A hittérítő halála
Elnézést, napok óta nagyon foglalkoztat az eset, muszáj leírnom.
Vannak ezek a szentinelézek, egy természeti nép, akiknek a szigete ugyan Indiához tartozik, de törvény tiltja a megközelítését. Senkit sem engednek magukhoz, soha nem is engedtek, és a tapasztalataik is abban erősíthették meg őket, hogy ezzel tesznek jót maguknak. Például kb. 150 éve elraboltak tőlük nyugati emberek két felnőttet meg négy gyereket, a két felnőtt meghalt, a négy gyereket visszavitték nekik, és nem kizárt, hogy valami járvány is felütötte a fejét ezek után, merthogy a természeti népek általában elég rosszul reagálnak azokra a betegségekre, amelyeknek mi hordozói vagyunk, de nekünk meg sem kottyannak. Simán lehet, hogy ez a történet bekerült a mitológiájukba, de legalábbis megtanulták belőle, hogy idegen = gonosz, és azóta nyílzáporral fogadnak minden külsőst.
És akkor jön egy 27 éves (amerikai) srác, akinek tinikora óta az az agylövése, hogy majd ő megtéríti ezt a törzset, fizet halászoknak, akik el is viszik a sziget közelébe, majd partraszállás közben majdnem meghal, amikor nyilakat zúdítanak rá. De ő annyira szeretne nekik Jézusról beszélni (milyen nyelven? angolul? mitől tudnának ezek az emberek angolul? kézzel-lábbal mutogatva? lerajzolta volna az Újszövetséget?), hogy másnap megint visszamegy, és ekkor már betalálnak a nyilak, a halászok meg annyit látnak a messzeségből, hogy a törzs tagjai partra vonszolják a holttestet, és beviszik a fák/bokrok közé.
Egyrészt remélem, hogy a halászok hosszú évekig fognak börtönben ücsörögni, mert aljas görénység egy köztudottan agresszív néphez elszállítani valakit, akármekkora fanatikus az illető, különösen akkor, ha ezt még törvény is tiltja, nyilván nem véletlenül.
Másrészt a srác szépen bemutatta, miért nem bírom a hittérítés intézményét. Azért, mert erőszakos. Mert akik részt vesznek benne, felsőbbrendűnek hiszik a saját vallásukat a másikénál. Miért gondolta, hogy a törzsnek bármi szüksége van Jézusra és a kereszténységre? Ők kevesebbek, mert máshogy élnek, és a saját isteneiket tisztelik? Őt mégis miért aggasztotta vadidegenek lelki üdve? Miért nem a sajátjával foglalkozott? Kinek hitte magát? Állítólag csak szeretet volt benne, de ez azért elég fura szeretet: "Szeretlek téged, de legyél olyan, amilyennek én akarlak, ha beledöglesz/beledöglöm is." Sajnálom ugyan, mert 27 évesen nagyon fiatal volt, de azért mély együttérzés nincs bennem. Nem kizárt, hogy sikerült bevinnie valami jó kis betegséget a szigetre, amitől majd jól végigsöpör a törzsön valami járvány, tök szuper. Amikor ők nem keresték a bajt, nem vették fel a kapcsolatot senkivel, ők azt szerették volna, hogy hagyják békén őket.
Nyilatkozta a srác családja, hogy nem haragszanak a törzsre, és remélik, nem esik bántódásuk. Ezen teljesen megdöbbentem. Miért haragudnának? Pontosan lehetett tudni, mi fog történni, a srác is tudta, mégis bevállalta. Esetleg haragudhatnak rá. Miért esne bántódása a törzsnek, amikor pontosan azt tették, amire számítani lehetett tőlük? Elszigetelt közösség, India kormánya tiszteletben tartja, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények, amelyek mindenki másra igen. Innen nézve nem csináltak semmit.
Amikor jöttek olyan hírek, hogy a hatóságok megpróbálják visszaszerezni a srác holttestét, az nagyon nyomasztott, mert úgy éreztem, itt lesz a törzs becslések szerint több ezer éves történetének vége. Aztán ma szerencsére bejelentették, hogy mégsem avatkoznak be, mert az nagyon veszélyes lenne a törzs tagjai számára.
Eszembe jutott még az a történet, ami kicsit hasonlít erre, de tényleg csak nyomokban, és amelynek a másik szereplője tutira nem volt normális. A hittérítés mégis mindig felidézi bennem ezt az esetet. A Blaha aluljáróján haladtam keresztül éppen, amikor egyszer csak az arcomba nyomott egy szórólapot egy nő, és beleordította a fülembe, hogy "Jézus szeret téged!" Én az arcomba tolt szórólapra reagáltam úgy, ahogy szoktam: "Köszönöm, nem kérem." Ez így párbeszédként valóban nagyon furán hat, be is rágott a hölgy, és utánam kiabálta (én már addigra továbbvágtattam): "Szörnyű lesz a pokol tüze!" Na, itt eldurrant az agyam, mert mégis ki ő, hogy a pokollal fenyegessen, amiben egyébként nem hiszek. Úgyhogy, bár soha senkinek nem szólok be, mert illedelmesnek neveltek, ekkor annyira elborultam, hogy visszafordultam, és visszakiabáltam neki: "Magának meg az elmegyógyintézet!" Aztán ettől csend lett. Azóta sem értem a logikát. Ha azzal fenyeget, hogy büntetés vár rám, ha nem kérem Jézus szeretetét, akkor majd úgy megrémülök, hogy helyből megtérek?
Vannak ezek a szentinelézek, egy természeti nép, akiknek a szigete ugyan Indiához tartozik, de törvény tiltja a megközelítését. Senkit sem engednek magukhoz, soha nem is engedtek, és a tapasztalataik is abban erősíthették meg őket, hogy ezzel tesznek jót maguknak. Például kb. 150 éve elraboltak tőlük nyugati emberek két felnőttet meg négy gyereket, a két felnőtt meghalt, a négy gyereket visszavitték nekik, és nem kizárt, hogy valami járvány is felütötte a fejét ezek után, merthogy a természeti népek általában elég rosszul reagálnak azokra a betegségekre, amelyeknek mi hordozói vagyunk, de nekünk meg sem kottyannak. Simán lehet, hogy ez a történet bekerült a mitológiájukba, de legalábbis megtanulták belőle, hogy idegen = gonosz, és azóta nyílzáporral fogadnak minden külsőst.
És akkor jön egy 27 éves (amerikai) srác, akinek tinikora óta az az agylövése, hogy majd ő megtéríti ezt a törzset, fizet halászoknak, akik el is viszik a sziget közelébe, majd partraszállás közben majdnem meghal, amikor nyilakat zúdítanak rá. De ő annyira szeretne nekik Jézusról beszélni (milyen nyelven? angolul? mitől tudnának ezek az emberek angolul? kézzel-lábbal mutogatva? lerajzolta volna az Újszövetséget?), hogy másnap megint visszamegy, és ekkor már betalálnak a nyilak, a halászok meg annyit látnak a messzeségből, hogy a törzs tagjai partra vonszolják a holttestet, és beviszik a fák/bokrok közé.
Egyrészt remélem, hogy a halászok hosszú évekig fognak börtönben ücsörögni, mert aljas görénység egy köztudottan agresszív néphez elszállítani valakit, akármekkora fanatikus az illető, különösen akkor, ha ezt még törvény is tiltja, nyilván nem véletlenül.
Másrészt a srác szépen bemutatta, miért nem bírom a hittérítés intézményét. Azért, mert erőszakos. Mert akik részt vesznek benne, felsőbbrendűnek hiszik a saját vallásukat a másikénál. Miért gondolta, hogy a törzsnek bármi szüksége van Jézusra és a kereszténységre? Ők kevesebbek, mert máshogy élnek, és a saját isteneiket tisztelik? Őt mégis miért aggasztotta vadidegenek lelki üdve? Miért nem a sajátjával foglalkozott? Kinek hitte magát? Állítólag csak szeretet volt benne, de ez azért elég fura szeretet: "Szeretlek téged, de legyél olyan, amilyennek én akarlak, ha beledöglesz/beledöglöm is." Sajnálom ugyan, mert 27 évesen nagyon fiatal volt, de azért mély együttérzés nincs bennem. Nem kizárt, hogy sikerült bevinnie valami jó kis betegséget a szigetre, amitől majd jól végigsöpör a törzsön valami járvány, tök szuper. Amikor ők nem keresték a bajt, nem vették fel a kapcsolatot senkivel, ők azt szerették volna, hogy hagyják békén őket.
Nyilatkozta a srác családja, hogy nem haragszanak a törzsre, és remélik, nem esik bántódásuk. Ezen teljesen megdöbbentem. Miért haragudnának? Pontosan lehetett tudni, mi fog történni, a srác is tudta, mégis bevállalta. Esetleg haragudhatnak rá. Miért esne bántódása a törzsnek, amikor pontosan azt tették, amire számítani lehetett tőlük? Elszigetelt közösség, India kormánya tiszteletben tartja, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények, amelyek mindenki másra igen. Innen nézve nem csináltak semmit.
Amikor jöttek olyan hírek, hogy a hatóságok megpróbálják visszaszerezni a srác holttestét, az nagyon nyomasztott, mert úgy éreztem, itt lesz a törzs becslések szerint több ezer éves történetének vége. Aztán ma szerencsére bejelentették, hogy mégsem avatkoznak be, mert az nagyon veszélyes lenne a törzs tagjai számára.
Eszembe jutott még az a történet, ami kicsit hasonlít erre, de tényleg csak nyomokban, és amelynek a másik szereplője tutira nem volt normális. A hittérítés mégis mindig felidézi bennem ezt az esetet. A Blaha aluljáróján haladtam keresztül éppen, amikor egyszer csak az arcomba nyomott egy szórólapot egy nő, és beleordította a fülembe, hogy "Jézus szeret téged!" Én az arcomba tolt szórólapra reagáltam úgy, ahogy szoktam: "Köszönöm, nem kérem." Ez így párbeszédként valóban nagyon furán hat, be is rágott a hölgy, és utánam kiabálta (én már addigra továbbvágtattam): "Szörnyű lesz a pokol tüze!" Na, itt eldurrant az agyam, mert mégis ki ő, hogy a pokollal fenyegessen, amiben egyébként nem hiszek. Úgyhogy, bár soha senkinek nem szólok be, mert illedelmesnek neveltek, ekkor annyira elborultam, hogy visszafordultam, és visszakiabáltam neki: "Magának meg az elmegyógyintézet!" Aztán ettől csend lett. Azóta sem értem a logikát. Ha azzal fenyeget, hogy büntetés vár rám, ha nem kérem Jézus szeretetét, akkor majd úgy megrémülök, hogy helyből megtérek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése