LizaGazdija

Anyuéknál a kert például egészen szép fehér. Ugyan kikandikál a zöld fű, de annyi baj legyen. Ráadásul a hó azt jelenti, hogy nemsokára jön a Télapó, aztán meg a karácsony. Már vettünk is szép, fából készült karácsonyfadíszeket meg karácsonyi ajtódíszt. Azt december 1-jén fogom felszerelni.   Ma ünnepeltünk Kata-napot. A hangulat jó volt, finomat ettünk, bár a gyomrom a három fogástól kikészült (magamtól ennyit egyszerre nem szoktam :O), Bence nagyon édes, Lizával pedig megbeszéltük, hogy nemsokára megint áthozzuk. Ami nem esett olyan jól, az az volt, hogy feltörték éjjel Tomi kocsiját, és ellopták belőle a két töltőt, ami a kesztyűtartóban volt. Azt kívánom az illetőnek, hogy szomorodjon meg. Ez legyen a legnagyobb öröme egész hátralévő életében. Esetleg még rohadjon is le a keze, de az már csak ilyen extra lenne. Szemétláda.   Magyarics tegnap kiosztotta a zh-kat. Négyest kaptam. Most nagyon elégedett vagyok magammal :) Arra gondoltam, konstruktívabb lenne, ha inkább odaírogatná a pi...

És ezt én ma kihasználtam. Egy bizonyos nagyon ellenszenves illető elé tükröt tartottam, meglátta benne magát, rosszul érezte magát ettől, én meg sátáni kacajt hallattam. És jólesett. Most egy jó darabig nem kell majd gonoszkodnom. Edwidge Danticat "Breath, Eyes, Memory" c. könyve nagyon jó. Ha valakinek alkalma nyílik rá, olvassa el. Én még csak a 2/3-ánál járok, de úgy sejtem, hogy a hátra lévő egyharmad sem lehet rosszabb, mint az eddigi kétharmad. Tiszta jó :)

El sem hiszem, micsoda eredményeket értem el ma. Mindent, ismétlem, mindent elvégeztem, amit mára terveztem. Mindössze Paralleltextet nem leltem a Lateinlehrerhez. Nem azért, mert nem lenne tartalmilag hasonló, hanem mert nem bírok hozzá szóképzős feladatot kitalálni. Hihetetlen. De nem baj, még két napom van keresgélni. Csináltam állati szuper (!!!) Elementary dolgozatot a holnapi csoportomnak, remélem, teljesen boldogok lesznek tőle. Mndjuk nem hiszem. Pedig igyekeztem csak annyira nehézre csinálni, amennyire muszáj. Amíg ők másfél órán át agyalnak majd a tíz feladaton, addig én nekilátok elolovasni Federmayer pénteki órájára az e félévi legutolsóóó olvasmányt. Ez most 234 oldal. Jövő péntekre kell elkészülni vele. Majd belehúzok. Merthogy anyunak lassan kell már a jegyzet a How to Write Killer Fiction c. csodából, aminek a felénél járok, és még nem kezdtem el lefordítani. Legkésőbb vasárnap oda akarom neki adni. Utána a félév végéig már csak Jameshez kell krimiket olvasni (már csak ...

Érdekes figyelni az embereket. Például akkor, amikor a Király utcai Pizza Hut előtt állok 10-15 percet. Mindenki rohan. Veszekszik. Mesél. Lány fiúnak arról, hogy rosszak a körmei, és ezért... Bicikliznek. Keresztül-kasul mindenen, át a záróvonalon, kész életveszély. Sétálnak is. Pizzaszelettel a kezükben. Mindenen át, záróvonalon, többsávos úttesten, piroson. És még el sem ütik őket. Kész csoda. De a legjobb mégis egy fiú volt tegnap a metrón. A Nagyvárad téren szállt fel, és a felszállás pillanatában nekilátott a Rubik-kocka kirakásának. Pont addigra végzett vele, mire a Népligethez értünk. Az kb. másfél-két perc. Aztán körülnézett, hogy mindenki látta-e a kunsztot, és elkezdte elölről. Viszont furcsa, hogy nem szeretem, ha engem figyelnek az emberek. Mindig azt kell hinnem olyankor, hogy valami rendelleneset látnak rajtam. Pedig akkor sincs semmi, ha tényleg. De mégis. A kirakatokat is figyelem, és azt fedeztem fel, hogy a sok karácsonyi dekorációtól nem mindig tudom megállapítani, ...

Csütörtökön beszereztem az Agatha Christie-krimit, ahogy azt ígértem magamnak. Olyat választottam, aminek érdekes a címe (mondjuk mindnek az, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legérdekesebb címűt választottam). "Elephants Can Remember". Már alig várom, hogy legyen időm elolvasni. Ha jól saccolom, erre a karácsonyi nagytakarítás és készülődés szüneteiben lesz időm, és az már nincs is messze. Már csak egyetlen hónap. Húúú, de várom!!! Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, m...

Például. Újabban nem alszom olyan jól, pedig ez nem jellemző rám. Éjszaka legalább 3-4-szer felébredek, és ebből egyszer kénytelen vagyok kikelni az ágyból és járni egyet. Hajnali 3 körül szokott ez bekövetkezni. Nagyon pihentető. Mondjuk az egész életem általában véve is marha pihentető. Gyakorlatilag nincs üresjáratom, amikor lehetne lazulni. Ennek eredménye, hogy újabban nem bírok felkelni reggel, mert "még öt percet", és ha csak öt percet töltök itthon két program között, akkor beborulok az ágyba, és mind az öt percet alvással töltöm. Pedig írhatnék például három esszét. Vagy készülhetnék a nemsokára beköszöntő vizsgákra. De nem. Azt még majd ki kell találni, hogy ezeket a hasznos tevékenységeket hova suvasztom be. Tegnap megvolt az első óra. Jó volt. A szintet alullőttem, mondjuk a valóságtól eléggé távol álló infókat kaptam. Sebaj, most már tudom, hogy állunk. Tegnap írtam Magyarics-féle zh-t. Nagyon izgis volt. Érdeklődve várom, mi sül ki belőle. Körülöttem mindenki pu...

Kedden egy csoporttársam sírva fakadt, mert a zh-ja négyes lett. Tegnap meghallgattam életem legmegdöbbentőbb kiselőadását Frank óráján. A handout két oldalas volt, és az első 20 percben a 3. sorig jutottunk. A kiselőadó kiült szépen az első padba, és nekiállt felolvasni egy teljes A4-es spirálfüzetet. Tomi erre szokta mondani: "Hát én befonom a szemöldököm!" Én is éreztem valami hasonlót, mikor rájöttem, mi történik. A téma az USA vallásának európai gyökerei volt. A hölgy úgy képzelte el a dolgot, hogy a nagy világvallások történetét az alapításuktól kezdve napjainkig k. részletesen elmesélte/felolvasta. Monoton volt, fárasztó volt, megbántam, hogy nem szöktem meg az óráról, ahogy eredetileg terveztem. Komikus volt látni a többiek reakcióját. Rezignált, kétségbeesett és vigyorgó arcokat fedeztem fel a teremben, mikor körülnéztem. Engem akkor kezdett a röhögőgörcs környékezni, amikor a zsidó vallás történetét kezdtük a legelején, és eszembe jutott egy beteg felkiáltása a Vész...