LizaGazdija

Van egy lista, ami felsorol 99 olyan netes videót, amit látni kell(ett volna már). Én a 62.-nél járok, és nagy többségében olyan videókat láttam, amik kifejezetten gagyik, és nem értem, milyen koncepció alapján kerültek fel a listára. Nos, a lista 1. helyezettje itt látható: http://www.youtube.com/watch?v=aMS0O3kknvk . A videó maga szerintem annyira nem nagy durranás, de mégis javaslom megnézésre, mert csak akkor érthető az a komment, ami nálam elnyerte a "Best Comment Ever" díjat: "She turned into a sealion." (Na jó, talán inkább megosztva kaphatná meg az aranyat, hiszen Büki hozzászólása a dokumentumfilm vízalatti felvételeihez bioszon felülmúlhatatlan, verhetetlen, max. döntetlenre lehet jutni vele: "Operatőr: Darth Vader.")   Ezen kívül rábukkantam Lisa Mitchell "Neopolitan Dreams" klipjére. Sejtem, hogy csak nekem tetszik, de nekem annyira, hogy az elmúlt héten vagy tízszer megnéztem. Szerintem szuper. http://www.youtube.com/watch?v=AVg7WEsO...

Tegnap öt könyvvel gazdagodtam.   Nella Larsen: Passing Mert kötelező az afro-amerikai irodalomra, és mert nagyon jó könyv, megérdemli, hogy megvegyék.   Terry Pratchett: Eric Mert Terry Pratchett annyira humoros, hogy muszáj tőle minél többet olvasni. Ezt a könyvet ma el is kezdtem, most tartok a hatodánál kb., de már most szétröhögtem magam. Éljen Terry Pratchett!   L. Frank Baum: The Life and Adventures of Santa Claus Mert szégyen, hogy csak az Ózról ismerem, miközben elég sok mást is írt. Gondoltam, kezdetnek megteszi, ha ezt a mesét megismerem. Aztán majd lassanként a többit is.   Helen Fielding: Olivia Joules and the Overactive Imagination Mert a Bridget Jones-könyvek nagyon jók, és remélem, hogy ez is lesz olyan szórakoztató.   Biyi Bandele: The Street Mert csak angolszász, germán és magyar irodalmat ismerek (középiskolai egyéb kötelező nem ér), és ezt szomorúnak tartom, ezért úgy döntöttem, elolvasok minden földrészről legalább egy könyvet, illetve pl. Európa különböző tájairól...

Furát álmodtam. "Hogy van?" "Hat hetes." Nem szeretném, ha így lenne, bár semmi közöm hozzá. De mégis azt szeretném, ha nem így lenne.   Amikor jöttem el a Szent Lászlóból, a villamosmegállóban röpködött egy kis kék lufi. Mindenki megbámulta, sokan mosolyogtak rajta, és egy kisfiú megpróbálta elkapni, de nagyon erősen fújt a szél, így aztán ez nem sikerült neki. Aztán odalépett hozzám egy férfi. Tökrészeg volt, az arca meg egy merő vér. Azt mondta: "Te-eeee." Néztem rá, mondtam, nem értem. Erre ő: "Te-eeee ke-eeee-e." Ekkor megvilágosodtam, és rájöttem, azt mondja: "Teret keresem." Kérdeztem, milyen teret. Válasz: "Te-eeee." Mivel egy megállóra álltunk épp a Szent László tértől, mondtam neki: "A Szent László tér arra van", és persze mutattam, merre. Erre végigmér, majd így szól: "Tééé-é-i teee-ee." Gondolom, a Tétényi teret kereste, de igazából passz (nem tudom, van-e arrafelé ilyen), sőt nem is érdekel. Mi...

Nőnapra kaptam krókuszt, minirózsát, reggelire tejbegrízt, valamint estére mozilátogatást (Slumdog Millionaire - naggyon jó film, nagyon megéri megnézni).   Voltunk otthon, mert Tomi meg akarta köszönteni anyut. Lizus nagyon örült nekünk :) Végig velünk játszott, míg ott voltunk, és aztán szeretett volna eljönni velünk. De most nem lehetett. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy annak örömére, hogy ennyire nagyon örül, ha lát, szerdán hazamegyek hozzá hospitálás után, mert akkor vele tudok lenni két és fél órát. És abban a két és fél órában nem kell semmi mással foglalkozni, lehet csak őt szeretgetni. Egyébként a drágáért vásárolt speciális kutyaeledel kevésbé sok foggal rendelkező idős kutyahölgyek és -urak számára működik. A kutya jókedvű, fut-szalad, valamint befejezte a szőrhullatást, és amúgy is csillog-villog a szőre, meg puha is. Elégedett vagyok. Anyuék is elégedettek, ezért aztán Liza mostantól otthon is ezt a tápot fogyasztja.   A tangyak körül az volt a probléma, hogy az egyik lá...

Lizám ma hazaköltözött anyuékhoz, mert már hiányolták. Most két hétig ott lakik, aztán majd megint visszajön. Én már várom.   Kaptam választ a vezetőtanáromtól az emilemre. A másik tanárjelölt kezd előbb, én majd április végétől. A gond csak az, hogy eddig szó sem volt másik jelöltről. Angolon négyen vagyunk összesen. Hárman a másik tanárnőt választották, én egyedül ezt az egyet. Akkor meg milyen másik jelölt? Lehet persze, hogy az a lány, aki négyünk közül nem jött hospitálni kedden, ugyanazt a nőt választotta, mint én, de akkor sem stimmel a dolog, mert ő a magyaron kezd, és majd félév végén jön angolozni. Ha pedig közben lett egy ötödik jelölt, akkor azt gondolom, meg kéne engem kérdezni, mikor szeretnék kezdeni, én ugyanis ott voltam a megbeszélésen, ő meg nem. Nagyon remélem, nem szívom meg. Nagyon-nagyon nagy gáz lesz, ha komolyan csak április végétől mehetek. Az ilyenek miért mindig velem történnek? :'(

Még mindig. Már alig tudok orrot fújni, annyira kidörzsölte az orromat a papírzsepi :( Jó lenne már meggyógyulni, igazán... De sajna még csak most indult fel fölfelé a lázam. Hurrá.   Ma voltam először hospitálni. Nem a saját csoportomnál, de angolon. Nekem nagyon tetszett. A csoport is, az óra is. Már nem félek, hogy gondom lesz a saját csoportomban a nevek megjegyzésével, mert ebből a 15 emberből 90 perc alatt 10-nek sikerült megtanulni a nevét. Jó, ebből úgy 5 embert nem ismernék meg, ha elmenne mellettem az utcán, esetleg máshol ülne holnap :D, de összesen 7x90 percem lesz a saját csoportom neveire. Hű, nagyon izgi! Az óra után negyed órát beszélt még nekünk a tanárnő a csoportról, ami nagyon jó ötlet volt, remélem, az én vezetőtanárom is mesél majd az övéiről jövő héten. Kész felüdülés volt ez a sima, középiskolai angolóra. Ettől függetlenül belázasodtam, mire 3/4 4-kor hazaértem, úgyhogy a fél 5-ös órámra nem tudtam menni, pedig ezen a héten film volt :( Megnézem majd, a youtube-...

Az éjféli fekvés után először 4:33-kor ébredtem fel, mégpedig arra, hogy kibírhatatlanul, elviselhetetlenül fáj a torkom, nyelni sem bírok. Kicsit nyüszögtem, forgolódtam, szenvedtem, amire persze Tomi is felkelt, úgyhogy inkább kimásztam az ágyból, és kerestem egy Strepsilst, hátha attól majd tudok aludni. Nem sokat segített. Megint nyöszörögtem egy kicsit, amire Tomi megkérdezte, mennyi az idő, és mikor megosztottam vele a pontos időt, kissé sokkolódott arckifejezéssel hátat fordított. Hát igen, neki 7-kor kelés, és ha teljesen felébred éjjel, már nem tud többet visszaaludni. Ezt próbálta megakadályozni. Bennem ekkor érlelődött meg a döntés, hogy minden hétfői tanítványomat lemondom. Mindenki el is fogadta a helyzetet, mikor délben közöltem az örömhírt. Akkorra vált biztossá, hogy semmire nem vagyok alkalmas. Pl. reggel még levittem a kutyát, de ölben felhozni esélyem sem volt, azóta pedig nem bírom levinni sem. Tomit úgy várjuk, mint a Messiást. Lehet, hogy egyesek szerint ez állatk...