Kezdődik

Mármint a közös életünk. Az elmúlt hetekben egy csomószor mondtam Tominak, alig várom már, hogy összeköltözzünk, amin mindig meglepődött, majd egyszer azt válaszolta: "De már összeköltöztünk. Lehet, hogy nem tűnt fel neked?" Feltűnt, feltűnt, de nem éreztem magam otthon abban a lakásban, ahol a konyhában minden szavunkat hallották, és én az övéket csak azért nem, mert baj van a hallásommal, a fürdőszoba állandó jelleggel mocskos volt, és hol a vécécsészében úszkált egy-egy cigicsikk, hol a mosdókagyló szélén várta, hogy majd lesz vele valami. Tudom, hogy ez egy hostel, és a tulajok állításával szemben még csak nem is 10 ember lakja, hanem 26, és ezzel, hogy nincs se kaució, se felmondási idő (jó, van, 5 nap, de az semmi), tök nagy segítség volt nekünk, de remélem, nem kell többet hasonló helyen laknunk.

Képek

 

Ez az angyalka az ajtó mellett lógott, úgy várt minket. Még nem döntöttem el, hogy a miénk, vagy a lakáshoz tartozik, de végül is erre még bőven van időm, miután hosszú éveket tervezünk itt leélni.

 

Megünnepeltük a beköltözést. Poharaink még nincsenek, szóval bögréből ittuk a Bailey's-t.

 

A beköltözés előtti napon átjöttem, és felszereltem Tomi adventi kalendáriumát a falra. Mire a költözés napján megérkeztünk, nyilván leesett. Ezért aztán most az ablakpárkányon lakik. Tomi nagyon örült neki, azt mondta, együtt nézzük majd meg a borítékokat minden nap, és jelezte, hogy más hónapokban is szívesen venne valami hasonló naptárt :D

 

Ennek a párja meg nála van. Ő bátrabban fényképezte körbe a lakást, mint én - olyan felfordulás van, amilyet már rég láttam, mert nincsenek bútoraink (jó, a konyhában és fürdőszobában vannak, plusz itt az ágy, de pl. még nincs szekrény).

Nem kis kosz van itt, az ágy alatt (amit - most már tudom - azért nem akart elvinni a srác, mert ide van építve) hónapok óta nem porszívóztak/söpörtek, és a két végében, ami valamiért külön le van kerítve, és porszívó nélkül hozzáférhetetlen, azóta, amióta megvan az ágy. Amit seprűvel elértem, azt megcsináltam, de alig várom, hogy legyen porszívóm, és rendesen kitakaríthassak. A fürdőt és a vécét teljesen kipucoltam, holnap jön a konyha, a nappali, az előszoba és a hálónak az a fele, amelyik nem az ágy. Akkora ágyunk van, de akkora... Tök jó! Azért első éjjel még a földön aludtunk, biztos, ami tuti. Jó, valójában azért, mert mire Tomi odaért a bútoráruház külső raktárához, hogy átvegye a matracokat, a raktár már bezárt. Az is kedves, hogy a bútoráruházban csak a raktár címét közölték vele fél 6 körül, azt nem, hogy már ne induljon el, mert 4-kor bezárt. Na, mindegy, szerencsére van polifoamunk, számolatlan mennyiségben pokrócunk meg takarónk, szóval puhán feküdtünk így is, és reggel megállapítottuk, hogy nagyon jót aludtunk a saját, közös lakásunkban, ahol csak ketten vagyunk, és ha mi nem szólalunk meg, akkor csend van. Azért ma reggel elhoztuk a matracokat, biztos, ami tuti, és be is üzemeltük őket. Ma már ágyban alszunk.

Netünk még nincs, ami elég nagy baj, ma pl. nem is sikerült megtartani az esti órámat. Hotspotolom a mobilnetemet, így most pl. tudok blogot írni, megy a youtube is, de a Skype csak kb. negyed órán át bírta - miután elkezdődött az óra, fél percen belül behalt, és nem is állt talpra azóta sem. Szóval kell netet venni holnap, nincs mese, már csak azért is, mert vasárnap is van két órám, és jó lenne azokat nem bukni.