LizaGazdija

Érdekes, milyen sokat dob egy napon, ha olvasok is. Mostanában nagyon ritkán fordul elő, mert Flóra nem viseli el, ha ébren van*, a délutáni alvásnál általában egy-két oldalt tudok olvasni, mert én is elalszom**, estére meg olyan fáradt vagyok, hogy már esélytelen könyvet venni a kezembe. Ma viszont valamiért ébren maradtam a délutáni alvásnál, és haladtam 70 oldalt a könyvben, amit egy hónapja kezdtem el, és akkor a 22. oldalig jutottam a kocsiban, amikor épp aludt a gyerek, aztán azóta se olvastam belőle egy sort sem. És most estére sokkal kevésbé fáradtam el fejben, mint máskor, pedig ez egy brutál hisztis nap volt, többször kiakasztott a gyerek. Szóval ezek szerint csak be kéne iktatni valahogy az olvasást, jó hatása lenne. *Nem mindig kell aktívan vele foglalkozni, de a játékhoz szinte mindig szükséges, hogy a közelében legyek, és őt figyeljem, vagy legalábbis ne foglalkozzak látványosan mással. Kivétel ez alól a házimunka, érdekes módon azt elfogadja, nem zavarja őt. **Ha otth

Már régóta érdekelt, milyen ez a Westbahn, ami az ÖBB versenytársa, és Linzbe menet ki is próbáltam. Örültem neki, hogy összejött - a Westbahn vonatai is jók, ráadásul emeletesek, ami külön érdekes. Egyetlen bajom az volt, hogy nem volt egyetlen szemetes sem, csak a kalauz járt végig egyszer egy szemeteszsákkal, ami nekem fura. De túl lehet élni, és ha nem gyerekkel utaztam volna, feltehetőleg fel sem tűnt volna, csak azért vettem észre, mert így őrizgetni kellett a banánhéjat. Amíg egyedül utaztam, ritkán termelődött szemetem egy kétórás út alatt. Szintén régóta érdekelt, merre jár "a buszunk," amikor terelés van. Ez a jelenség elég gyakran előfordul, de mivel nekem általában pont olyan megállónál kellene leszállnom, ami ilyenkor kimarad, kerülőutat szoktam választani. Ma viszont megint pont akkor volt dolgom pont annál a megállónál, amikor nem arra ment a busz, hanem az autópályán került. Gondoltam, most már aztán megnézem, milyen az, amikor ott hasít a bécsi busz. Izgi.

Úgy tűnik, mindig hozni fogja a foglalkozásvezető a két és fél éves kislányát. A gyerek most már jobban viseli a dolgot, nagy, hangos hiszti már nincs, de ahogy viselkedik, az továbbra sem túl szerencsés, és továbbra is elég komoly agressziót érzek benne. Anyukája hozott házi készítésű gyurmát meg három kiszúrót, aminek többen nagyon örültünk, én pl. azért, mert már mióta szeretnék főzni én is, ráadásul ugyanaz a recept tetszett meg, mint a nőnek, és így most kipróbálhattam, Flórának mennyire jön be a gyurmázás. (Nagyon.) A nő kipakolta a gyurmát, a lánya már ekkor jelezte, hogy az az övé. Anyuka mondta, igen, neki csinálta, de azért hozták el, hogy minden gyerek játszhasson vele. Erre a kislány felkapta a három kiszúrót, kiabálva megismételte, hogy a gyurma meg ezek az övéi, majd bebújt a játékalagútba. Anyuka kétségbeesett arccal, kicsit elvékonyodott hangon kérlelte, hogy adja vissza, amit elvett, hadd játsszanak vele a gyerekek. Nem járt sikerrel, úgyhogy kiszúró nélkül gyurmáztu

Valaki feltesz egy képet, a másik odakommenteli, hogy nahát, én ebben az utcában laktam ebben az időben, van-e még itt valaki, aki korom- és környékbeli. És akkor jönnek a válaszok, hogy igen, mi a 15-ben laktunk, nahát, de jó, mi is, na, mi meg a 20-ban. És ki hova járt suliba? Én ide, én oda, tök jó, én is oda, csak három évvel idősebb vagyok, azért nem ismertük egymást. Vagy egy másik kedvencem: kedves feltöltő, én is errefelé laktam gyerekkoromban, és ismerős nekem a vezetékneved, nincs egy XY nevű testvéred? De, van. Na, akkor mondd meg neki, hogy Z üdvözli. Szerintem nagyon megható ez a jelenség. Sok feltöltő és kommentelő ráadásul már évtizedek óta nem Bécsben él, hanem mondjuk Ausztráliában vagy az USA-ban, ami számomra még meghatóbbá teszi ezt az egészet. Nagyon bírom ezt a csoportot, béke van benne meg szeretet. Meg nyakig ér a nosztalgia, amit amúgy is szeretek.

Az unokaöcsém, aki vasárnap óta Flóra keresztapja*, abba a lakásba költözött egy éve, ahol én laktam 2008-tól 2015-ig, aztán 2016-ig minden hétvégén, 2017 karácsonyáig havi egy-két hétvégén, azóta meg látogatóként fordulok meg néhány havonta. A cuccaim 90%-a maradt, amikor kijöttem Bécsbe, és azóta is ott voltak. Dani beköltözésekor megkérdeztem, mit vigyek el a lakásból, és ő csak a ruhásszekrény egyik felének kiürítését kérte, ezt akkor meg is tettem. Nem időzött olyan sokat a lakásban, mert két hetet van otthon, két hetet külföldön, de most összeköltözött a barátnőjével, akit viszont zavartak a dolgaim, amit megértek, úgyhogy most a bútoraimon, a könyveimen és az edényeimen-evőeszközeimen kívül mindent ki- illetve elpakoltam két nap alatt. A könyveket nem tudom így hirtelen hová tenni (kb. 2000 kötetről van szó), a többit meg tudják használni az új lakók. Bőven nosztalgiáztam is pakolás közben. Az ott töltött gyerekkor most annyira nem jött már elő, mert abból az időszakból nem ke

Nagyon szeretem a régi fényképeket, akár városrészleteket, akár embereket (rokonokat vagy idegeneket) ábrázolnak, ebből kifolyólag több ilyen tematikájú csoportnak is tagja vagyok a Facebookon. A Bécs régi képeken kellemes, otthonos hely. Valaki feltesz egy 50-70-100 éves képet a családjáról egy bécsi helyszínen, és beindul a sztorizgatás, nosztalgiázás: ó, az én nagypapám is kályhás volt, de szerettem bemenni a boltjába; ó, mi is minden vasárnap Schönbrunnban sétáltunk, de jó is volt; ilyenek. Vadidegenek kapcsolódási pontot találnak helyekben, eseményekben, és jó hangulat alakul ki, mindenki kicsit visszaemlékszik a régi, szép időkre, az esetleg már elhunyt szeretteire. Megható. A Budapest régi képeken kicsit szomorú hely. Jó, nagyon. Ott is vannak ilyenek, mint amiket fentebb írtam. De nagyon sok az egyéb eset. Valaki feltesz egy képet, és ezren esnek a torkának, hogy ez már volt, ill. ilyet minek ide kitenni, kommunista/náci (de többnyire kommunista), aki feltette, majd két táb

Csütörtök este rekordot döntöttünk: a 2,5 órás Bécs-Bp. távot 4 óra alatt tettük meg. Gondoltam, ez akkor örökös rekord lesz, ehhez képest már meg is dőlt: negyed 7-kor indultunk vissza, most fél 11 múlt, és még jó 20-30 perc a lakás (és akkor azt hagyjuk is, hogy fullon van a kocsi cuccal, amit még fel is kell hordani). Igen, Flóra is itt van, alszik, csak remélhetem, hogy éjjel is fog, mert én tudnék. Ja, és öten ülünk a kocsiban. UPDATE: 11 után értünk haza, 4 óra 45 perc kb. Megint meg kell állapítanom, hogy ezt az utat csak és kizárólag vonattal érdemes megtenni, mert amúgy siralmas.