Vagyunk, vagyunk

Szombaton beköltöztem, és olyan mázlink van, hogy végül mégis baba-mama szobába kerültünk, vagyis egész nap együtt vagyunk, és senki más nincs velünk, csak Tomi meg a nővér, aki időnként bejön. Pénteken még volt légzéskimaradása Flórának, de amióta beköltöztem, egyszer sem. Illetve de, gyakran, de csak evés közben, ami hétköznapi nyelvhasználatra úgy fordítódik, hogy sokszor félrenyel. Ez eleinte rettenetesen ijesztő volt nekem, szerintem ezért is akarták, hogy beköltözzek, hogy megszokjam ezt, meg felismerjem, mikor történik, mert a gyereken nem nagyon látszik. Vagyis most már igen. Beszéltük egyik nap Tomival, hogy mindig mondják, hogy amikor elkékül a gyerek, akkor nyelt félre, de a mi gyerekünk olyan gyerek, hogy nem kékül el. Azóta mindig megteszi, ezzel is segítve szülői tevékenységünket.

Amióta bejöttem, kevesebbet van mellkason Flóra, mint előtte, aminek az az oka, hogy így látom, milyen durva napjai vannak, és úgy gondolom, jobbat teszek vele, ha nem bújunk össze 3-5 órát, csak mondjuk Tomival meg velem összesen hármat tölt, a többi időben meg az ágyában pihen.

Az orvos szerint minden csodálatos, már csak arra várunk, hogy Flóra megigya üvegből az előírt adagot, és mehetünk isten hírével. Na, hát ez nem megy olyan tempósan, mint gondoltuk. Egyelőre 40-60 miliket iszik, és most épp 75 mili az adagja, de ezt pár naponta emelik. A 40-60 mili amúgy már óriási fejlődés ahhoz képest, ahonnan indultunk. Bennem dúl némi vihar abból adódóan, hogy ki nem állhatom a cumisüveget, szoptatni szerettem volna és szeretnék még mindig, és félek, hogy ha cumisüvegezzük, nem fog szopni a gyerek, viszont ahhoz még nem elég fejlett, hogy szopjon. A szakemberek szerint (ebben van nővér, orvos, terapeuta, logopédus) még jó pár hónapig fejni kell a tejet, és cumisüvegből adni neki, mire szóba jöhet, hogy csak és kizárólag szoptatással tápláljam, és addig max. napi egyszer-kétszer érdemes próbálkozni gyakorlás gyanánt, mert teljesen kifárad ezektől az élményektől Flóra. És most nem tudom, hogy akkor váltsunk vissza arra az üvegre, amelyikből könnyebben tud inni, és megpróbálom leküzdeni azt a félelmemet, hogy olyan cumizavara lesz, mint hat másiknak, vagy tartsunk ki a nehezebb üveg mellett, csak akkor lehet, hogy tovább leszünk itt. Nagy dilemma ez, nem tudom, mi legyen. Nehezítés, hogy ahány nővért kérdezek, annyifélét mondanak. (És ez nem panasz, továbbra sem lehet rájuk egy rossz szavam, és teljesen természetes, hogy mindenkinek saját bevált módszere van, és azt adja elő, mint módszert.)

Na, hát nem könnyű ez, pláne, hogy nem tudni, meddig leszünk még itt, de nem kizárt, hogy a kiírt időpontunkig, addig meg még van két hét. Két dolog biztos: tündéri kislányunk van, aki nagyon-nagyon ügyes, és olyan férjem van mellé, amilyen nem sokaknak lehet. Aztán csak ezen is túl leszünk egyszer. Jó lesz már otthon lenni hármasban, a kis családunkkal.

Kicsit megnőtt a leányzó.