Nagylányágy
Átalakítottuk a gyerek ágyát, most már nincs rajta rács, és nem is lehet többet ringatni. Nagyon örült, amikor megcsináltuk, segített a helyére tolni, és egész nap fülig érő szájjal nézegette. Nagyon tetszett neki, amikor mondtam, hogy mostantól, amikor felébred, nem kell sírni, amíg anya vagy apa odajön, hanem csak felkel, kijön az ajtón, bejön hozzánk, és szól. Első éjjel simán ment az alvás, és bár kiesett az ágyból, nem ébredt fel rá (tettünk mellé vastag matracot), reggel meg simán befeküdt az apja mellé úgy, hogy Tomi fel sem ébredt (mert ő bent aludt a gyerekszobában egy másik matracon, biztos, ami tuti.)
A második éjjel már izgalmasabbra sikerült. Az altatás marha sokáig tartott, igaz, újabban mindig, de nagyon édes volt, hogy odafektetett maga mellé, betakart, ölelgetett, puszilgatott. Egyszer a fejemre tette a horgolt takaróját, én meg nem szóltam semmit, és az éneklést is abbahagytam. Egy darabig várt, tapogatta az arcomat a takaró alatt, majd kissé aggódva megszólalt: "Aja?" Aztán levette a fejemről a takarót, és látszott az arcán a megkönnyebbülés, hogy még mindig ott vagyok :D
Egy ponton nekiállt valamit matatni rajtam, nem értettem először, mit szeretne, aztán leesett. Kérdezem: "Azt szeretnéd, hogy felüljek?" Mire ő: "Jaaaa, ülj fel!" Annyira cuki! Annyira felgyorsul a beszédfejlődése, hogy nem is tudom, fel tudok-e jegyezni minden új szót/mondatot.
Most is kiesett az ágyból, de most beverte a fejét az ágy melletti asztalba, úgyhogy felébredt, nagyon sírt, és utána nem mert visszafeküdni az ágyba. Így én is vittem egy matracot a szobájába, és ott próbáltunk aludni mindhárman. Flóra hol mellém feküdt, hol Tomi mellé, jött-ment a sötétben. Amikor éppen feküdt valahol, a következőt lehetett hallani:
- Apa.
- Itt van apa.
- Aja.
- Itt van anya.
- Apa.
- Igen.
- Aja.
- Igen.
Ezt sokszor egymás után. Egyszer csak azt mondja Tomi:
- Folyamatos a létszámellenőrzés.
:D
Később mutatta, hogy én aludjak az ő ágyában, ő meg elindult, miután én befeküdtem.
Én: És akkor te hol alszol?
Flóra (mutat az apja matracára): Jent.
Végül két és fél órát volt fent éjjel, és úgy volt hajlandó visszaaludni, hogy ott feküdtem mellette. Deréktól lefelé lelógtam az ágyról, mert rövid, tök kényelmes volt :D De legalább lehetett aludni.
A második éjjel már izgalmasabbra sikerült. Az altatás marha sokáig tartott, igaz, újabban mindig, de nagyon édes volt, hogy odafektetett maga mellé, betakart, ölelgetett, puszilgatott. Egyszer a fejemre tette a horgolt takaróját, én meg nem szóltam semmit, és az éneklést is abbahagytam. Egy darabig várt, tapogatta az arcomat a takaró alatt, majd kissé aggódva megszólalt: "Aja?" Aztán levette a fejemről a takarót, és látszott az arcán a megkönnyebbülés, hogy még mindig ott vagyok :D
Egy ponton nekiállt valamit matatni rajtam, nem értettem először, mit szeretne, aztán leesett. Kérdezem: "Azt szeretnéd, hogy felüljek?" Mire ő: "Jaaaa, ülj fel!" Annyira cuki! Annyira felgyorsul a beszédfejlődése, hogy nem is tudom, fel tudok-e jegyezni minden új szót/mondatot.
Most is kiesett az ágyból, de most beverte a fejét az ágy melletti asztalba, úgyhogy felébredt, nagyon sírt, és utána nem mert visszafeküdni az ágyba. Így én is vittem egy matracot a szobájába, és ott próbáltunk aludni mindhárman. Flóra hol mellém feküdt, hol Tomi mellé, jött-ment a sötétben. Amikor éppen feküdt valahol, a következőt lehetett hallani:
- Apa.
- Itt van apa.
- Aja.
- Itt van anya.
- Apa.
- Igen.
- Aja.
- Igen.
Ezt sokszor egymás után. Egyszer csak azt mondja Tomi:
- Folyamatos a létszámellenőrzés.
:D
Később mutatta, hogy én aludjak az ő ágyában, ő meg elindult, miután én befeküdtem.
Én: És akkor te hol alszol?
Flóra (mutat az apja matracára): Jent.
Végül két és fél órát volt fent éjjel, és úgy volt hajlandó visszaaludni, hogy ott feküdtem mellette. Deréktól lefelé lelógtam az ágyról, mert rövid, tök kényelmes volt :D De legalább lehetett aludni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése