Mint a gomba

Viola már szalad, például el a pelenkázás meg a zuhanyzás elől, de közben kacag. Ha hívom, akkor azt válaszolja, "jó", esetleg "jó, jó", és jön. De szép időszak is ez, amikor még szót fogad :D Ha megkérem, hogy dobjon ki valamit a szemetesbe, már megy is, és kidobja, ma meg már mondogatta közben, hogy "dob, dob". Tudja  már azt is, hogy igen, hapci, kuc-kuc, hoppá, bumm, bamm (utóbbiakat akkor mondja, ha valami leesik, és nagyot szól). Pesten már nincs olyan gyerekem, aki az utazóágyban aludna - november óta Viola ordítva bőgött, ha megpróbáltam betenni akár a nappali, akár az éjjeli alváshoz. Most már velünk szeretne aludni, úgyhogy az utazóágyat karácsonykor állítottuk fel utoljára, azóta eleve úgy megyünk aludni, hogy ő fekszik legbelül, én mellette, Flóra a másik oldalamon (ahol szintén van korlát, csak kicsit alacsony, egy másfél éves le tudna esni ott, egy ötéves már nem esik, mert már nem vándorol annyit, bár még ő is eleget). Viola párszor már leesett éjjel, de anyuék ágya nem magas, szóval egy kis sírás után hamar megnyugodott, amikor magamra fektettem, perceken belül horpasztott is megint. Rengeteget szövegel, és már kezdi mesélni az élményeit. Pénteken voltunk cirkuszban, aznap este megkérdezte tőle az apja, mi volt az előadáson. Erre a gyerek egy "ö" kíséretében felfelé mutatott. Merthogy légtornászokat látott. A gyereknevelési könyv hiszti- ill. sírásmegszüntető módszere egészen meglepő módon nála is egész jól működik, nem győzök csodálkozni. Szeret segíteni, ma pl. zuhanyzás után, amikor látta, hogy Flóra már megtörölközött, odarendezte a lába elé a papucsot :) Szeret úton lenni, szeret babakocsizni, úgyhogy az egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy felveszi a sapkát és a sálat. Ma a sapkát többször is tökéletesen sikerült, ami nem kis teljesítmény egy 17 hónapostól. Meseolvasás előtt hozta az overallját is, hogy vegyük fel, szegény még ment volna egy kört :D Vettem neki bölcsire felkészítő könyvet, nagyon aranyos, praktikus, lényegre törő (Vadadi Adrienn: Pepe a bölcsiben). Áprilisban kezdjük a beszoktatást, úgyhogy ma megkezdtük a rákészülést. Bízom benne, hogy olyan sima liba lesz, mint Flórával, aki egy hét alatt beszokott, és ebből csak 3x5 percet sírt.

Flóra meg többszörösen összetett mondatokat mond németül szinte teljesen helyesen, imád énekelni, táncolni, mesélni. Legtöbbször fiktív történeteket mesél, amelyek főszereplői ő, a barátai és a (Violán kívül fiktív) testvérei. Szokta kérni, hogy én is meséljek valamit. Mivel én fiktív történetek kitalálásában (és szerepjátékban/babázásban) nem vagyok jó (pedig mennyire szerettem ezeket gyerekként!), ilyenkor a gyerekkoromról szoktam mesélni neki. Nagyon szereti hallgatni, és minden alkalommal csalódottan megjegyzi: "Ajj, én csak kitaláltat tudok mesélni, igazit nem!" Mondtam neki, sokan irigyelnék ezért, akik nagyon szeretnének jó sztorikat kitalálni, de nem sikerül nekik. Azzal a módszerrel, amiről a január elején olvasott két könyv szólt (és aminek kapcsán még vettem másik négyet is), egész jól rá lehet venni az együttműködésre, és egész kevés a hiszti, ha meg van, akkor gyorsabban le lehet állítani, mint eddig. Szeretik egymást Violával, hol az egyik megy oda megölelni a másikat, meg puszit adni neki, hol a másik az egyikhez. Már vannak konfliktusok abból, hogy meg kell osztozni dolgokon, és nem lehet kitépni a testvérünk kezéből azt, amivel játszik, csak mert megláttuk, és megjött hozzá a kedvünk. De tanulják, hogyan kell ezeket kezelni. Flórának kevés képernyőideje van, általában hétvégén kéri, hogy nézhessen mesét, ilyenkor kb. fél órán át néz valamit, vagy néhány hetente megnézünk egy Disneyt, amit utána jó alaposan, napok alatt átbeszélünk. Játszani nem szokott, de legutóbb, amikor RegioJettel jöttünk vissza Pestről, volt képernyőnk, amin négyféle játékot is kipróbált, ebből három tetszett neki. Sokáig elvolt ezzel, és ügyesen is játszott, pl. az Angry Birdsben négy szinttel jutott tovább, mint én :D Arra jutottam, hogy le kellene tölteni néhány hasonló játékot neki, és hétvégén fél órát engedni játszani. Ez is fejleszti az ügyességet és a koncentrációt, és nem szeretném, ha nagyon ufónak érezné magát később, amikor mindenki telefonon meg gépen játszik, csak ő nem tudja, mi fán terem az ilyesmi.