"Aludás van"

 Van, amikor egyszer sem hív vissza, miután jó éjszakát kívántunk, van, hogy csak egyszer, és van, hogy fél-egy órán át öt-tízpercenként. Ez utóbbi a legritkább, de tegnap ez volt. Ilyenkor mindig baj van: fáj a hasa, beszorult a keze/lába a leesésgátló alá (szerintem percekig tarthat, mire rendesen beszuszakolja, hogy legyen ürügye hívni minket), fura hangot hall.

Számomra csak az utolsó nem tűnik kifogásnak: ez egy elég hangos ház, sok zaj átszűrődik a szomszédoktól, pl. a járkálás, konyhai csörömpölés, gyerekvisítozás. Szóval tegnap sírós hangon mondta, hogy furcsa hang volt. Elmondtam neki ismét, hogy csak a szomszédokat hallja, akik még nem alszanak, mert a felnőtteknek még nem kell, de semmi baj vagy veszély nincs, a lakásban csak mi hárman vagyunk, és nem tud bejönni más. Amúgy a szomszédok is hallanak minket, hallják a hangos nevetést, visítozást, futkározást. (Ezek fél 8 körül megszűnnek.) Flóra ettől megnyugodott, de még kétszer áthívott. Másodszor megfogta a kezem, betette a feje alá, simogatta-babrálta az ujjaimat (ezt úgy szeretem!), majd megkérdezte:

- Átmehetek?

- Még nem, mert nálunk még világos van, és úgy nem lehet aludni. Majd éjszaka jöhetsz, ha felébredsz és szeretnél.

- De itt maradsz? 

- Egy _nagyon_ kicsit.

Becsukta a szemét, én leguggoltam, gondoltam, hátha elalszik öt perc alatt, azt megvárom. Nem telt el fél perc, kinyitotta a szemét, kivette a kezemet a feje alól, rám mosolygott, aztán:

- Nagyon kicsit maradtál.

Majd befordult a fal felé, és perceken belül elaludt.