LizaGazdija

 Viola epret kért, elő is vettem. - Én vágom föl! - Biztos, hogy nem. Ez éles kés. Még egy kicsit nőnöd kell, hogy vághass vele. - Ha nagy leszek. Anya leszek. - Akkor már mindenképp. - De még kicsi vagyok. - Igen, de mindig nősz, egyre nagyobb leszel. - Nőlök. Anyához nőlök. Anya meg hozzám nő. Kiderült, hogy mire ő nagy lesz, addigra én kicsi, és ő lesz az anyukám. Ez utóbbit Flóra kb. 3-tól 4 éves koráig kétnaponta elmondta. Érdekes. Flóra is nagyon jókat mond sokszor, pl.: - Ha én anyuka leszek, úgy fogom csinálni a gyerekeimmel, hogy csak nyáron veszek nekik fagyit, akkor is, ha nagyon meleg lesz tavasszal. Bölcs. (Én úgy csinálom ilyen klímaváltozásos időkben, hogy tavasszal is fagyizunk, ha 26 fok fölé megy a hőmérséklet, és se nem köhög, se nem náthás senki.) Én kb. 5 évesen tanultam meg szótagolva olvasni, Flóra ennyi idős korára már elszámolt százig. Most, 6 évesen ezerig is sikerül (kis segítséggel). Sok nevet le tud már írni nagy nyomtatott betűvel, de az olvasás idáig nem

Tomi elégedett velem, én magammal nagyon ritkán. Néhány kilótól szívesen megválnék, részben ezért használom a FitOn appot most már tavaly január óta. Jól motivál, hogy a heti három edzést mindenképp csináljam meg, változatos, rengeteg mozgásforma és edző között lehet válogatni. Ingyenes, de én vettem pro tagságot, ami kicsit többet kínál, és 33 euró egy évre, ami egy-két edzés ára itt, Bécsben. A kilók még megvannak, viszont formálódtam, így se rossz. (Ha nem 15-20 perces videókat választanék, talán más lenne a helyzet, de hát az idő, ugye.) Gondoltam, befér mellé egy YogaGo is, ami egy kérdőív alapján kiszámolta, hogy nagyon ügyesen választottam teljesíthető célt, így júniusra el is köszönhetek attól a nem túl sok kilótól, csak minden nap végezzem el a szomatikus gyakorlatsort, amit elém raknak. Ezért 15 eurót kellett fizetni, és ha a 30. napon nem látom az eredményt, akkor visszaadják. Szerintem ez lesz, mert el nem bírom képzelni, hogy a napi 8-16 perces semmi kis izék bármit is has

Nem tudom, mi van velem. Régen is kötődtem a csoportjaimhoz, az elsőkhöz nagyon erősen, de mindig el tudtam engedni őket. Bécsben eddig akkor volt a legkönnyebb, amikor 7 hetes volt egy tanfolyam, de a legelején a 12 hetesnél sem volt gond. Most, a Violával itthon töltött két év után visszamentem, és az első 12 hetes csoport "kirepülése" teljesen hazavágta a hangulatomat. Nem is értettem, de meg is sirattam őket - jó, ebben benne lehetett, hogy egybeesett a búcsú a karácsonnyal. Még mindig tudom mindegyikük nevét, sőt néhányuk születésnapját is, pedig 5 hónap telt el, és legkésőbb 2 hónap alatt ki szoktak hullani a fejemből ezek az infók*. A második csoportnál azt a stratégiát választottam, hogy távol tartottam őket magamtól: alig meséltem valamit magamról, így róluk sem tudtam meg olyan sokat. Az elsők közlékenyek voltak, ettől én is az lettem, gondoltam, ez okozhatta az extrém erős kötődést. Persze a másodikak Business Englisht végeztek nálam, ami eleve kevesebb lehetőséget

- Viu, mit mond a kutyus? - Azt mondja a kutyus, hogy menjünk a cirkuszba. - Hogyan mondja? Miaú vagy vauvau? - Vuff-vuff! - És mit mond a kecske? - Menjünk. - Hova? - A cirkuszba. 3 lehetőség van: 1. Cirkuszrajongó állatok lepték el a képeskönyvünket. 2. Rég voltunk cirkuszban, pedig cirkuszrajongó kislányok (is) laknak nálunk. 3. Mary Poppins ihlette meg a kisasszonyt, amikor égi cirkuszba vitte a Banks gyerekeket. Vagy ezek valamelyik kombinációja.