LizaGazdija

Családi összejövetel Tomiéknál, programhegyek. Lovaskocsin mentünk bográcsozni, ebéd előtt megnéztük a pacikat.

És az előbb majdnem a végére értem a könyvnek. Mármint a nyersfordításnak, szóval a két újraolvasás természetesen még hátra van. Szóval majdnem a végére értem, van még két és fél oldal köszönetnyilvánítás meg két oldal ajánlás, de az már nem olyan sok, alig egy óra alatt meglesz szerintem. Elég nagy kő esett most le a szívemről. Azta, jövő héten már az újraolvasással leszek elfoglalva, hűha! Azért kicsit meglepődtem.

Persze a mondandója legvégét sikerütsikerült csak elkapni, de azért valamit hallani belőle. Rengeteget szövegel, anyjára ütött. Ja, és azért van ott a kezem, mert közben már fontolgatja, hogy visszafordul, és pár perccel korábban rendesen bevágta a fejét, mert kicsit elmérte a lendületet, szóval készenlétben állok. Mondjuk nem sírt, de eléggé aktívan kellett győzködni, hogy nincs nagy baj, meg egyáltalán ne koppanjon a feje, az a tuti.

Múlt héten otthon voltunk, a szüleimnél. Többnyire én meg Flóra, de Tomi kétszer is jött, amikor épp szabadnapja volt. Anyuék sokat babáztak, szemmel láthatóan nagyon szeretik egymást Flórával.

Harminckét hét és egy nap. Ma éppen annyi ideje van már a világon Flóra, mint amennyit odabent töltött. Nem vitte túlzásba, no, de hát ezt nem lehet örök életében felróni neki.

Az egyik kolléganőm utánam pár hónappal kezdett a suliban, lassan két éve, és még a próbaidő alatt egyszer rosszul lett az óráján, haza kellett mennie, engem kért meg a főnökünk, hogy nézzek rá néha a csoportjára, mert egymás mellett volt a termünk. Abból (is) látszik, milyen jó hely a munkahelyünk, hogy tartották az állását, csak helyettest vettek fel arra a kb. négy hónapos időszakra, amíg tartott a kemoterápia - mert, mint kiderült, rákos volt. Mármint nyilván ez a normális, de Ausztriában ezer helyről hallottam már, hogy akár egy sima, egy hétig tartó betegállomány miatt is páros lábbal rúgják ki az embert, próbaidő alatt pláne.

biztos nem olyan vidám az élet, mint nálunk. A gyerek vándorol az ágyban, az apját ez zavarja, mert fél, hogy Flóra a hasán köt ki álmában. Együtt lopakodunk be éjfélkor a szobába, hogy Tomi megmutassa, milyen szörnyű a helyzet. Állunk, nézzük, és hirtelen marha nagyot reccsen a bokám. Flóra szeme kipattan, mire a reakciók: anyja fejest ugrik az ágy melletti matracra, apja lábujjhegyen menekül ki a helyiségből. A gyerek szerencsére visszaalszik. Én azóta is röhögök.

Flóra születése óta a harmadik könyvet fordítom. Január 6-án este 9 körül befejeztem az éppen aktuális fordításom első újraolvasását, 11-kor indult meg a szülés, másnap hajnalra itt volt Flóra, szóval azért jófejség tőle, hogy legalább egy újraolvasást megvárt. (Bár két hónapot is várhatott volna még, de már ezen túl vagyunk, nem várt, és ennyi.)

Kezdek elfáradni. Amióta ez a nyomorult harmincsok fok tart, Flóra az este 9-10-es elalvás után 8-9 helyett 5-6-kor kel, mert nagyon szomjas*, és sokszor 15-30 perc helyett 1-2 óra küzdelem, mire valahogy visszaaltatom. Azért ennyire durva még nem volt: ma 4-kor kelt, és még nem látszik, mitől fog visszaaludni. Nekem tökre elegem van ebből a melegből, aludni akarok. *Erre külön szót vezetett be. Nem "leee", vagy kritikus esetben "leee, ajaaa", hanem "he", de igazán erősen megnyomott h-val. Este így kért vizet, megdöbbentő volt. Még csak egyszer kapott, mégis tudta, hogy vizet iszom, és jelezte, hogy ő is szeretne.

A Balatonnál. Itt vannak a szülei, a nagyszülei, az unokabátyjai, mától a nagynénje és a nagybátyja is. Jól érzi magát, jókat játszik, fülig ér a szája (többnyire). Megnéztük a Balatont. Tetszett neki. Hoc, hoc, kicsi Flóra, ketten ülünk egy lóra, hárman meg a csikóra. Flóra strandol

Lehet, hogy valamikor majd megírom részletesen, most viszont csak annyit, hogy a mi gyerekünk egy igazi kis Terminátor. Ahány helyen járt, amennyit vonatozott, és ahány emberrel találkozott péntek óta, az nem piskóta, és meg se kottyant neki, nevet, mosolyog, kokettál, játszik. Nagyon kemény a kiscsaj. Mi meg nagyon büszkék vagyunk rá.

Előzmény 1.: Már a kórházban nagyon szerettem, hogy annyit mosolyog Flóra, és valamiért egyszer az a becenév jött a számra, hogy Mosoly Manci, aztán itthon a Mosoly lekopott előle, ezért Flóra néha Manci. Előzmény 2.: Tomi is átvette (remélem, nem marad rajta szegény gyereken), sőt továbbgondolta, és mostanában sokszor kapok olyan SMS-t tőle, amikor dolgozik, hogy "Hogy vannak a Mancik?" Eléggé agyamra megy már ez a konstans 35 fok, borzasztóan szenvedek tőle, gondolom, nem vagyok vele egyedül. Mindenesetre ilyenkor semmihez semmi türelmem, ezért azt lehet látni-hallani, hogy jövök-megyek a lakásban, és morgok, mint a bolhás kutya. Ezen Tomi tök jól szórakozik (gondolom, leginkább azért, mert ellene sosem irányul), és tegnap el is értük azt a pontot, ahonnan feljebb már nincs - kijött hozzám a konyhába, amikor épp morogtam, hogy mindenhol molyok vannak, mennyire elegem van már ebből, és a következőt mondta: – Ez olyan, mint egy mese. Mosoly Manci és Morgó Manci kalandjai.