LizaGazdija

 Flóra ma részt vett élete első vizsgáján, ami egy karatés övvizsga volt. Sikerrel zárta, így már nem sima fehér az öve, hanem van a közepén egy citromsárga csík. Nagyon büszkék vagyunk rá. (És Violára is,  aki egy hang nélkül végigülte a másfél órás karatevizsgát.)

 Pár éve indult egy pontgyűjtő rendszer nálunk, kell hozzá egy JÖ kártya, és JÖ pontokat lehet gyűjteni. Tomi kiütést kap attól a szótól, hogy JÖ, ezért itthon csak gyűjtőkártyáról és pontokról beszélünk. Eleinte egy euró egy pontot ért, ez király ajánlat volt, de hamar változtattak, és már csak két eurótól adnak pontot, mindig a fizetett összeg felét (lefelé kerekítve ráadásul). Egyszer hallottam egy résztvevő üzletben, hogy majd bevezetik, hogy minden pontot csak abban a boltban lehet levásárolni, ahol szerezte az ember, de ezt nem vezették be, aminek örülök, mert elég nagy pofátlanság lenne. Én a pontokat arra használom, hogy a karácsonyi nagybevásárláskor (ebéd + sütik) ezekkel fizetem a ceh egy részét. Persze a beváltásnál nem túl nagylelkűek: 100 pont jelent egy eurót. Összességében nem érné meg gyűjtögetni, ha amúgy nem járnék olyan boltba, ahol lehet, így viszont azért nem rossz. Mindig vannak akciók, pl. 450 pontért 5 euró kedvezmény, ilyesmi. Ezekkel sosem élek. Az első két é

Viola már szalad, például el a pelenkázás meg a zuhanyzás elől, de közben kacag. Ha hívom, akkor azt válaszolja, "jó", esetleg "jó, jó", és jön. De szép időszak is ez, amikor még szót fogad :D Ha megkérem, hogy dobjon ki valamit a szemetesbe, már megy is, és kidobja, ma meg már mondogatta közben, hogy "dob, dob". Tudja  már azt is, hogy igen, hapci, kuc-kuc, hoppá, bumm, bamm (utóbbiakat akkor mondja, ha valami leesik, és nagyot szól). Pesten már nincs olyan gyerekem, aki az utazóágyban aludna - november óta Viola ordítva bőgött, ha megpróbáltam betenni akár a nappali, akár az éjjeli alváshoz. Most már velünk szeretne aludni, úgyhogy az utazóágyat karácsonykor állítottuk fel utoljára, azóta eleve úgy megyünk aludni, hogy ő fekszik legbelül, én mellette, Flóra a másik oldalamon (ahol szintén van korlát, csak kicsit alacsony, egy másfél éves le tudna esni ott, egy ötéves már nem esik, mert már nem vándorol annyit, bár még ő is eleget). Viola párszor már lees

A körúti lakásban áll a gyerek-, tini- és fiatal felnőttkori cuccaim jelentős része. Ez eddig nem esett le nekem, azt hittem, csak a kb. 1200 könyvemet kell átválogatnom, és amit nem tartok meg, valami módon elpasszolnom. De nem. Az unokaöcsém, aki egy ideig ott lakott, az elején azt mondta, ne pakoljak el semmit, később viszont odaköltözött hozzá a (most már) felesége, aki érthető módon nem akarta a dolgaimat kerülgetni, ezért a könyveken kívül mindent bedobozoltak. Ezeket a dobozokat elkezdtük kihordani Bécsbe, itt válogatom át őket. Borzasztó és nyomasztó, komolyan. Ezer kis csetresz, aminek valószínűleg semmi értéke, viszont mindhez emlékek kötnek, ezért csak attól tudok megválni, ami tönkrement. Ebben segített, hogy csak úgy begórták őket egy dobozba, törékenyeket, nehezeket halomra, szóval azért eltört ez-az. (Mi tagadás, bosszant is.)De hogyan dobjak ki/ajándékozzak el olyan cuccokat, amiket rég halott családtagoktól kaptam, és/vagy kedves történetek kapcsolódnak hozzájuk? Ennél

- A szülinapi ebédre kérek sült krumplit, rizst és franciasalátát. - Biztos, hogy franciasalátát is? Azt nem is szereted. - Igen, én nem szeretem, de ti igen, nektek kérem. Hmmm.

Csak néhány fotó formájában. Mákos bejgli - az élesztő felfuttatásán és a tepsire helyezésen kívül mindent Flóra csinált, nekem konkrétan nem lett tésztás a kezem. Csak diktáltam, miből mennyi kell. Isteni finom lett. Nappali - a függönyt még karácsony előtti utolsó pillanatban pirosra cseréltem (ugyanilyen az is, csak a színükben különböznek) Nem tudnám már megmondani, hogy ez a pogácsa vagy a mézeskalács, mert őszintén szólva nem látom, van-e sajt a tetején, de mindkettőt Flóra csinálta egyedül Itthon Gyerekszoba Ez is Nappali (és a nyár óta vágyott lovagi vár) Flóra készítette és díszítette, én csak a bevonatot tettem rá Otthon

Flóra ötéves lett. Középső csoportosnak mondanánk otthon, itt simán csak ovis, de már nagyon nagy kislánynak tűnik nekünk. Egyik kedvenc elfoglaltsága a kirakósozás, 60 darabos puzzle-t már simán kirak. A sógornőméktől kapott egy 73 darabosat, ami ráadásul nem is a szokásos téglalap alakú, hanem hópelyhet formáz - ettől aztán jó nehéz is. 20-25 perc meg egy kicsi segítség kellett a gyereknek, és megcsinálta. Viola épp az ő szülinapján tette meg az első két önálló lépését, majd másnap annyira rákapcsolt, hogy egész nap fel-alá járkált a lakásban tök egyedül, és még arra is rájött, hogyan tud felállni kapaszkodás nélkül. Nagyon határozott elképzelése van az életről, és ha valamit akar, akkor azt azonnal. Olyan hangokkal reklamál, mint valami varjú vagy csóka. Emellett szuper humora van, ahogy már Flóránál is megfigyeltük egészen pici korától fogva. Decemberben öt napot volt oviban Flóra, az adventi időszakban összesen kilencet, a többit betegen töltötte itthon. Két-három napig Viola is v

 Talán amióta tag vagyok a Molyon, 10-11 éve 2022 volt az első év, amikor sem a várólista-csökkentős kihíváson, sem a karácsonyi húzáson nem vettem részt. Előbbin azért, mert sokszor nem volt kedvem pont ahhoz a 12 könyvhöz, amit előző év végén válogattam össze, meg épp elég év volt már az életemben, amikor kötelezőket kellett olvasni, most már inkább ad hoc olvasok. Van a könyvespolcon egy polc, ahová a "mielőbb olvasandó" könyveket gyűjtöm, ezt évente egyszer-kétszer felülvizsgálom, és igyekszem innen választani olvasmányt. A karácsonyi húzás tavaly negatív élményt okozott (mobilról nem tudok linkelni, így: http://lizagazdija.blogspot.com/2021/12/szeretnek-irni-karacsonyrol-is-de.html)*, ezért mondtam le róla. Felszabadító volt, így, bármennyire szerettem is mindkettőt, 2023-ban is kimaradnak. *Vicces módon később sem írtam a karácsonyról :D Könnyen lehet, hogy a 2022-esről sem fogok.