Gyerekes sztorik

Flórának olyan ötletei vannak, hogy csak lesek. Gyakran mesél fiktív történeteket a barátairól és testvéreiről, és mindig aranyosan jelzi, hogy ezeket csak játékból meséli. Ha esetleg azt hinném, hogy igaziból :) Ilyen részletekkel gazdagítja őket: "Akkor még felnőtt voltam, és még nem élt sem anya, sem apa, sem Viola." Hétvégén a következőt mesélte: "Kirándultunk az erdőben a barátommal, és ránk sötétedett. Nem volt nálunk elemlámpa, és mindkettőnk telefonja lemerült. De találtunk egy villamossínt, és azon mentünk, és akkor beértünk a városba, és hazataláltunk." Milyen okos gondolat egy majdnem 5 évestől, hogy ha a síneket követi, előbb-utóbb lakott településre jut!

Eddig elég erős a lányok közötti testvérkapcsolat, és igen, tudom, még az elején vagyunk. Mindenesetre eddig biztató. Annyira erős, hogy hétvégén, amikor hagymakrémlevest ebédeltünk, az én kezemből Viola kiverte a kanalat még az első falatnál, és elhúzta a fejét, Flórának viszont az egész adagot megette. Flóra utána napokig mondogatta is, hogy "minden csak tőlem jó neki, mindent csak tőlem szeret", és nagyon örült. Viola már mond néhány szót, többek között megy már az apa, anya. Flóra sokáig fájlalta, hogy őt nem emlegeti a húga. Párszor kérésre elismételte ugyan a kisasszony, hogy "Olá" (Flóra hívta így magát 2 évesen), de nem szokott rá. Azt viszont nem tudtam, mire gondol, amikor azt mondogatja, baba. Aztán egyszer az elalvás határán felsorolta a családtagokat, akikkel az azt megelőző pár napot töltötte: "Papa. Apa. Anya. Nyenyi. Baba." Na, azóta tudom, hogy Flórát is emlegeti, mégpedig Baba néven :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk