Csoport
Olyan hálátlanok, mint a gyerekek. Nézzünk filmet, na, nézzünk már filmet, brühühü, olyan keményen dolgoztunk egész nap! (Amúgy nem wellness-nyaralásra jöttek, ezt hozzátenném.) Végül szerencséjük lett (más szemszögből nézve nagyon elrontottam), mert úgy elhúzódott az utolsóelőttinek szánt feladat, hogy az utolsóra már nem maradt idő, viszont még túl korán volt ahhoz, hogy hazamehessenek. Mit csináljunk negyed órán át, amikor mindegyik nyög meg sírdogál, hogy nekik milyen szörnyű? Jó, nézzünk meg egy részt a Mr. Beanből, az tíz perc, aztán még öt percet beszélgetünk róla. Elindul a film, erre az, amelyik a legnagyobbra tátott szájjal kajabált egy órával korábban, hogy ő filmet akar nézni: "Ez meg mi a fene? Ez egy rajzfilm? Pff!" Majd tíz percen át nyomkodta a telefonját. A film végén meg is mondtam neki négyszemközt, hogy nem nézünk többet soron kívül filmet, és tiszteletlenségnek tartom, hogy filmnézés közben/helyett a telefonját b*szkodja, valamint értelme sincs, és amúgy filmet nem lazsálás céljából nézünk, ha nem tűnt volna fel, hanem azért, mert fejleszteni szeretnénk az angoltudásunkat. (A Mr. Beanben is van szöveg, mármint a rajzfilmben, elég sok, elég szépen érthető.) Reakció: "Jól van, semmi baj." Mi van? Mindenesetre nem lesz több olyan eset, hogy soron kívül bármit is mutatok nekik. Elegem van belőlük. Persze, tudtam, hogy rossz döntés betenni nekik bármit is, gyerekeken jól megfigyelhető, mennyire hálátlanul reagálnak, de gondoltam, ezek felnőttek. Naiv vagyok, már egy csomószor kiderült, hogy pont olyanok, mint egy óvodai / kisiskolás csoport.
Az is elgondolkodtató, hogy még nem volt itt olyan csoportom, amit egyértelműen szerettem volna, sőt többnyire alig várom, hogy végre véget érjen a kilenc hét, és elmenjenek. Lehetne ez attól is, hogy kilenc héten át heti húsz órát töltök velük, ami rengeteg, de amikor otthon volt heti tizenkét órás csoportom, akkor ők voltak a "szívem csücske" csoport, pedig egy teljes tanéven át voltam velük, plusz még egy tanévben heti négy órát. Szóval akkor nem az lehet a baj, hogy túl sokat vagyunk együtt. De akkor mi lehet? Emberundorom lett? Vagy tényleg velük nem stimmel valami?
Mindenesetre három és fél hét. Ennyi van vissza ebből a csoportból. Nettó két és fél hét, mert egy hetet és egy napot szabadságon leszek.
Az is elgondolkodtató, hogy még nem volt itt olyan csoportom, amit egyértelműen szerettem volna, sőt többnyire alig várom, hogy végre véget érjen a kilenc hét, és elmenjenek. Lehetne ez attól is, hogy kilenc héten át heti húsz órát töltök velük, ami rengeteg, de amikor otthon volt heti tizenkét órás csoportom, akkor ők voltak a "szívem csücske" csoport, pedig egy teljes tanéven át voltam velük, plusz még egy tanévben heti négy órát. Szóval akkor nem az lehet a baj, hogy túl sokat vagyunk együtt. De akkor mi lehet? Emberundorom lett? Vagy tényleg velük nem stimmel valami?
Mindenesetre három és fél hét. Ennyi van vissza ebből a csoportból. Nettó két és fél hét, mert egy hetet és egy napot szabadságon leszek.
Sokat gondolkodtam én is már ezen, hogy miért lehetséges ez, hogy felnőtt emberek visszamennek óvodás szintre, és nincs válaszom.
VálaszTörlésMondjuk ez a "Jól van, semmi baj" :D :D
Lehet, hogy a néppel van bajod, egész más kultúrájuk van. Náluk természetes (az iskolában is, a gyerektől tudom), hogy ha valamihez nincs kedvük, akkor elfoglalhatják magukat csendben. Szerintem ez nagyon durva, semmi önfegyelmet nem tanítanak nekik, és ez a felnőtteiken is látszik. A másik oldala viszont, hogy alapvetően náluk sokkal több olyan ember van, aki azt dolgozza felnőtt korában, amit szeret (és elvileg lehetnének boldogabbak is, de amúgy nem azok.)
Nem tudtam, hogy dönthet úgy egy gyerek az iskolában, hogy nincs kedve a feladathoz, és inkább csendben elfoglalja magát, de igen, ez elég gáznak tűnik nekem is. Jó, ha annyi előnye van, hogy olyan szakmát választanak, amit szeretnek, az király, de szerintem nem baj, ha az ember fegyelmezett.
TörlésJó, ez egy kicsit sarkított, mert olyan azért nincs, hogy sosincs kedve semmihez, de a gyerekek nem ismerik a beírás fogalmát, az osztályfőnöki figyelmeztetést, meg az "órai munka EGYES"-t.
TörlésSokkal könnyebb jó tanulónak lenniük, mondják is, hogy náluk nincs rossz tanuló, csak max olyan, akinek nehezebb valami.
Olyat is hallottam, hogy mondjuk matekból ugyanúgy kaphat egyest (fordítva vannak, mint mi) az, aki a tíz feladatból csak hármat old meg, de azt hibátlanul, mint aki a tízből tizet megcsinálja. Ebben mondjuk nagyon szimpatikusak.
A fegyelmet viszont nem ismerik. :D Ami meg azért vicces, mert náluk ha van egy írott szabály, akkor aszerint viselkednek, meg sem kérdőjelezik annak helyességét.
Lehet, hogy azzal kellene kezdened egy csoportnál, hogy "nálam az a szabály, hogy nem lehet nyomkodni órán a telefont, de ha valaki fontos hívást vár, akkor kimehet és felveheti."
Nagyon mások mint mi, ez csak egy ötlet, lehet, hogy működne.
(Nyilván óvoda, mert felnőttoktatásban ne kelljen már mondani, de látod, hogy kell.)
Ja, értem, simán el tudtam volna képzelni, hogy itt jobban elterjedt egy alternatív pedagógiai vonal, mert vannak olyan iskolák, ahol tényleg bármikor mondhatja a gyerek, hogy ez őt nem érdekli, ki is mehet a teremből, stb.
TörlésAz tök jó, ha egészséges lelkű embereket próbálnak nevelni belőlük, ennek örülök.
A mobilozás nem múlik azon, szabáy-e vagy sem, hogy nem vehetik elő, jó részük konkrétan függő. Sőt többen közülük a Facebookot már nem is érzékelik netnek, tehát arra a kérdésre, hogy mikor használták utoljára a netet, simán érkezik olyan válasz, hogy előző nap egyáltalán nem, mert csak facebookoztak meg cseteltek. Ez persze jó eséllyel nem országspecifikus, de azért még eléggé meglepő.