LizaGazdija

Mindenki olvassa el ezt a cikket, ha van öt perce, mert ilyet még úgyem látott-hallott: http://index.hu/belfold/2009/04/07/szabalyosan_falaztak_el_tobb_szaz_embert_az_otodik_keruletben/   Az ilyen embereket kéne befalazni valahova, hátha végiggondolják a kis életüket. Annyira undorító ez az egész, hogy nem találok szavakat. Egyébként a cikk használhatná akár azt a szót is "elfalaztak" helyett, hogy "befalaztak", mert szó szerint ez történt. Ezek a szerencsétlenek most már itt fognak megrohadni, miközben szállóvendégek bámulnak majd rájuk egy méterről, mert ilyen seggfej emberek döntési pozícióba kerülhetnek ebben az országban. Az egészen biztos, hogy nincs az a hülye, aki ezektől az emberektől megveszi a lakásukat. Akkor se kéne, ha ingyen adnák. Csak azt tudom remélni, hogy valakit ebben az ügyben lecsuknak vagy kirúgnak vagy mindkettő. Huhh, de gusztustalan ez....

Vasárnap óriásit sétáltunk Tomival és Lizával. Tőlünk el a Kálvinra, onnan teljesen bonyolult útvonalon a Ferenciekre, ott át a hídon, Budán a parton el a Szabadság hídig, ott át a Fővám térre, onnan a Pipa utcán és a Lónyay utcán keresztül a Ráday utcáig, ott ki az Üllői útra, onnan pedig haza. Kb. 2 órás séta volt. A kutya kb. a felénél fáradt el, onnantól földig lógó nyelvvel tette meg az utat. Én akkor nyögtem kicsit, mikor Tomi felvetette, hogy egyik hídtól a másikig mehetnénk a Gellért-hegyen keresztül. Nem volt túl vonzó az a végtelen lépcsősor. Legközelebb talán azt is beletesszük az útvonalba :) A lényeg, hogy jót sétáltunk.   Már látom, hogy a sztepp mostantól nagyon-nagyon fárasztó lesz. Csak egy kétperces koreót kell eljárni, és az ember újabb két percig kapkod levegő után. (Kivétel Andi, aki ezeket a koreókat tanítja, neki nyilván meg se kottyannak.) Lehetne hetente többször ilyen edzés, vagy gyakorolhatnék itthon. Csak mindig attól félek, hogy feljön a néni, mert lehet, h...

Fáj a fülem. Kiderült, hogy mégis fáj a fogam is. Többszöri nekifutás után előbújt a bölcsességfogam. Szuvasan. Maradt volna akkor inkább bent. A nénikéjét neki.   Ma majdnem felgyújtottam a konyhát. Nem rajtam múlt, hogy végül nem égett le a ház. Remek szag terjeng a lakásban, pedig állati sokat szellőztettem egész nap.   Az új cipő ripityára törte a lábam, így most mindkét lábam több ponton is fáj.   Ez nem az én napom.

Egész délelőtt azon bosszankodtam, hogy állatira fáj a fogam, milyen igazságtalan már ez, egyébként meg oka sincs rá, stb. Mostanra kiderült, mi van. A jobb fülem fáj borzasztóan, csak annyira lentről indult, hogy azt hittem, a fogam szórakozik. De jó, úgyis olyan régen fájt már, még nincs egy hónapja :S

Az utóhospitálásomon fordított nap volt. Már a gimiben sem szerettem, mert idétlennek tartottam. Hát, még mindig idétlen.   Tegnap nem mentem szteppelni, mert a mai midtermre készültem. Hát, ma a tanárnő az órán azt mondta, úgy döntött, inkább mégsem most írunk, hanem majd jövő héten, és most inkább megnézzük a következő filmet. Kicsit azért elrontotta ez a kedvemet, be kell vallanom. És nem értem az okot sem. De mindegy, ez van. Megnéztük az Eve's Bayou-t, itthon utánaolvastam, és kezdek átállni az alapvető véleményemről (miszerint ez egy béna film) arra, hogy ez nem béna film, csak nekem nem tetszik.   Holnap már megyek rendesen suliba. Nem jó érzés ez nekem. De mindegy, muszáj. A metaforás órára nem olvastam, de még reggel bepótolhatom. Legalább át kéne futni a cikket, hogy hozzá tudjak szólni az órához. Utána meg pedagógia. Az pl. teljes időpazarlás, úgy érzem. És csak arra jó, hogy ne tudjak hazajönni napközben levinni a kutyát. Szegénykém. Még jó, hogy türelmes kiskutya, és a...

Rekord. A látogatottságban. A múlt héten 107 látogatóm volt, tegnap meg ma már 27. Valaki az msn keresőjével szokott a blogra akadni, pedig a keresőszava mellett ez elég érdekes. "March", "January", "December". Mindenki el tudja képzelni, ezekre a kulcsszavakra hányadik helyen jöhet ki a blogom.

Ma volt az utolsó napom. Állati jót activityztünk. Végül Tomi oldotta meg úgy a nyereményeket, hogy tök igazságos legyen az egész. Minden csapat minden tagja csokit kapott. A Haver szelet miatt picit izgultam, meg ne verjenek érte (:P), de aztán pont abból maradt nekem egy szelet (kókuszos), és az derült ki, hogy hihhetetlenül idióta elnevezése ellenére teljesen finom csoki. Huhh, ezt megúsztam. Kaptam véleményeket írásban, mert kértem. Egy dolog van, amit majdnem mindenki ír: beszéljek hangosabban. Pedig már állatira örültem a fejemnek, hogy nem szóltak egyszer sem, mert milyen király vagyok, hogy ilyen ügyesen ordítok, és minden alkalommal torokfájással jöttem el, annyira ordítottam. És basszus, ez még mindig suttogás. Erre valaki valami megoldást tud javasolni? Én feladom, ha nem jön valaki valami zseniális ötlettel. Légyszi-légyszi.   A kognitív nyelvészet mestere nagyon fifikásan túljárt azok eszén, akik azt tervezték, hogy orvul nem olvassák el hétfőre a két cikket. Például én is...