Első nap az oviban

 Február közepén szólt az igazgatónő, hogy nem kell augusztusig várni, már áprilistól mehet oviba Flóra. Ez nálunk azt jelenti, hogy a két szoba közül mostantól a másikba megy be reggelenként. Az összes felnőttet és gyereket ismeri, a fél csoportot felsorolta már eddig is név szerint, ezért arra számítottunk, hogy könnyen megy majd az átszokás.

Először azt mondták, úgy lesz, hogy első nap egy órára viszik át az oviba, második nap kicsit hosszabb időre, és egy-két hét alatt átszoktatják. Ehhez képest ma ment először, reggel már oda hívták be, és egész nap ott volt, csak aludni kísérték át a bölcsibe (mert Ausztriában az ovisok nem alszanak, a 3 évesek sem, ha nincs a szomszédban bölcsis csoport).

Flóra nagyon várta ezt a napot, hetek óta mondta, hogy ő már nagy, nem bölcsis, hanem ovis, minden nap jól megnézte magának az ovis csoportszobát és a gyerekeket, szóval lelkesen készült.

Azért ma, amikor meglátott minket, egyből odabújt, de utána jött szépen. Aztán ötven méterre az épülettől megállt, kérte, hogy guggoljak le, odabújt, és hosszú percekig szorosan ölelt. Megsajnáltam szegénykémet, nem vette olyan könnyen a változást mégsem. Ennek részben valószínűleg az az oka, hogy a barátja, akivel minden nap játszani szokott, maradt a bölcsiben, így ma nem is nagyon találkoztak. Hamarosan ő is átjön az oviba, de nehéz lehet most külön lenni. Később Flóra azt mondta, a bölcsi jobb, és ő bölcsis, és szeretett volna játszani az udvaron a kisfiúval, de nem tudott, mert alig értek ki (délután együtt viszik a két csoport maradékát), megjöttünk. Holnap megpróbálom kitudni, ott van-e a kisfiú, és megígértem Flórának, hogy ha ott lesz, akkor később megyünk, és akkor tudnak játszani.

Itthon, oldottabb hangulatban elmesélte azért, hogy mi mindent csinált, és hogy jól érezte magát, és szimpatikus neki az óvónő (akit eddig is ismert, de eddig főleg az öltözőben találkoztak).