A legjobb a gyerekszáj

Nyilvános vécé, a csempén valami ragasztómaradék.

- Az mi?
- Szerintem ragasztó.
- Megfogom.
- Inkább ne fogd meg, az a tuti.
- Miért van itt a tuti?

Eltartott pár másodpercig, utána nehezen tartottam vissza a nevetést.

- Kérek kenyeret az enyémből.
- Zsemle van.
- De én kenyeret kérek.

- Anyáéból* jó lesz?

- Nem, az enyémből!

- De már mondtam, hogy nincs most itthon. Mit csináljak?

- Hozzál!

:D Végül is megtalálta a kézenfekvő megoldást. (Nem hoztam.)

*Én gluténmentes kenyeret eszem, ő is rászokott. Eleinte nem örültem, de aztán elengedtem ezt a problémát, mert eszik mellette mindenfélét, amiben van glutén, plusz az oviban reggelire mindig valamilyen péksütit kapnak, szóval nem lehet ebből gondja.

Már hazaért, levette a téli hacukát, de jönni szeretne velem cipőt venni (nekem). Elkezdem visszapakolni rá a kinti nadrágot, pulcsit, kabátot, stb. Azt mondja:

- Már... már... már... már, már, már, már...

Ezt nagyon sokszor, míg végül elnevetem magam. Erre ő sírva fakad:

- Nem tudom kimondaniiii!

Erre én:

- Emiatt igazán nem kell sírni, ez mindenkivel előfordul. Velem is megesik, hogy nem jut eszembe egy szó, vagy mondat közben elfelejtem, mit akartam mondani. Sőt még olyan is van, hogy egy szó mindig csak angolul vagy németül jut eszembe, mert úgy sokkal találóbb, mint magyarul.

Abbahagyja a sírást, majd érkezik a megfejtés:

- Már... Schon wieder anziehen.

- Már megint öltözni. Édesem, nem jutott eszedbe magyarul?

- Nem.

Na, hát, ilyen sem volt még.