Egy közös hét
Azért nem adtam életjelet, mert az elmúlt egy hetet teljesen együtt tudtuk tölteni Tomival, és nem akartam ebből az időből lecsípni még blogolással sem. A közös hét múlt szombat este kezdődött, és ma délelőtt ért véget. A múlt szombatról külön bejegyzés is lesz, mert akkor az évi rendes hótalpas túrán voltam, ami mindenképp megér egy külön beszámolót.
Vasárnap
Voltunk otthon Erzsébeten, és azt emelném ki, hogy anyu egy csomó díszt megcsinált az esküvőre, plusz nekem két láncot is. Odavagyok!
Este színházban jártunk, a Radnótiban néztük meg A párnaembert. A kritikák nem értenek egyet velünk, de szerintünk ez egy kifejezetten rossz darab volt, ráadásul gyomorforgató is, nekem pl. még napokig erős hányingerem lett, ha eszembe jutott. A karakterek nem voltak szerethetőek, és a történetnek nem volt konklúziója, csak úgy vége lett. A szünetben sokan hazamentek, őket a második felvonás legelején a főszereplő kigúnyolta, ami szerintem gáz, még akkor is, ha direkt provokatív a darab. Attól még tiszteletben lehet tartani, hogy nem mindenkinek van vasból a gyomra. A Kis Jézus című novellabetétet pedig sosem fogom megbocsátani az írónak, bocs.
Hétfő
Ettünk sztrapacskát (mármint én, Tomi valamilyen húst választott), aztán kóstoltunk mindenmentes sütit (jó volt), majd megvettük a jegygyűrűket ❤, és elhoztam a menyasszonyi ruhámat, ami most már otthon várja a nagy napot. Este visszajöttünk Bécsbe, ezúttal busszal. Elolvastuk a 100 dolog, amit minden párnak meg kell tennie című csodát (nekem köszönhetjük), aztán haladtunk a könyvünkkel. (Lehet, hogy ebben az életben már nem érek A szilmarilok végére... Kb. egy hónapja olvasom, és még nincs vége *sigh*)
Kedd
Délelőtt szintfelmértem, délután vásároltunk meg főztünk, aztán megnéztük a Megmaradt Alice-nek című filmet, ami zseniális, nagyon tetszett. Közben knatscholtunk. Ez egy kockás-kártyás stratégiai társas, Tomi kapta tőlem karácsonyra, és nagyon szereti. Nyitottunk közös számlát is.
Szerda
Délelőtt szintfelmértem, délután a Herrengassén találkoztunk, ettünk gulyáslevest, aztán látogatást tettünk Beethoven első kerületi házában. Van most egy ilyen projektünk, hogy zeneszerzőket látogatunk, ennek nyitánya volt a két héttel ezelőtti Mozart-ház, és most folytattuk.
Innen elvillamosoztunk Schubert szülőházába, ahol Tomi szívéhez igazán közel került a mester, mivel társaitól eltérő módon ő olvashatóan írt, plusz személyes tárgyai is az utókorra maradtak, így nem volt olyan steril a kiállítás. Pl. ott a szemüvege, a gitárja, a bátyja zongorája... Izgalmas.
Ugyanebben az épületben látható egy kiállítás Adalbert Stifterről, ami inkább nekem volt érdekes, mert német szakon kellett tőle olvasni novellákat, és a festményei is tetszettek, merthogy festőként is működött.
Este megnéztük az 1972-es Mesterdetektívet, és Tominak is tetszett, ami jó hír, mert én nagyon szeretem.
Csütörtök
Úgy volt, egész nap együtt leszünk, de aztán délelőtt helyettesítenem kellett. Az óra után a Karlsplatzon találkoztunk, és elejétől a végéig bejártuk a Bécsi Helytörténeti Múzeumot. Eredetileg csak Robert Haas fotókiállítása lett volna tervben, de amikor rájöttünk, hogy a Wien Museum helytörténeti múzeumot jelent, már láttuk, hogy nem lehet kihagyni az állandó kiállítást sem. Nagyon érdekes volt, bár kicsit furcsálltam, hogy a középkorból kizárólag a Stephansdom régi szobrait és ablakait őrzik, vagy legalábbis állítják ki, de hát... Grillparzer életébe is bepillantást nyertünk, mert berendezték a múzeum első emeletén a lakását, ott egy csomó személyes tárgya, de annyira sok minden, hogy pl. a Meldezettelje is. A fotókiállítás nagyon-nagyon tetszett, szerintem gyönyörűek Haas képei - újabb ismerettel gazdagodtam, mert szerintem eddig a nevét sem ismertem.
Péntek
Sokáig aludtunk, és pihenéssel telt a napunk, aztán este megnéztük a Himalája - Az élet sója című filmet. Ja, meg olvastunk, ki-ki a maga könyvét. Kötöttünk lakásbiztosítást, ezzel egyre csökkent a még elintézendő hivatalos ügyek száma. Juhú!
Szombat
Voltunk korizni a Rathaus előtt. Eddig azt hittem, hetente szeretnék menni a szezonban, de már rájöttem, hogy nem. Nagyon sok a lejtő a pályában, ami nekem félelmetes, mert nem tudok fékezni, sőt igazából irányítani sem tudom a korit. Tominak nagyon bejött, ő a végén vagy tíz percig még csúszkált, amikor én már lejöttem. Azt beszéltük meg, mégis összejöhet a heti kori, csak kellene egy jégcsarnok, ahol lehetőleg sima a terep.
Itthon rendeltünk pizzát, miután Schubert háza mellett olyan pizzériára bukkantunk, ahol gluténmentes pizzát is készítenek. Én2015 júliusában Máltán 2016 májusában Rómában ettem utoljára pizzát (a javítás Blankától érkezett, és tényleg, a római pizza hirtelen nem jutott eszembe), szóval már eléggé hiányzott, és nagyon jólesett, isteni volt. Megnéztük a Foxcatcher című filmet, amit imádnak a kritikusok és a Rotten Tomatoes látogatói is, mi meg nem értjük, mi értékelhetőt talál benne bárki is. Mark Schultz végig duzzog, de többnyire nem tudni, miért, John Du Pont kettyós, de nem lehet tudni, mitől lett az. Egy csomó előzmény és következmény nélküli jelenet van összehányva egy kupacba, ami élvezhetetlenné teszi a filmet. Egy percben megcsodálhatjuk, amint Mark tésztalevest esik (ez egy külön jelenet, bizony), de miután többször is közlik velünk, hogy a szöuli olimpiára készül nagy erőbedobással, azt nem kötik az orrunkra, hogy hatodik lett. Szerintem azért ez fontos infó lett volna. A kritika szerint a készítők fogtak egy bizarr, '90-es évekbeli bűnesetet, és az ahhoz vezető utat ábrázolták, de szerintünk nem ez történhetett. Ha így lenne, akkor kiderült volna, miért történt a bűneset, ahogy az is, hogy 8 évvel Szöul után történt, valamint a bűnesetes jelenet előtti utolsó jelenet nem a bűneset előtt 8 évvel játszódott volna. Rettenetes az a film, komolyan nem tudtunk rájönni, milyen okból érdemelt több Oscar-jelölést. Annyira rossz volt, hogy két Szívek szállodájával kellett tompítani a hatását.
Vasárnap
Tomi ma már dolgozik, de azért délelőtt még jutott időnk egy befőttes társasra - 36 kérdés van, amire mindkettőnknek válaszolni kellett, aztán 3 percig kellett egymás szemébe nézni. Állítólag ettől a játékosok egymásba szeretnek, de ezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem megcáfolni, mivel mi ezen a lépésen már rég túl vagyunk. Mindenesetre érdekes volt, és azért megtudtunk egymásról egy-két apróságot, amiről eddig nem esett szó.
Holnap új csoport. Megint A2. Nem mondhatnám, hogy irdatlan lelkes vagyok.
Vasárnap
Voltunk otthon Erzsébeten, és azt emelném ki, hogy anyu egy csomó díszt megcsinált az esküvőre, plusz nekem két láncot is. Odavagyok!
Este színházban jártunk, a Radnótiban néztük meg A párnaembert. A kritikák nem értenek egyet velünk, de szerintünk ez egy kifejezetten rossz darab volt, ráadásul gyomorforgató is, nekem pl. még napokig erős hányingerem lett, ha eszembe jutott. A karakterek nem voltak szerethetőek, és a történetnek nem volt konklúziója, csak úgy vége lett. A szünetben sokan hazamentek, őket a második felvonás legelején a főszereplő kigúnyolta, ami szerintem gáz, még akkor is, ha direkt provokatív a darab. Attól még tiszteletben lehet tartani, hogy nem mindenkinek van vasból a gyomra. A Kis Jézus című novellabetétet pedig sosem fogom megbocsátani az írónak, bocs.
Hétfő
Ettünk sztrapacskát (mármint én, Tomi valamilyen húst választott), aztán kóstoltunk mindenmentes sütit (jó volt), majd megvettük a jegygyűrűket ❤, és elhoztam a menyasszonyi ruhámat, ami most már otthon várja a nagy napot. Este visszajöttünk Bécsbe, ezúttal busszal. Elolvastuk a 100 dolog, amit minden párnak meg kell tennie című csodát (nekem köszönhetjük), aztán haladtunk a könyvünkkel. (Lehet, hogy ebben az életben már nem érek A szilmarilok végére... Kb. egy hónapja olvasom, és még nincs vége *sigh*)
Kedd
Délelőtt szintfelmértem, délután vásároltunk meg főztünk, aztán megnéztük a Megmaradt Alice-nek című filmet, ami zseniális, nagyon tetszett. Közben knatscholtunk. Ez egy kockás-kártyás stratégiai társas, Tomi kapta tőlem karácsonyra, és nagyon szereti. Nyitottunk közös számlát is.
Szerda
Délelőtt szintfelmértem, délután a Herrengassén találkoztunk, ettünk gulyáslevest, aztán látogatást tettünk Beethoven első kerületi házában. Van most egy ilyen projektünk, hogy zeneszerzőket látogatunk, ennek nyitánya volt a két héttel ezelőtti Mozart-ház, és most folytattuk.
Beethoven saját kezű javításai egy kottáján
Innen elvillamosoztunk Schubert szülőházába, ahol Tomi szívéhez igazán közel került a mester, mivel társaitól eltérő módon ő olvashatóan írt, plusz személyes tárgyai is az utókorra maradtak, így nem volt olyan steril a kiállítás. Pl. ott a szemüvege, a gitárja, a bátyja zongorája... Izgalmas.
Ebben a pici szobában született és élte le élete első négy-öt évét.
31 év jutott neki, a gyászjelentését az apja írta. Borzalom.
Ugyanebben az épületben látható egy kiállítás Adalbert Stifterről, ami inkább nekem volt érdekes, mert német szakon kellett tőle olvasni novellákat, és a festményei is tetszettek, merthogy festőként is működött.
Hangulatos lámpa az épületben, megtetszett.
Este megnéztük az 1972-es Mesterdetektívet, és Tominak is tetszett, ami jó hír, mert én nagyon szeretem.
Csütörtök
Úgy volt, egész nap együtt leszünk, de aztán délelőtt helyettesítenem kellett. Az óra után a Karlsplatzon találkoztunk, és elejétől a végéig bejártuk a Bécsi Helytörténeti Múzeumot. Eredetileg csak Robert Haas fotókiállítása lett volna tervben, de amikor rájöttünk, hogy a Wien Museum helytörténeti múzeumot jelent, már láttuk, hogy nem lehet kihagyni az állandó kiállítást sem. Nagyon érdekes volt, bár kicsit furcsálltam, hogy a középkorból kizárólag a Stephansdom régi szobrait és ablakait őrzik, vagy legalábbis állítják ki, de hát... Grillparzer életébe is bepillantást nyertünk, mert berendezték a múzeum első emeletén a lakását, ott egy csomó személyes tárgya, de annyira sok minden, hogy pl. a Meldezettelje is. A fotókiállítás nagyon-nagyon tetszett, szerintem gyönyörűek Haas képei - újabb ismerettel gazdagodtam, mert szerintem eddig a nevét sem ismertem.
Mária, Jézus és a háromkirályok - régen a dómban laktak.
XVIII. századi cégér :)
Az egyik kedvenc fotóm Haas kiállításán.
Ez meg a másik - az egyik utolsó képe fotóriporterként, mielőtt menekülnie kellett Bécsből a náciknak köszönhetően.
Te mit vinnél magaddal, ha az életedért futnál?
"Mennyi új dolgot láttam!" - Új élet New Yorkban.
Íme, így nézett ki egy Meldezettel az 1800-as években. Ez itt épp Grillparzeré.
Donauweibchen
Klimt ❤ mindenhol ott van
A művészet II. világháború utáni válsága, de nekem azért tetszik ez a kép.
Sokáig aludtunk, és pihenéssel telt a napunk, aztán este megnéztük a Himalája - Az élet sója című filmet. Ja, meg olvastunk, ki-ki a maga könyvét. Kötöttünk lakásbiztosítást, ezzel egyre csökkent a még elintézendő hivatalos ügyek száma. Juhú!
Szombat
Voltunk korizni a Rathaus előtt. Eddig azt hittem, hetente szeretnék menni a szezonban, de már rájöttem, hogy nem. Nagyon sok a lejtő a pályában, ami nekem félelmetes, mert nem tudok fékezni, sőt igazából irányítani sem tudom a korit. Tominak nagyon bejött, ő a végén vagy tíz percig még csúszkált, amikor én már lejöttem. Azt beszéltük meg, mégis összejöhet a heti kori, csak kellene egy jégcsarnok, ahol lehetőleg sima a terep.
Tomi is ott korizik a képen.
Itthon rendeltünk pizzát, miután Schubert háza mellett olyan pizzériára bukkantunk, ahol gluténmentes pizzát is készítenek. Én
Vasárnap
Tomi ma már dolgozik, de azért délelőtt még jutott időnk egy befőttes társasra - 36 kérdés van, amire mindkettőnknek válaszolni kellett, aztán 3 percig kellett egymás szemébe nézni. Állítólag ettől a játékosok egymásba szeretnek, de ezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem megcáfolni, mivel mi ezen a lépésen már rég túl vagyunk. Mindenesetre érdekes volt, és azért megtudtunk egymásról egy-két apróságot, amiről eddig nem esett szó.
Holnap új csoport. Megint A2. Nem mondhatnám, hogy irdatlan lelkes vagyok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése