Mazsolák
Mármint gondolat- meg történetmazsolák.
Elkészült Flóra adventi naptára. Nagyon szereti, amikor olvasok neki, fülig ér a szája, és már tök hosszú mesékre is figyel. Az adventijében minden napra lesz egy mese vagy egy-két vers, esetleg dal. Nem volt egyszerű összeszedni, azt hittem, december 24-re nem is fogok találni megfelelő mesét, de végül csak meglett az is. Még a december 6. kicsit kérdéses, mert oda Lázár Ervin A másik Télapó című meséjét tettem, de aztán kiderült, hogy az a Télapó nem az a Télapó. (Nem ismertem eddig a mesét, vagy talán nagyon-nagyon régen, valamikor olvastam, és nem emlékeztem rá. Az volt a munkamódszer, hogy átfutottam a meséket, mielőtt betettem őket az egyes napokhoz, majd szép sorban elolvastam az összeset, és kijavítottam a helyesírási és egyéb hibákat, illetve néhány mese repült, mert mégsem tetszett.) Tulajdonképpen már csak ki kell nyomtatni. Remélem, örülni fog neki a gyerek. Az a terv, hogy beszerzek egy mappát is, ami vagy karácsonyi mintás, vagy én karácsonyosítom, és abba befűzzük mindegyik nap ajándékát, és az lesz a mi saját adventi mesegyűjteményünk. Tavaly vettem egyet egy könyvesboltban, mármint ilyen mesetárat, de nem tetszett, túl sok volt benne a kegyetlen és a vallásos mese, és engem mindkettő zavar. Szóval kell egy saját könyvecske, ami csak a miénk, ami nekünk tetszik. Így már csak rengeteg ajándék vár elkészítésre, hahaaa! Tényleg minden egyes évben összejön valami módon az önszívatás (a kb. 20 db 3D-s képeslap esete máig überelhetetlen), de szerencsére mindig élvezem.
Mesekeresgélés közben olvastam Móra Ferenctől A didergő királyt, és azonnal megvilágosodtam azzal kapcsolatban, miért van akkora fakivágási láz kis hazánkban. Olvassátok el ti is, ha nem ismeritek vagy nem emlékeztek rá. Akkor ti is megértitek ❤
Flóra már olyan aranyos, hogy olyan aranyos nincs is. Eddig is olyan volt, persze, de ezt lehet fokozni, úgy látszik. Nagyon bejön neki a tolatás, ezért szorgosan tolat, ma pl. 2x60 perc angol alatt háromszor kellett összeszedni őt a szoba különböző sarkaiból. Na, nem mintha nem lehetne abban a sarokban, amelyikben csak akar, de mindig nyűgössé vált, amikor rájött, hogy nem tud visszajönni hozzám. (Vagyis vissza tudott volna, ha megfordul és visszatolat, nem tudom, miért nem gondolt erre a trükkre.) Nagyon szeret bólogatni, közben nevet. Valamint pár napja megtanult egyértelműen integetni: Tomi vitte őt aludni, és Flóra integetett nekem. Teljesen megdöbbentem, hogy azta, már itt tartunk :) Azóta meg minden este integet a tükörképének, mielőtt beviszem a szobájába.
Volt 10 hónapos státusz is, két helyen is, mindkettőn úgy látták, minden oké. Kicsit nagy a feje, de nem is értem, ez miért említésre méltó, amikor ez minden babára jellemző. A kórházban, ahol született a kisasszony, kedvesen lenagyfejűzték végül Tomit, mondván, tőle örökölte a gyerek, hát, ezen én nagyon nevetek, Tomi nem annyira. Amúgy egyikük fejével sincs semmi baj, viszont pont a múltkor néztem, hogy teljesen ugyanolyan a fejformájuk, nagyon cuki.
Meg túlestünk kb. négy iszonyú nyűgös napon, ráadásul én közben megint megfáztam, ez sem kedvezett a végtelen türelem gyakorlásának. Tegnap már azon voltam, hogy lekaparom a falat, vagy világgá megyek, vagy nem tudom, de szerencsére mára elmúlt ez az áldatlan állapot. De amikor semmi sem jó, és ha ott vagy mellette, ha nem, mindenképpen vagy nyüszít, vagy torkaszakadtából ordít, az eléggé idegtépő. Nem tudom, hogyan éli túl az, akinek a gyerekénél ez az alapbeállítás.
Elkészült Flóra adventi naptára. Nagyon szereti, amikor olvasok neki, fülig ér a szája, és már tök hosszú mesékre is figyel. Az adventijében minden napra lesz egy mese vagy egy-két vers, esetleg dal. Nem volt egyszerű összeszedni, azt hittem, december 24-re nem is fogok találni megfelelő mesét, de végül csak meglett az is. Még a december 6. kicsit kérdéses, mert oda Lázár Ervin A másik Télapó című meséjét tettem, de aztán kiderült, hogy az a Télapó nem az a Télapó. (Nem ismertem eddig a mesét, vagy talán nagyon-nagyon régen, valamikor olvastam, és nem emlékeztem rá. Az volt a munkamódszer, hogy átfutottam a meséket, mielőtt betettem őket az egyes napokhoz, majd szép sorban elolvastam az összeset, és kijavítottam a helyesírási és egyéb hibákat, illetve néhány mese repült, mert mégsem tetszett.) Tulajdonképpen már csak ki kell nyomtatni. Remélem, örülni fog neki a gyerek. Az a terv, hogy beszerzek egy mappát is, ami vagy karácsonyi mintás, vagy én karácsonyosítom, és abba befűzzük mindegyik nap ajándékát, és az lesz a mi saját adventi mesegyűjteményünk. Tavaly vettem egyet egy könyvesboltban, mármint ilyen mesetárat, de nem tetszett, túl sok volt benne a kegyetlen és a vallásos mese, és engem mindkettő zavar. Szóval kell egy saját könyvecske, ami csak a miénk, ami nekünk tetszik. Így már csak rengeteg ajándék vár elkészítésre, hahaaa! Tényleg minden egyes évben összejön valami módon az önszívatás (a kb. 20 db 3D-s képeslap esete máig überelhetetlen), de szerencsére mindig élvezem.
Mesekeresgélés közben olvastam Móra Ferenctől A didergő királyt, és azonnal megvilágosodtam azzal kapcsolatban, miért van akkora fakivágási láz kis hazánkban. Olvassátok el ti is, ha nem ismeritek vagy nem emlékeztek rá. Akkor ti is megértitek ❤
Flóra már olyan aranyos, hogy olyan aranyos nincs is. Eddig is olyan volt, persze, de ezt lehet fokozni, úgy látszik. Nagyon bejön neki a tolatás, ezért szorgosan tolat, ma pl. 2x60 perc angol alatt háromszor kellett összeszedni őt a szoba különböző sarkaiból. Na, nem mintha nem lehetne abban a sarokban, amelyikben csak akar, de mindig nyűgössé vált, amikor rájött, hogy nem tud visszajönni hozzám. (Vagyis vissza tudott volna, ha megfordul és visszatolat, nem tudom, miért nem gondolt erre a trükkre.) Nagyon szeret bólogatni, közben nevet. Valamint pár napja megtanult egyértelműen integetni: Tomi vitte őt aludni, és Flóra integetett nekem. Teljesen megdöbbentem, hogy azta, már itt tartunk :) Azóta meg minden este integet a tükörképének, mielőtt beviszem a szobájába.
Volt 10 hónapos státusz is, két helyen is, mindkettőn úgy látták, minden oké. Kicsit nagy a feje, de nem is értem, ez miért említésre méltó, amikor ez minden babára jellemző. A kórházban, ahol született a kisasszony, kedvesen lenagyfejűzték végül Tomit, mondván, tőle örökölte a gyerek, hát, ezen én nagyon nevetek, Tomi nem annyira. Amúgy egyikük fejével sincs semmi baj, viszont pont a múltkor néztem, hogy teljesen ugyanolyan a fejformájuk, nagyon cuki.
Meg túlestünk kb. négy iszonyú nyűgös napon, ráadásul én közben megint megfáztam, ez sem kedvezett a végtelen türelem gyakorlásának. Tegnap már azon voltam, hogy lekaparom a falat, vagy világgá megyek, vagy nem tudom, de szerencsére mára elmúlt ez az áldatlan állapot. De amikor semmi sem jó, és ha ott vagy mellette, ha nem, mindenképpen vagy nyüszít, vagy torkaszakadtából ordít, az eléggé idegtépő. Nem tudom, hogyan éli túl az, akinek a gyerekénél ez az alapbeállítás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése