LizaGazdija

A családok évében elérkezik a pillanat, amikor bezár a Honvédkórház PIC osztálya két hétre, miután annyi orvos mondott fel a gáz fizetésre és a megbecsültség hiányára hivatkozva, hogy nem tud működni az osztály. Az nem világos számomra, mitől fog két hét alatt megoldódni a helyzet, de nem is ez a lényeg a hírben. Sokkal inkább az, hogy akkor most már a koraszülöttek is mehetnek a levesbe. Persze, van még PIC Budapesten, nem is egy, csak nem mindegy, mennyi idő alatt ér oda a mentő, mert a koraszülésnél jellemzően nem áll rendelkezésre a világ minden ideje a cselekvésre, valamint nem szokott végtelen számú inkubátor lenni ezeken az osztályokon. Ja, ez a két hét a karácsonyi időszakra fog esni. Tök emberséges, tényleg. Megindul a szülés 6-7 hónapra? Karácsonykor? Nem elég a stressz, a rémület, hogy mi lesz a gyerekeddel? Akkor meglepetés! Eggyel kevesebb PIC van a városodban. Oszt jó napot. Ja, majd elfelejtettem: boldog karácsonyt! Minden nappal egyre erősödik bennem az az érzés, hogy

Elnézést, napok óta nagyon foglalkoztat az eset, muszáj leírnom. Vannak ezek a szentinelézek, egy természeti nép, akiknek a szigete ugyan Indiához tartozik, de törvény tiltja a megközelítését. Senkit sem engednek magukhoz, soha nem is engedtek, és a tapasztalataik is abban erősíthették meg őket, hogy ezzel tesznek jót maguknak. Például kb. 150 éve elraboltak tőlük nyugati emberek két felnőttet meg négy gyereket, a két felnőtt meghalt, a négy gyereket visszavitték nekik, és nem kizárt, hogy valami járvány is felütötte a fejét ezek után, merthogy a természeti népek általában elég rosszul reagálnak azokra a betegségekre, amelyeknek mi hordozói vagyunk, de nekünk meg sem kottyannak. Simán lehet, hogy ez a történet bekerült a mitológiájukba, de legalábbis megtanulták belőle, hogy idegen = gonosz, és azóta nyílzáporral fogadnak minden külsőst. És akkor jön egy 27 éves (amerikai) srác, akinek tinikora óta az az agylövése, hogy majd ő megtéríti ezt a törzset, fizet halászoknak, akik el is

Olyan eklektikus. Mármint Bécs (de lehet, hogy Ausztria). Nagyon sok minden sokkal logikusabb, szervezettebb, élhetőbb, emberibb, mint otthon. Ugyanakkor nagyon furcsa dolgok is vannak. Például itt én nem találtam ilyeneket, hogy kettlebell meg tabata, legfeljebb oktatóképzést több ezer euróért. (Az nem derült ki, az oktatók aztán hol oktatnak, mert nincs ilyen edzés sehol.) Az is nagyon érdekes volt, amikor tegnap megpróbáltam decoupage ragasztót venni. Ez otthon úgy működik, hogy bemegyek a kreatív hobbiba, megkeresem a szalvétákat, és mellettük ott van kb. hatféle ragasztó. Az van rájuk írva, hogy decoupage ragasztó. Itt a következő volt. Bementem két üzletbe, ami ugyan nem kifejezetten kreatív hobbi, de ahhoz is rengeteg kelléket árulnak. Voltak is ragasztók, többnyire az volt rájuk írva, hogy "univerzális." Megkérdeztem az eladót, decoupage ragasztó van-e, mondta, nincs, de a rengeteg ragasztó, amit látok, szerinte mind jó erre is. Na most kreatívkodásban nem szeretem a

"Felütötte a fejemet egy téma."

Én már olyan fáradt vagyok, hogy mindenen röhögőgörcsöt kapok. Tomi kicsit furán néz. Tomi kiönti a tésztát a lábasból a tányérra, térül-fordul, nem telik el fél perc, hozza a lábast, és az orrom alá tartja a következővel: "Ebben mi volt?" Először eltöprengtem, ez beugratós kérdés-e, majd megtaláltam a választ: - Tészta. Most vetted ki belőle. Aztán mindketten röhögőgörcsöt kaptunk. A kockapókerezés már eleve olyan vidámra sikerült, hogy meggyanúsított, nem is moziban voltam, hanem kocsmában. Pedig moziban, és a Johnny English harmadik része meglepően jó, egy csomót lehet rajta nevetni.

Flóra két napja rövid megszakításokkal, de folyamatosan sír. Ha vele vagyok a szobában, ha nem. Reggel kb. öt percig elvan, amíg megcsinálom a reggelimet, ő addig nézegeti valamelyik képeskönyvét, aztán elkezdődik a sírás, és az esti fürdésig tart. A napközbeni alvásokkor persze nyugi van, de ma pl. délután nem volt hajlandó aludni, inkább sírt. Frusztrált, ezért harap, ezért én meg pláne kivagyok, nagyon-nagyon fáj. Nagyon sajnálom szegényt, rossz, hogy nem tudok neki segíteni (ha ölelgetem, ha simogatom, ha énekelek neki, mindenképp sír), közben meg már tökre kimerültem én is (két naptól!), úgy érzem magam, mint aki egy bányában fejtett követ két napig. De! Holnap délutánra kimenőt kaptam, és úgy elmegyek moziba, mint a huzat. Februárban voltam utoljára, Flóra még kórházban volt, amikor egyszer este beültünk egy filmre Tomival. Most meg jól megnézem a Johhny Englisht, és erősen szurkolok, hogy vicces legyen. Persze jobb lenne Tomival nézni, de az még odébb van. Ha otthon élnénk, már

A következők vannak: - Felfedezte a visszhang jelenségét, úgyhogy most minden alkalommal úgy megyünk végig a lépcsőházon, hogy sikongat, aztán fülel, majd boldogan mosolyog. Szerencsére csak emberi időpontokban közlekedünk, így talán kevésbé idegtépő ez az új szokás a szomszédok számára. Én meg tök büszke vagyok, hogy ilyen felfedezéseket tesz a gyerek. - Integet. Legtöbbször a tükörképének lefekvés előtt, ez ilyen kis rituálé, de kérésre az apjának is, nekem is, sőt ma a kozmetikusomnak is. (Havonta járok, ma jött velem másodszor Flóra, ma is egy nyekkenés nélkül telt a fél óra - hol nézte, mi történik velem, hogy elvolt az elefántjával.) - Puszit ad. Még mindig kicsit náthás, de már nem egész nap, csak időnként tör rá. Vettünk orrszívót, és mivel a kora esti alvásból brutális szörcsögéssel és sírva ébredt, elővettem a céleszközt, és bejelentettem, hogy akkor most orrot szívunk. Lett is olyan zokogás, mintha valami óriási tragédia történne, pedig ez nem is porszívóra szerelős (t

Két magyar beszélget, egyikük panaszkodik, milyen durván viselkedik vele és a családjával az osztrák szomszéd, aki még ki is jelentette kertelés nélkül, hogy utálja a magyarokat. Erre a másik: - A köcsög! És még rasszista is? Azt hiszi, több attól, hogy osztrák? Pont a magyarral van baja, amelyik barátságos, beilleszkedik? Költözne a szomszédjába egy török vagy arab család, majd meglátná. #antirasszistatorekvesek #ezigynemtulhiteles

Amióta Bécsben élek, mindig szoktunk libát enni Márton-napkor, az első két évben ugyanott, azóta igyekszünk mindig máshol, első évben anyuékkal, azóta Tomival. Idén tök véletlenül felfedeztem egy bevásárlás alkalmával, amikor elhaladtam az egyik közeli templom előtt, hogy ma lesz Márton-napi felvonulás, Márton igazi lovon érkezik, és lehet vinni a kis lámpásokat, akinek van, lesz izgalom, móka, kacagás. Meg éneklés. Gondoltam, elmegyünk rá Flórával, ha már itt van tök közel, jó lesz vasárnapi sétának, és még érdekeset is látunk. Lámpásunk még nincs, de jövőre majd csinálunk, aztán utána úgyis minden évben gyárt majd a gyerek az oviban/suliban. A felvonulás hangulata olyan volt, mint a máltai festáké, kicsit meg is hatódtam (nagyon hiányzik Málta, na, nem a kaotikus tömegközlekedés vagy az idétlen időjárás, hanem a hangulat). Flóra nem ájult el a lovon érkező Mártontól, egyrészt még kicsi, másrészt eléggé kókadt volt, mert részéről még alhattunk volna tovább is délután, csak hát felke

1. Valaki panaszkodik, hogy őt zavarja a sok autó, ami a lakhelye környékén (kertváros) szabálytalanul parkol. 2. Az önkormányzatnál kiötlik a tökéletes megoldást: az egész kertvárost orrba-szájba szívatják azzal, hogy tök hülyén egyirányúsítják a környék kb. összes utcáját. Ez úgy derül ki, hogy kipakolják a táblákat, persze eleinte letakarva. 3. A lakók (jogosan) felháborodnak, aláírást gyűjtenek, és az érintett környék lakóinak saccra 60-70%-a alá is írja, hogy ezt az állatságot be ne vezessék már. 4. Bevezetik. 5. A lakók felháborodnak, ismét az önkormányzathoz fordulnak. 5. Jaaa, hát az önkori nem is hallott erről a tervről, mossák kezeiket, a Bözsike meg a Mariska saját hatáskörben szervezték. (Hihető, meg is sajnáltam szegény, nsiv önkorit, egy könnycseppet is elmorzsoltam értük.) 6. Bejelentik, hogy leszerelik a táblákat, és mindenki írjon e-mailt a képviselőnek arról, mik a gondjai, milyen megoldásokat szeretne, és majd lesz lakossági fórum meg minden, és majd EGYÜTT, na

Mármint gondolat- meg történetmazsolák. Elkészült Flóra adventi naptára. Nagyon szereti, amikor olvasok neki, fülig ér a szája, és már tök hosszú mesékre is figyel. Az adventijében minden napra lesz egy mese vagy egy-két vers, esetleg dal. Nem volt egyszerű összeszedni, azt hittem, december 24-re nem is fogok találni megfelelő mesét, de végül csak meglett az is. Még a december 6. kicsit kérdéses, mert oda Lázár Ervin A másik Télapó című meséjét tettem, de aztán kiderült, hogy az a Télapó nem az a Télapó. (Nem ismertem eddig a mesét, vagy talán nagyon-nagyon régen, valamikor olvastam, és nem emlékeztem rá. Az volt a munkamódszer, hogy átfutottam a meséket, mielőtt betettem őket az egyes napokhoz, majd szép sorban elolvastam az összeset, és kijavítottam a helyesírási és egyéb hibákat, illetve néhány mese repült, mert mégsem tetszett.) Tulajdonképpen már csak ki kell nyomtatni. Remélem, örülni fog neki a gyerek. Az a terv, hogy beszerzek egy mappát is, ami vagy karácsonyi mintás, vagy é

Itt is. Nem sok, de azért érdekesek. 1. Nem nagyon van itt olyan, hogy pótlóbusz. Szituáció: Leáll a metró, mert pl. baleset van, vagy meghibásodott egy szerelvény. Megoldás: Bemondják, hogy most itt sokáig fogunk állni, úgyhogy keress alternatív útvonalat, ha sürgős a dolgod. Az eddigi kedvencem az az eset volt, amikor javasolták az 5-ös villamost, amivel semmi egyéb gond nem volt, mint hogy marhára nem arra jár, amerre nekem akkor mennem kellett volna. Pótlóbuszt eddig akkor láttam, amikor felújítás volt valamelyik metróvonal egy hosszabb szakaszán hosszabb ideig. De most pl., amikor egy megálló van csak lezárva, nincs semmi, keress alternatív útvonalat. Nekem ez fura, de aztán lehet, hogy inkább az a fura, amikor a BKK mindenért pótlóbuszt állít forgalomba, csak én ahhoz szoktam. 2. Van itt egy csoda, a neve GIS. Azt tudja, hogy legombol rólad havi 26 eurót a semmiért. Tehát konkrétan a semmiért. Az a szöveg, hogy támogasd a köztévét, mert a te érdeked is, hogy legyen olyan, és