzáállni bizonyos események után. Pedig muszáj még egy hónapig mosolyogni rá, mert hát ugye addig még jár ide. Ja, azt mondtam már, hogy bedurran tőle az agyam, ha kiforgatják a szavaimat? Nem? Akkor most mondom.

Ma pár hónap után először rászántam magam, és elmentem órára. Alig akartam hinni a szememnek-fülemnek, amikor a 20. perc környékén ismét elhangzott egy utalás arra vonatkozóan, hogy kövér vagyok. Elegem van. Tényleg. Nem értem, miért engem cseszeget ezzel, ha a csoportba járó két-három valóban túlsúlyos (értsd: nem látszik a csípője) hölgynek nem mondogatja. Érti ezt valaki?

Mert felbosszantottak. Legyen már vége a hülye szóbeli érettségiknek, és mindenki hagyjon engem békén!