30

Utánanéztem, hányszor volt már húsvétkor a szülinapom. Sokszor. 1990-ben hétfőn, 1995-ben vasárnap, 2001-ben hétfőn (erre emlékszem is), 2006-ban vasárnap (erre nagyon halványan), és majd 2028-ban is vasárnap lesz, juhú!

 

Húsvéti reggeli otthon

 

Az évek alatt felgyülemlett húsvéti tojások, nem egy megvan már 18-20 éves is.

 

Főtt csokitorta, aminek a receptje a dédnagymamámtól jön. Meg egy fél Bence és apu keze.

Anyu gyűjtött néhány képet az eddigi 30 évemből. Mivel kis túlzással a fél gyerekkorom úgy telt, hogy ültem a fényképes szekrényben, és a fotókat nézegettem, kevés új volt köztük, viszont a többségét nagyon régen láttam már utoljára. Néhányat beszkenneltünk, megmutatom ezeket.

 

Ez az első képem, és mindig jól szórakozom rajta. Egy napja élek, de már milyen elégedetlen vagyok. 

 

2 hónaposan, és nem kizárt, hogy pont azt a nyuszit hagytam el egy-másfél évvel később a Rám-szakadékban. Anyu ezt a feltételezést sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta.

 

Az első szilveszteremen. 

 

Ez meg már 1988, és elég érdekes arcot vágok. 

 

Ez az első tavaszom / nyaram lehet, és a várakozásokkal ellentétben nem lettem nagy focirajongó, haha. 

 

Ez a második szülinapom, és ha jól látom, ez is főtt csokitorta (verhetetlen). 

 

Az első pár szülinapomon óriási buli volt, összejött anyu egész anyai ági családja. Ez vagy 15 ember volt akkoriban, bizony. Erre a majomra emlékszem, szerettem, de az nem jut már eszembe, hogy hívták, pedig minden plüssnek volt neve. Lehet, hogy Lali volt? Vagy Lajcsi? Lala? Hmm.

 

Ez biztos megint egy szülinap, mondjuk a 3 éves. Ezekre a kesztyűbábokra is emlékszem, volt Piroska, farkas, nagymama meg vadász. Szerettem őket.

 

4 éves vagyok, épp hajmosás után (a folytonos fülgyulladás miatt anyu minden hajmosás után megszárította a hajamat hajszárítóval, majd kötött sapkát húzott a fejemre, és abban kellett aludni, mígnem egyszer kiscsibét keltettem benne, és akkor szerintem ki kellett dobni), anyu felolvas, én meg aranyosan fogom közben a kezét.

 

Nem tudom, ez mikori kép, legyek mondjuk 5 éves, mindenestre szerepel rajta Ibolya néni, Kata és Réka is. És igen, rengeteget kirándultunk.

 

Ez a "Hasaljunk!" képi illusztrációja. A kifejezés azt jelentette: "Feküdjünk hasra a nagyágyon, és olvass fel nekem, anyu!"

 

Anyu minden reggel szépen megfésült*, befonta a hajamat, és mire fényképezőgép elé kerültem az iskolában, így néztem ki. Mint a böjti boszorka, állítólag. Pedig nem is voltam rohangálós gyerek. Ez egyébként az egyik első farsangom, a híres balerinajelmezes. Ezt a bulit többnyire zokogással töltöttem, mert senki sem szavazott az én jelmezemre az egész osztályból, pedig anyu csinálta, és ezt nagyon nagy dolognak éreztem. (És az is volt, több gondolat meg munka meg szeretet volt benne, mint a kölcsönzőből szerzettekben, amikre dőltek a szavazatok.)

 

Ennek a képnek a hátulján az áll, hogy Tatának szeretettel, szóval az ő halála után kerülhetett be a gyűjteménybe. Ez az egyetlen alsós képem, amin nem úgy nézek ki, mint a böjti boszorka, és jól látszik az a tincs is, ami miatt egyszer megállították anyut az utcán, hogy ugye, nem melíroztatja a gyerek haját.

*Jellemző párbeszéd:

- Aúúú! Ez fáj, nagyon húúúúz!

- Jaj, ne nyafogj már, dehogy húz!

:D