Utolsó nap Máltán
Ma volt az utolsó teljes napom Máltán. Holnap utazom Skóciába, aztán két hét múlva haza. Fura lesz. Hiányozni fog a sziget, a tenger, az itteni életem, és hiányozni fognak az itteni barátaim. Ami nem fog hiányozni, az a lakásban a téli időszakban konstans 10-15 fok és a tömegközlekedés.
Délelőtt elbúcsúztam a főbérlő nénimtől, a kisbolt dolgozóitól (kb. naponta jártam hozzájuk), valamint a pizzériás pasitól (Friar Tuck's, ha valaki erre jár, keresse meg Sliemában, jó hely :) ). Sütöttem nekik pogácsát, és mind nagyon örültek neki. Kinyomtattam a beszállókártyámat, és a papír-írószerben a pasi pontosan tudta, ki vagyok, emlékezett, hogy nyáron jöttem, pedig csak valami öt-hat alkalommal voltam bent nála hét hónap alatt. Annyira meghatódtam, és olyan rossz érzésem lett attól, hogy neki nem készültem pogival, hogy odaadtam neki az egyik csokit, amit tegnap a német ikreknek, Susinak és Gininek elfelejtettem odaadni. Még karácsony után hoztam minden itteni barátomnak egy-egy Szambát ill. Sport szeletet meg két-két szem szaloncukrot, egy zseléset meg egy marcipánosat. A két lánnyal január óta nem találkoztam, ezért most akartam odaadni nekik a csokikat, de a táskámban maradtak. Jól jöttek.
Utána Irina és Sophie barátnőmmel ebédeltünk a Fortizza nevű étteremben, ami közvetlenül a kedvenc partszakaszom mellett van. Nyáron szinte mindig itt fürödtem, de az étteremben még nem voltam. 12 euróért 3 fogásos ebédet lehet kapni, ami elég jól hangzik, éltünk is a lehetőséggel. Volt gombaleves, sertéskotlett (életem első adagja) és szivárványtorta. Minden isteni volt.
Aztán kicsit még dolgoztam itthon, majd aludtam másfél órát, majd kitakarítottam a szobámat, hogy holnap a takarítónőnek ne legyen vele sok dolga, aztán elrohantam kettlebellre. Az edzésen elbúcsúztam az edzőktől, aztán rohantam Judit kolleginámhoz a munkahelyre, és vele töltöttem egy ebéd- meg két cigiszünetet, összesen 45 percet. Olyan édes, hogy felajánlotta, hogy holnap kivisz a reptérre, pedig nem is ér rá. Mondtam neki, hogy ne fáradjon, ne keljen fel előbb, mint kellene neki, ki tudok menni busszal, de azt mondta, nem, értem jön 9-re. Még nem tudom, hogy fogom viszonozni a sok kedvességet és segítséget, amit tőle kaptam, de majd valahogy megpróbálom.
Este aztán kiderült, hogy a megengedett 20 kg helyett 25 kg a bőröndöm, és szerintem 5 kg túlsúlyt nem engednek fel, vagy ha mégis, akkor nincs kedvem 50 eurót fizetni emiatt. Úgyhogy kipakoltam kb. 4 kg cuccot, és Judit megőrzi nekem ezeket májusig. Ezt még akkor ajánlotta fel, amikor bent voltam nála, és azt hittem, hogy 23 kg a bőröndöm.
Most meg nemsokára lefekszem, és akkor megkezdődik az utolsó éjszakám Máltán. Nagyon-nagyon fura. Holnap korán reggel még leszaladok a tengerhez elköszönni, váltok pénzt, körbefotózom a lakást, és aztán elindulok hosszú útra. Remélem, májusban tényleg visszajövök.
Délelőtt elbúcsúztam a főbérlő nénimtől, a kisbolt dolgozóitól (kb. naponta jártam hozzájuk), valamint a pizzériás pasitól (Friar Tuck's, ha valaki erre jár, keresse meg Sliemában, jó hely :) ). Sütöttem nekik pogácsát, és mind nagyon örültek neki. Kinyomtattam a beszállókártyámat, és a papír-írószerben a pasi pontosan tudta, ki vagyok, emlékezett, hogy nyáron jöttem, pedig csak valami öt-hat alkalommal voltam bent nála hét hónap alatt. Annyira meghatódtam, és olyan rossz érzésem lett attól, hogy neki nem készültem pogival, hogy odaadtam neki az egyik csokit, amit tegnap a német ikreknek, Susinak és Gininek elfelejtettem odaadni. Még karácsony után hoztam minden itteni barátomnak egy-egy Szambát ill. Sport szeletet meg két-két szem szaloncukrot, egy zseléset meg egy marcipánosat. A két lánnyal január óta nem találkoztam, ezért most akartam odaadni nekik a csokikat, de a táskámban maradtak. Jól jöttek.
Utána Irina és Sophie barátnőmmel ebédeltünk a Fortizza nevű étteremben, ami közvetlenül a kedvenc partszakaszom mellett van. Nyáron szinte mindig itt fürödtem, de az étteremben még nem voltam. 12 euróért 3 fogásos ebédet lehet kapni, ami elég jól hangzik, éltünk is a lehetőséggel. Volt gombaleves, sertéskotlett (életem első adagja) és szivárványtorta. Minden isteni volt.
Aztán kicsit még dolgoztam itthon, majd aludtam másfél órát, majd kitakarítottam a szobámat, hogy holnap a takarítónőnek ne legyen vele sok dolga, aztán elrohantam kettlebellre. Az edzésen elbúcsúztam az edzőktől, aztán rohantam Judit kolleginámhoz a munkahelyre, és vele töltöttem egy ebéd- meg két cigiszünetet, összesen 45 percet. Olyan édes, hogy felajánlotta, hogy holnap kivisz a reptérre, pedig nem is ér rá. Mondtam neki, hogy ne fáradjon, ne keljen fel előbb, mint kellene neki, ki tudok menni busszal, de azt mondta, nem, értem jön 9-re. Még nem tudom, hogy fogom viszonozni a sok kedvességet és segítséget, amit tőle kaptam, de majd valahogy megpróbálom.
Este aztán kiderült, hogy a megengedett 20 kg helyett 25 kg a bőröndöm, és szerintem 5 kg túlsúlyt nem engednek fel, vagy ha mégis, akkor nincs kedvem 50 eurót fizetni emiatt. Úgyhogy kipakoltam kb. 4 kg cuccot, és Judit megőrzi nekem ezeket májusig. Ezt még akkor ajánlotta fel, amikor bent voltam nála, és azt hittem, hogy 23 kg a bőröndöm.
Most meg nemsokára lefekszem, és akkor megkezdődik az utolsó éjszakám Máltán. Nagyon-nagyon fura. Holnap korán reggel még leszaladok a tengerhez elköszönni, váltok pénzt, körbefotózom a lakást, és aztán elindulok hosszú útra. Remélem, májusban tényleg visszajövök.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése