LizaGazdija

Sok-sok szépet és érdekeset láttunk, készült 2200-2300 kép, egyszer sem égtünk le, ami szerintem elég nagy kunszt, tekintve, hogy a 12 napból kb. 6 napon 37-40 fok volt, és tűzött a nap. Napokra lebontott beszámoló nem lesz, mert letörne bele a kezem (ezt abból sejtem, hogy a papír alapú naplónk írása mennyi időt vett igénybe, és milyen hosszú lett a műalkotás), de lesznek képek kommentárokkal, és lesznek majd általános benyomások is Athénról. Jó volt, hogy ott voltunk, majd még szeretnénk visszamenni, de abban egyetértünk, hogy több okból kifolyólag sem akarnánk ott élni.

Lehet, hogy a telefonom nem is kapott idegösszeomlást attól, hogy nagyon sokat használtam az esküvő előtt, hanem csak megsértődött, amiért már nézegettem, millyen utódja lesz, ha egyszer kimúlik (az volt a legfőbb szempont, hogy bőven legyen belső memóriája, mert ezzel a 4 gigával már tele volt az összes hócipőm, mivel semmire sem elég). Még múlt hét előtti csütörtökön rendeltem másik telefont, de sajnos nem érkezett meg szombatra a Nyugati postára, úgyhogy tegnap mentem be érte. Egészen parádés volt. Először rossz helyre mentem, a sima csomagkiadóba, de hát nem tudtam, hogy van külön PostaPont, mert azt nem mondta az információn a néni, illetve mondta, csak nem ezt a szót használta, ezért félreértettem. Vártam jó sokat, sorra kerültem, akkor mindenképp csomagértesítőt akartak tőlem, mondtam, nincs olyanom, a hölgy nem tudta, mi az a PostaPont, de végül a csoportvezetőjét hívta segítségül, aki átküldött a Podmaniczky felőli bejárathoz, hogy arrafelé keresgéljek. Ott ki is volt rakva

Már átvette őket Sümegen Tomi családja, de mi csak hetek múlva férünk hozzájuk. Kárpótlásként küldött némi ízelítőt a fotós, négy képet, amiből kettőt megmutatok. Szerintem wow. A csipkeernyőt, a csokromat, az összes ékszert és hajdíszt anyu csinálta. Meg a cipődíszt is, ami nem látszik, de ott van.

Nem tudom, mitől lehet ez, de ha magyar szót hallok Bécsben, akkor az általában valami csúnya, például káromkodás, de legalább veszekedés. Tegnap is volt egy ilyen eset. Éppen vásároltam, a hűtőknél mellettem állt egy hat-nyolc év körüli kisfiú az anyukájával. Mondott valamit a gyerek, de ez még nem ragadta meg a figyelmemet, még fel sem tűnt, hogy magyarul mondja. Amire viszont felkaptam a fejem, az anyuka reakciója volt: "Leszarom." Kész, teljesen megdöbbentem. Hogy lehet ilyet mondani egy gyereknek? Biztos idegesítő úgy végigmenni vele egy nem kicsi Intersparon, hogy mindenről kijelenti, hogy az neki kellene (amúgy le lehet szoktatni róla, engem legalábbis leszoktatott anyu, és nem is biztos, hogy a gyerek kunyerált, mert ugye nem figyeltem még akkor, amikor ő beszélt), de nem lehetne neki azt mondani, hogy pl. "nem tudok most ezzel foglalkozni", "drágám, erre most nincs időnk", vagy bármi mást? Nagyon komolyan reménykedem, hogy az osztrák szülők között

Mindjárt nászút, ami tök izgalmas. Már vettünk útikönyvet, és tegnap megállapítottuk, hogy Athén és környéke nem bejárható 12 nap alatt, legokosabb lenne odaköltözni. Azért kezdetnek készítettünk egy listát a nagyon-nagyon-nagyon fontos helyekről, aztán Tomi mondta, úgy kellene csinálni, hogy ne gyalogoljunk napi 12 órákat, mert akkor nagyon fáradtan jövünk majd haza, de fél pillanattal később ő maga állapította meg, hogy ezt akár tervezni is teljesen felesleges, úgyis ez lesz, mert mindkettőnknek minden nyaralása ilyen szokott lenni, szóval nincs rá reális esély, hogy pont Athén ne ilyen legyen. (Meg amúgy pont így szeretjük mindketten, csak hát tény, hogy igen-igen fáradtan szoktunk megérkezni a pihenésből.) Kedden randiztunk: összepakoltam némi pikniket, ropit, epret meg pezsgőt, aztán levonultunk a Duna-csatorna partjára, ahhoz a kis kapuhoz, amit Hundertwasser tervezett, és ott üldögéltünk egy órát, meg megvitattunk ezt-azt, és koccintottunk az esküvőre. Ezt a koccintást az eskü

Kaptunk egy körüzenetet a főnökünktől, hogy reméli, a hallgatókat a teljes kurzus ideje alatt magázzuk, mint eddig, és nem is azért ír, mert feltételezi, hogy nem, hanem azért, hogy ennek fontosságát még egyszer kihangsúlyozza. Én meg pislogok, mint a hal szatyorban, hogy most már egy éve itt vagyok, és erről még soha, egyetlen alkalommal sem hallottam, mint ahogy nyilvánvalóan a kollégáim kb. fele sem, köztük olyanok, akik mondjuk 7-8 éve vannak itt. Az is érdekes kérdés lenne, miért olyan lényeges ez, hogy külön szabály kell rá, ami aztán nem terjed a kollégák közt, de nyilván nem fogom feltenni, hanem bólogatok, és közben nem értem.

Régen minden évben jártam, most már elég régóta sosem jutok el, mert vagy Máltán vagyok, vagy más jön közbe. Idén úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, akkor is odamegyek, úgyhogy ezt ma egy villámlátogatás keretében meg is tettem - délelőtt 11-kor indultam innen Pestre, este 7-kor meg vissza Pestről. Szerencsére olyan napot sikerült kifogni, amikor esett az eső, ami kicsit csökkentette a Könyvhét élvezeti értékét, viszont legalább lett végre új fürdőruhám laza 3-4 év keresgélés után, juhú. (Ez úgy történt, hogy Rékával a C&A előtt akartunk találkozni, és mivel én negyed órával korábban megérkeztem, és pont szakadt az eső, bemenekültem a boltba.) Idén nem okozott akkora örömet a program, mint szokott, nem tudom, mi ennek az oka. Azért megcsodáltam két kiadó standjánál a könyveimet (amiket fordítottam, mármint), örültem neki, hogy szép gyerekkönyvek vannak idén is, meg vettem egy Athén útikönyvet, mert az nemsokára kelleni fog, és most már el kell kezdeni tanulmányozni. Hazafelé nag

Rengeteg munka és stressz volt benne (az egész családunk részéről), mégsem sikerült összeveszni egyszer sem. Tomi szerint ezt úgysem hiszi el nekünk senki, de az nem baj, a lényeg, hogy így volt. Elég idegesek voltunk mindketten, de végül minden nagyon jól alakult. A szertartások közben voltak bénázások (pl. egyikünk ujjára sem jött fel rendesen a gyűrű, ami pár nappal korábban és pár nappal később is tökéletesen jó ránk, valamint a polgárin ugye egyetlen dalunkat sem találták el), de ezen kívül minden nagyon szép lett. Tomi húgai készültek néptáncos fellépéssel meg tánctanítással, amivel eléggé megdobták a buli hangulatát, volt menyasszonytánc, amit szintén nagyon élveztem, mert minden vendégünkkel lehetett táncolni (és nagyon meghatódtam, mert közben Tomi, az öccse, Máté és Dani őrizték az étterem kijáratait, nehogy valaki úgy döntsön, most van itt a menyasszonyrablás ideje), szép volt a menyasszonyi torta, főleg a tetején a dísz, gyönyörű, kreatív ajándékokat kaptunk a családunktól

1. Feldobta a bakancsot a telefonom. Kedden kezdte 40%-os akkutöltöttségnél, hogy újraindul, beütöm a PIN-kódot, majd amint megnyitok bármit, újraindul, és így tovább, da capo al fine. Ha a PIN-kód után semmit sem csináltam vele mondjuk egy órán át, akkor működött órákig is akár, telefonálni is tudtam rajta. Tegnap aztán szintet lépett, és most 100% töltöttség mellett azt játssza, hogy bekapcsolom, megjelenik a kijelzőn az LG logó, majd újraindul, megjelenik rajta az LG logó, majd újraindul, da capo al fine. Marha vicces, tényleg. Kedden még legalább akkor normálisan működött, ha feltettem töltőre, most már ez sem segít rajta. Mindenféléket nyomkodtam, amiket az internet bugyrai szerint ilyenkor kell, el is jutottam a recovery screenig, rá is nyomtam, hogy gyári beállítások visszaállítása, bár sajnálnám a képet, amit arról a tortáról lőttem vele, amit Tomi nagymamája sütött nekünk, de semmi gond, a visszaállítás közben is újraindult, és azóta is újraindul, amint a logó megjelenik a kij

Ezt választotta Tomi bevonulózenének: Ezt én: Ezt választottuk az aláíráshoz: Sajnos az anyakönyvvezetőnél egyet sem találtak el. Tomi az enyémre vonult be, én az aláírósra, és nem tudom, Tomié egyáltalán elhangzott-e. Azért az ötlet szerintem jó volt.

Nem az van, hogy befeküdtünk a pszichiátriára, csak még egy perc nyugtunk sem akadt az esküvő óta. Fogok mesélni, lesznek képek is, de egyelőre csak Kavafisz versét mutatom meg, amit egy máltai barátom küldött ajándékba, és nagyon ül: ITHAKA Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól, s a haragvó Poszeidontól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz Poszeidónnal sosem találkozol, hacsak lelkedben nem hordozod őket, hacsak lelked nem áll velük utadba. Válaszd hozzá a leghosszabb utat. Legyen minél több nyári hajnalod, mikor – mily hálás örömmel! – először szállhatsz ki sose-látott kikötőkben. Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Járj be minél több egyiptomi vár