3 éves

7-én volt 3 éves. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő.

Nagyon várta már a szülinapját, sokat beszélgettünk róla, izgatott volt a torta és az ajándékok miatt is. Hajnalban, 4 körül sírva jött át, nekem meg félálomban az volt az első gondolatom, a szülinapján ne sírjon, úgyhogy mondtam neki: "Szia, te kis szülinapos." Ettől mindjárt abbamaradt a sírás, döbbenten nézett rám (gondolom, nem jutott még addig eszébe, hogy már "holnap" van).

- Ma van a szülinapom?
- Igen.
- Ma csinálsz nekem tortát?
- Igen.
- Jó.
:)

Az ünnepi ebéd előtt ő már odaült a megterített asztalhoz, amíg mi még a tálalással szöszöltünk. Éppen elmentem mellette, adtam neki egy puszit, majd indultam tovább (alapvetően nem szeret puszilkodni, napi egyszer-kétszer van, hogy megszorongat és összepuszilgat), de utánam nyúlt:

- Anya, én is adok neked puszit, mert szeretném, hogy legyen neked is... boldog... szülinap. Anya, boldog szülinapot!

Nagyon édes volt, hogy szerette volna megosztani velem azt a szépet, amit érzett :)

Ebéd közben meghallgattunk néhány szülinapi dalt, többek között Halász Juditot is, mert azt még valamikor ősszel mondta, hogy majd a szülinapján neki is énekeljen a néni. Hallgatta a dalt, nézte a telefonon a videót, és egyszer csak legörbült a szája, könnybe lábadt a szeme. Meghatódott :) Olyan érdekes, hogy egy ilyen pici ember is meg tud már hatódni.

Mindennek nagyon örült, az ebédnek, az ünneplőruhának (kacagva forgott benne, amikor Tomi felöltöztette, és mondta: "Köszönöm az ünneplőruhámat!"), a tortának, az ajándékoknak. Az ajándékok közül több dolgot is ő kért, ráadásul hetek-hónapok óta, kitartóan. Ez is jó dolog szerintem, mármint az, hogy tényleg vágyik dolgokra, és aztán tényleg játszik is velük.

A torta a dédnagymamám receptje alapján készült, anyáról lányra száll a családban. Anyu minden szülinapra ezt szokta sütni (többször névnapra is, plusz karácsonyra is mindig), de nekem ez volt az első próbálkozásom. Izgultam, nem fog-e darabokra hullani, amikor kiveszem a formából, és sikerül-e félbevágni vízszintesen úgy, hogy ne morzsálódjon szanaszét, de szerencsére mindkét művelet sikerült. És még finom is lett. Tök jó sikerélmény, mint a szilveszteri mákos bejgli, amin ugyan most is több volt a lyuk, mint a tészta, de most először a tésztája és a tölteléke is egyformán jó lett.