Hozzátáplálás

Ezzel jól állunk, most már szinte mindig azt eszi Flóra, amit mi, és szívesen falatozgat. Egyedül evésre még nincs igénye, viszont nagyon szeret időnként beletúrni a tányérba, érdekli az ételek állaga. Inni is szeret, eddig csak vizet kapott, illetve párszor reggelire vízzel higított tejet. Vizet már kér is, jelzi, ha szomjas. Lelkesen lát hozzá az evéshez, előrehajol az etetőszékben, akkorára nyitja a száját, hogy majd lenyel minket, és két falat között zokog, ha nem elég gyorsan közeledik a kanál. Azt sokáig nem jelezte egyértelműen, hogy már nem kér többet, de mostanra erre is ráérzett: rázza a kis fejét, és mondja, hogy "ne." (Ez utóbbit legutóbb a körömvágásra is mondta, de nem győzött meg, hanem én győztem meg őt arról, hogy ez egy muszáj-dolog, mert letépi az én arcomat meg a sajátját is, ha nem vágjuk az éles kis karmokat.)

Aztán most olvastam egy hozzátáplálási összefoglalót, amit egy ismerősöm osztott meg a Facebookon. Vannak benne dolgok, amikkel egyetértek, olyanok is, amikkel nem, nem is ez a lényeg. Egy ponton azt mondja a szerző, vannak nem túl magasan kvalifikált szülők, akiknek szükségük van útmutatásra, hogy mikor mit lehet adni a gyereknek, nekik készülnek a táblázatok, és vannak az értelmes szülők, akik ezeket ne is nézegessék, mert felesleges. Ez kicsit azért felbosszantott. Az miért számít nem túl magasan kvalifikáltnak, nem értelmesnek, akinek a közelében először cseperedik gyerek, ezért nem tudja, mit mikor érdemes bevezetni a baba étrendjébe? Pff. Azt a fellengzős mindenit!