LizaGazdija

Ma átjöttek az Andik, és tök jó volt. Örülök, hogy jöttek. Főztünk ebédet Tomival, aztán ebéd után megnéztük a Hókusz pókuszt, ami nem aratott túl nagy sikert, de attól még nekem tetszik. A film közben felhívtak a Dovertől, hogy lenne nekem csoport. Megbeszéltük, hogy pénteken bemegyek aláírni a szerződést. Tíz perccel később visszahívtak, hogy sztornó, mert félreértés történt, nem heti egy reggel lenne, hanem kettő, viszont nekem csak egy reggelem szabad, és ezzel december közepéig nem is tudok csinálni semmit. Szóval végülis nem lesz munkám a Dovernél, de az eset maga teljesen pozitív, és nagyon örülök neki, teljesen feldobódtam. Ez ugyanis azt jelenti, hogy tényleg eltettek talonba, tehát tényleg kaphatok tőlük csoportot, tehát december-január környékén nyugodtan elküldhetem a jövő félévi időbeosztásomat, amit igyekszem majd hozzájuk alakítani. Hurrá :)

Ma estig egészen jó kedvem volt. Vagy mondjuk inkább, hogy jó kedvem volt. Tegnapelőtt voltunk otthon, Katáékkal együtt mentünk ebédre. Jó volt, hogy lehetett beszélni anyuval Ibolya néniről, meg hogy elmesélte, mi is meg hogyan is történt pontosan. Tegnap felkerekedtünk, és Tomival, Blankával meg Lizával nekivágtunk a Pilisnek. Dobogókőre mentünk kocsival, onnan lesétáltunk majdnem Dömösig, a Szentfa kápolnáig, ahonnan felmásztunk a Rám-szakadékon, majd tovább másztunk vissza Dobogókőre. Blankának nagyon tetszett, mondta is, meg úgy is látszott. A kutyának egy darabig tetszett, aztán nagyon elfáradt, és már nem igazán élvezte a dolgot. Fura új szokásokat vett fel egyébként. Azt tudtuk, hogy szegény süket, mint az ágyú. Viszont pluszban akármilyen idegenről megállapította, hogy a csapathoz tartozik, és nekiállt pesztrálni, illetve akármilyen idegennel összeállt és akár ott is hagyott volna minket. Nos, a helyzetet a süketsége súlyosbította, mert így legalább ordíthattam utána, hogy zen...

Hosszú, körülbelül 5 évig tartó betegség után ma elaludt. Őszinte részvétünk a családjának. :( Néhány dolog, ami hozzá kötődik az életemben: bundás kenyér, tea, Luca baba, banán, művészi torna, "Apád, anyád idejöjjön", "A vasmacska kölykei", Trabant, Törökmező, szilveszter, karácsony, piros pokróc, fonott kosár, kókusztekercs, kirándulás, gitározás, táborok, éneklés, kézműveskedés, tojásfestés. Tessék békében nyugodni!

És akkor szünet lesz! 11 napig! Hurráá! Vééégre van netünk :) itthon, a saját lakásunkban. Szinte el sem hiszem, hogy 2 hónap és 4 nap után megtörtént. Nagyon ideje volt már :) Megszületett Reni babája, Korina. Múlt héten. 16-án. Sok boldogságot nektek! Őrangyal lettem. Tök jó nekem :) Akkor most megyek, keresek project worköt holnapra. Annyi kedvem van hozzá... De végre nem kell hozzá elmenni sehova, itthonról is tudom csinálni :)

Nagyon jól fog már jönni, az tuti.Ráadásul az a csodás helyzet állt elő, hogy a szünet első négy napján együtt lehetünk Tomival, mert csütörtöktől vasárnapig nem kell dolgoznia. De jó :) Leadtam a TO-n a címbejelntőimet. Meg Nikiét is. Végre ezen is túlestem. Már csak meg kell írni a szakdogáimat :) Meg tavasszal a tanári címemet is be kell jelenteni, ez van még pluszban. Mindjárt végzek, hurrá :) Tegnapelőtt bevillant egy kép. Nem is rá gondoltam, mégis. Azt láttam pár másodpercre, hogy ott van anyuéknál szilveszterkor. Nem volt jól, azt nem mondanám, de kb. úgy nézett ki, mint legutóbb nyár elején, és az azért nagy előrelépés lenne neki. Hátha tényleg sikerült bepillantani a jövőbe. Hátha tényleg túléli. Reménykedem. Lizát pénteken hazahoztuk, mert anyu felhívott, hogy apu már nagyon hiányolja. Jó kiskutya volt. A két hét alatt három pofont gyűjtött be, ebből kettőt egyszerre, de mindkét ominózus alkalommal úgy tűnt, megértette, miért kapja, és azzal a dologgal aztán nem próbálkozott...

A tanszékeken leadtam a címbejelentőket, állítólag keddre aláírják a tanszékvezetők. Elvira, az amerikanisztikás tanszéki titkárnő, úgy lecseszett, hogy a fülem kettéállt. Bekopogtam, bementem az irodájába, és mondtam, mit szeretnék. Erre elkezdett kiabálni, hogy nem igaz, hogy egy mondatot nem lehet legépelni, mert mindig jön valaki, és én már a huszadik vagyok. Néztem rá döbbenten, mondtam, sajnálom. Erre ő, hogy ő is sajnálja, és már elege van ebből. Elég nagyot néztem. A végén bocsánatot kért, de tulképp nem volt bántó a helyzet, csak nagyon váratlanul ért, és szörnyen meglepett. Így még nem fogadtak sehol :D   Csomót fénymásoltam ma. És még nem vagyok készen. Ezt mennyire nem szeretem... Főleg azért, mert a fénymásolástól megfájdul a fejem. Halál komolyan mondom. Fura.   Uzonyinál megtartottam a Referatot. Hála az égnek, hogy túléltem ezt is. A végén azt mondta, más talán ötösre csinálta volna, de csak nekem négyest ad. Hát de nem aranyos? Nem mintha nem hagyna abszolút hidegen, h...

Jön a koleszterin, és húúú, mi lesz. Ez az alapszitu.   "Akkor most mit csináljunk?" "Labdázzunk! Labdázzunk!"   :)