Kulturális különbség
Ismerkedés egy amerikai kolléganővel.
Ő: Most vagy itt először?
Én: Nem, csak ez az első napom. Otthon voltam a kislányommal két évet.
Ő, elszörnyedve: Úristen! Hogy élted túl? Ez valami félelmetesen unalmas lehetett!
Én: Nem éreztem annak, szerettem vele lenni. Neked van gyereked?
Ő: Igen, egy, de hála az égnek én csak hat hetet voltam otthon, nálunk annyit lehet. De már alig bírtam kivárni, hogy visszamehessek dolgozni, rettentő unalmas volt a világtól elszigetelve létezni.
Nyilván ott, ahol hat hét a gyes, azt szokják meg, az a természetes. De én pl. hat hét után örültem, hogy járni tudok, és egy órára sem mertem még itthon hagyni a gyereket senkivel*. Unatkozni sem nagyon volt alkalmam az elmúlt két évben, zajlik az élet egy kisgyerekkel (is).
Azért örülök, hogy nem az USA-ra esett a választásunk, mert bár sok minden szimpatikus benne, nem tudom elképzelni, hogyan tudnék egy hathetes csecsemő mellől visszamenni dolgozni.
*Jó, hathetes korában még a kórházban voltunk, és onnan el mertem menni Tomival két órára Valentin-napi vacsorára, de az egy kórház volt. Itthon kb. 3 hónaposan maradt először a szüleimmel egy órára, és alig vártam, hogy hazajöhessek, pedig megbízom a szüleimben, és nem kételkedtem benne, hogy elbírnak vele akkor is, ha felébred.
Ő: Most vagy itt először?
Én: Nem, csak ez az első napom. Otthon voltam a kislányommal két évet.
Ő, elszörnyedve: Úristen! Hogy élted túl? Ez valami félelmetesen unalmas lehetett!
Én: Nem éreztem annak, szerettem vele lenni. Neked van gyereked?
Ő: Igen, egy, de hála az égnek én csak hat hetet voltam otthon, nálunk annyit lehet. De már alig bírtam kivárni, hogy visszamehessek dolgozni, rettentő unalmas volt a világtól elszigetelve létezni.
Nyilván ott, ahol hat hét a gyes, azt szokják meg, az a természetes. De én pl. hat hét után örültem, hogy járni tudok, és egy órára sem mertem még itthon hagyni a gyereket senkivel*. Unatkozni sem nagyon volt alkalmam az elmúlt két évben, zajlik az élet egy kisgyerekkel (is).
Azért örülök, hogy nem az USA-ra esett a választásunk, mert bár sok minden szimpatikus benne, nem tudom elképzelni, hogyan tudnék egy hathetes csecsemő mellől visszamenni dolgozni.
*Jó, hathetes korában még a kórházban voltunk, és onnan el mertem menni Tomival két órára Valentin-napi vacsorára, de az egy kórház volt. Itthon kb. 3 hónaposan maradt először a szüleimmel egy órára, és alig vártam, hogy hazajöhessek, pedig megbízom a szüleimben, és nem kételkedtem benne, hogy elbírnak vele akkor is, ha felébred.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés