LizaGazdija

Felébred 2-kor a megfázott gyermek, aki este annyira nem volt jól, hogy nem is evett. Sír. - Menni! Menni! Enni! Jó, lemegyek*, kenek neki kenyeret, felmegyek. Boldogan eszeget, majd egyszer csak megszólal: - Kukás nem. Kukás elment. Ez annyira szürreális és vicces volt így hajnali 2 után a majdnem töksötét szobában, az ágyon ülve. De hát biztos a kukásautóval álmodott - nagyon szereti nézni, ahogy elviszik a szemetet. *Ez Sümegen történt, ahol az emeleten aludtunk, a konyha meg a földszinten van.

Ma délben értekezlet, be kell menni a suliba. Nagy, rohanós készülődés itthon, mint mindig, mert ezer dolgunk van pont ma. Beülünk a kocsiba fél 12-kor, mondom Tominak, még azért ránézek a munkahelyi e-mailre, ki tudja. Erre látom, hogy írt a whatsappon a kolléganőm, hogy mégis a Zoomon lesz a meeting, ő még épp időben látta, mielőtt elindult volna. :D Király! Mázli, hogy írt, és az is, hogy éreztem, hogy rá kellene nézni az e-mailekre - amúgy már két órája írt a főnök, csak nem nézegetem ennyire gyakran a fiókomat, általában ránézek egyszer reggel 8 körül, aztán még egyszer valamikor délután. Nagy poén lett volna bemenni, és ott megtudni, hogy mégis online találkozunk.

Tomi találkozott délután egy haverjával, integettünk neki Flórával, mikor indult. Flóra többször megjegyezte, még lefekvéskor is: "apa elment". A bölcsiből hazafelé hegedűszót hallottunk, hosszú percekig álltunk az épület előtt, hallgattuk. A gyerek egyből megállapította, hogy "zene", aztán megbeszéltük, hogy "valaki zenél". Ez a "valaki" tetszik neki. Délután mentünk vásárolni, sírást hallottunk az utcán, de nem láttuk, ki sír. Flóra: "Valaki sír. Valaki." Ehhez szét is tárja a karját, jelezvén, nem tudjuk, ki az. Játszótérre mentünk, Tomi nem jött, integettünk neki. Flóra a sokadik csúszás után nekiállt figurázgatni, és mindenféle veszélyes mutatványokba vágott volna bele a csúszda tetején, én meg rámutattam a rúdra, amit amúgy fogni szokott, amíg leül, és mondtam: "Inkább abba a rúdba kapaszkodj." Azonnal körbenézett a parkban, és már kiabált is: "Tomi! Tomiii!" Merthogy "abba" helyett ő azt értette, &qu

zsemnem / semnem - zsemle kénnemm - kérem kájá (rövid á) - kenyér vaja - vajas cékka - cékla kár :) Bóbi, Bóbi - Bóbita, Bóbita (így kéri a dalt délutáni és esti altatásnál) alszunk komm / jeje - gyere :) puá - puha poá - pohár kala - kanál golyó gombóc Duna Pesten dolgoik - dolgozik vásául - vásárol potoj / putuj - motor atutó - autó bicilli - bicikli kukás lámm - lábam kemmem - kezem szeme - szemem poci :) vísz - víz tóta - torta csuki - csoki szupi Ola ügyes :) te is ül, áll, fekszik álmos, alszik épít főz, süt homok, hinta. cússza ( - csúszda) jó fúj (igeként és arra is, hogy undi) künyv - könyv azta szapa - szappan (ehhez kapcsolódóan mindig elmeséli az első szappannal kapcsolatos élményét, ha kád mellett vagy zuhanyfülkében lát szappant: "Szapa. Cípi szeme. Ola sír." Merthogy egyszer megkaparintotta a szappant fürdés közben, megmosakodott vele, az arcát is jól beszappanozta, és persze belement a szemébe, volt is nagy zokogás.) És mindent ismétel, de tényleg mindent. Neh

Fura, hogy vagy Flóráról, vagy a hírekben előforduló dolgokról írok, miközben tök sok minden történik: - a karantén ideje alatt volt szülinapunk Tomival, - volt anyák napja, - voltunk többször is kirándulni, állatkertben, Badenben, - többször találkoztunk már az itteni családtagokkal, - volt 3. házassági évfordulónk, és kipróbáltunk egy újabb görög éttermet*, - volt kétnapos gyereknapi ünneplés, - feloldották az utazási korlátozást = végre láthatjuk a családunkat 3 hónap után, - Flóra akkora nagylány lett a 3 hónap alatt, hogy már nem oké neki, ha beülünk valahová, hogy kap a mi sütinkből/forró csokinkból, hanem sajátot szeretne, és aznap, amikor ez kiderült, sikerült őt megbántanunk, sírt is, és elromlott a hangulata (de másnap kiköszörültük a csorbát, reméljük, és bízunk benne, hogy nem a csalódás marad meg emlékként, vagy legalább a másnapi örömmel együtt). Szóval zajlik az élet.  Folyamatosan tanul új szavakat, a maiak között volt az ennivaló és a fontos. Először éppen a pár dologb

Egy beszélgetés kapcsán a szokásosnál többet gondoltam mostanában arra, mennyiszer kövéreztek le a középiskolában, és ez milyen hatással volt/van a testképemre (nem jóval). Eszembe jutottak a különböző osztálytársak is, akik sokszor bántottak (egyébként nem voltam kövér, csak nem voltam olyan szép vékony, mint a népszerű lányok), meg az, hogy mekkora poén, hogy közülük néhányan eléggé meghíztak érettségi óta. Amire sosem tennék megjegyzést, mert nem vagyok paraszt, csak remélem, eszükbe jut, milyen kedvesen beszélne velük 10-14-18 éves önmaguk. Azt álmodtam, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül betoppant hozzánk a fél osztály egy spontán osztálytalálkozóra. Már ez az alaphelyzet is tök vicces, bizonyára pont hozzám toppannának be. Mindenesetre arra ébredtem, hogy itt van az a 15-16 ember, gyorsan összekaptam magam meg a gyereket, aztán megmutattam nekik a lakást, ahogy illik. Az egyik srác, akivel különösen rühelltük egymást, és rengeteget bántott, mellém került, és azt mondta: &

Tartalmas reggelen, sőt inkább hajnalon vagyunk túl. A gyerek szeme 5:15-kor kipattant (a bébiőrön jól hallani a motoszkálást, azért tudom), 5:16-kor már kellemes gyermekhang duruzsolta a fülembe, hogy "anya, inni". Adtam neki vizet, akkor kicsit játszott (állati hangosan, építőkockával, nyilván). Én közben becsukott szemmel próbáltam visszaaludni abban a reményben, hogy ha ő nem is tud aludni, minket legalább hagyni fog (van rá példa, nem is ritkán). De nem, rövidesen jött, hogy "anya, enni".  Akkor kentem neki vajas kenyeret (azt kért), azt eleszegette egy darabig, én közben aludtam. "Anya, tej". Jó, akkor kapott tejet, utána le kellett venni azt a játéktartó dobozt, amiben a konyhája van ezer edénnyel és zöldséggel-gyümölccsel. Egy ideig elfőzőcskézett, aztán nekiindult felfedezni a szobát, és rábukkant az apja egyik, soha ki nem bontott nyakkendőjére (nagy pakolásban vagyunk, ez-az elöl van). Bontsam ki. Mondtam, nem, mert az apáé. Zokogás. Na, itt elp