Altatás

(Most már hónapok óta) - Ommoznak a bácsik, utána anya kimegy, kiplóbláljuk a bébiőlt, Fóla síl. A bácsik ommoznak (20 perces relaxációs mantra), kimegyek, sír, kipróbáljuk a bébiőrt (én a mi szobánkban vagyok, kiabálok, hogy szólhat, szól, kiabálok, hogy hallom, ezt még kétszer), visszamegyek. - Anya, ne menj ki! Ülj mellém! Nehéz aludni. Nem akalok aludni. (Ma, ezek után) - Tudom, hogy nehéz aludni, azért is vagyok olyan rád büszke, amikor sikerül. Muszáj aludni, mert holnap vár a bölcsi. - Igen. (Mosolyog.) - Reggel felkelsz, apa felöltöztet, elmentek a bölcsibe, reggelizel, utána játszol a gyerekekkel, aztán kimentek az udvarra, játszhatsz a hóban, ha még lesz hó. Aztán bementek, megebédeltek, hmm, de finom lesz, utána a nénik hozzák a matracokat, minden gyerek lefekszik aludni, alvás után uzsonnáztok, még egy kicsit játszol, és már jön is érted anya vagy apa. - Jó! És mit csinálunk? (Már fülig ér a szája.) - Sétálunk egy kicsit a hóban, utána hazajövünk. - És itthon? - Nézünk bábut (bábelőadást, vannak szuper 10 percesek a youtube-on). - Jó! - Olvasunk könyvet, játszunk a golyóval (golyópálya, szülinapjára kapta, nagyon szereti). - Jóó! Na, szia! Jó éjszakát! Eldobta magát az ágyon, és több mint negyed órája egy hangját sem hallottam. Még az sem kizárt, hogy elaludt. Ha előbb rájöttem volna, hogy este nemcsak azt kell megbeszélni, ami aznap történt vele, hanem azt is, másnap mi lesz! Amúgy előre is megbeszéljük vele a napját, csak azt eddig reggel szoktuk.