Fordul a kocka

 Flóra nagyon szereti a kutyákat, de fél tőlük. Még sosem mert megsimogatni egyetlen kutyát sem, még az egészen picikhez sem mer odamenni. Ezt eléggé sajnálom, mert én nagy kutyabarát voltam gyerekkoromban, és gondolkodom is, hogyan lehetne változtatni a dolgon, hogy egyszer majd lehessen kutyánk. Azt nem tartanám jó módszernek, hogy beköltöztetünk magunkhoz egy kutyát, aztán a gyerek majd leküzdi a félelmét. Az előzményekhez még hozzátartozik, hogy sokat utánzunk állathangokat, mint minden kisgyerek-szülő páros, és a térbeli Csipkerózsika olvasásakor, amikor felébred a kastély, és kiemelnek néhány állatot, ami szintén felébred, a kutyák vidám csaholását Flóra szokta bemutatni.

Ma este, már sötétben vásárolni ment az apjával. Hazafelé összefutottak egy apró termetű kutyussal és gazdájával, és amikor odaértek melléjük, a gyerek, aki addig vékonyka hangján, cukin csacsogott, hirtelen elmélyített hangon ráköszönt a kutyára, hogy azt mondja, "vuff!" És szerencsétlen kiskutya megijedt :D Szegény, biztos felírja a naplójába: "Ma este az utcán megugatott egy hároméves gyerek. Ilyet sem éltem még." Kár, hogy nem voltam ott, irtó vicces jelenet lehetett, és nagy szerencse, hogy a kutya nem volt nagyobb, és nem támadott ijedtében. Hihetetlen dolgokat tud kitalálni ez a gyerek, bár azt kiemelte, hogy nem akarta megijeszteni a kutyát, csak köszönt neki. A saját nyelvén, nyilván, hátha örül. Nem örült :D