RHCP

Hétfőn itt voltak Bécsben, és olyan szerencsénk volt, hogy ott lehettünk a koncerten. Még nyáron vettük meg rá a jegyet azzal, hogy erősen szurkolunk, hogy Tominak jól jöjjön ki a beosztása, vagy legalább elengedjék, és hát úgy alakult, hogy ezen a héten pont próbanapokra meg interjúkra jár, szóval ott lehettünk. A Stadthalle tetszett, tök jó, hogy nem egyenesek a sorok a lelátón, hanem félkaréjban alakították ki őket, mert így mindenhonnan tökéletesen látszik a színpad. A székek számozását viszont elsőre nem értettük, úgyhogy kétszer is rossz helyre ültünk le*, de végül csak meglett a mi helyünk is. Nagyon érdekes és jó élmény volt élőben látni őket. Tök furcsa belegondolni, hogy már 33 éves a banda, és abba is, hogy a Californicationt, amit most is eljátszottak, már jedlikes kisgimis korunkban is hallgattuk sulibulikon, pedig az már elég régen volt, tekintve, hogy az osztály egy része már betöltötte a harmincat, és én is hamarosan sorra kerülök. Jó, most utána is néztem, 1999-es az album, az pont 17 éve volt. Az is érdekes volt, hogy az én fejemben ez a banda csupa fiatal srácból áll (pedig amikor én megismertem a zenéjüket, már akkor is 35 körül jártak), és a színpadon 50 fölötti emberek álltak. A koncert után megnéztem a Californication klipjét, és elég vicces, hogy ennyire elfelejtettem, pedig most már tudom, hogy rengetegszer láttam az RTL-en a Klip Mixben, és nagyon szerettem. Az új albumról, a Getawayről is lett kedvencem, mutatom:

 

Goodbye Angels

Megint figyeltem az embereket is. Mellettem egy négyfős család ült, negyvenöt körüli szülők tini gyerekekkel, egy lánnyal és egy fiúval. Anyukának feltehetőleg a fiatalsága része az RHCP, mert akkorát bulizott, hogy csak néztem. Vicces volt, ahogy a férje mozdulatlanul ült, a fia igyekezett elsüllyedni, ő meg szinte minden szám elején felugrott, olyanokat fütyült, hogy a dobhártyám szétrepedt, és táncolt meg ugrált. Tök jó volt látni, hogy ennyire élvezi :) Egy idő után a lánya is követte a példáját, átragadt rá anyukája lelkesedése. Az fura volt, amikor tinik szelfit vagy csak sima fotót lőttek, és már nyomták is fel a Facebookra azon melegében, a koncert közben. Űrkorszak. (Kicsit szomorú.) A koncert végén mutatták a kivetítőn az első pár sorban bulizókat, és abból az egy képből ítélve két dolgot lehetne megfigyelni: 1. Az első pár sorba csak RHCP pólóban volt lehetséges a belépés :P, 2. Az RHCP rajongói bázisa az idők során lecserélődött, és megint / még mindig főleg tinikből áll.

Kicsit sajnálom, hogy tiniként meg az egyetem alatt nem jártam koncertekre, tök jó hangulata van egy-egy ilyen eseménynek, már csak az Imagine Dragons meg a Red Hot Chili Peppers koncertjéből ítélve. Aztán az is igaz, hogy valószínűleg nem élveztem volna - ülőhelyen bulizni fura, ráadásul nem is tudok bulizni, ugye, bár ha tiniként megtanultam volna, akkor tudnék, ezen felül nem szeretem a tömeget, főleg, amikor mindenki ugrál meg ordít körülöttem, nem érzem magam biztonságban. Aztán az is lehet, hogy ezt is meg lehetett volna szokni, de az biztos, hogy az Anathema koncerten közepesen félelmetesnek éreztem azt a hatalmas embertömeget, ami körülvett, aztán amikor elkezdtek pogózni meg egymást fellökdösni, azt durván veszélyesnek. Na, nem baj, majd most elkezdek koncertre járni, hehe. Idén végül is voltam két nagy eseményen, és még nem kizárt, hogy szombat este elmegyek a Quimby 25. szülinapjára is, miután a 2013-as Szigeten imádtam a fellépésüket.

No de - RHCP. Mindketten örülünk, hogy ott lehettünk, nagyon-nagyon jó volt.

*Amikor megérkeztünk, már játszott az előzenekar (direkt úgy próbáltunk odaérni, hogy róluk lemaradjon, de ez csak részben sikerült), úgyhogy teljesen sötét volt, és viszonylag kevés esélyünk volt kitalálni, hogy akkor most hol is ülünk. Végül is egy kósza fénysugárban megláttam egy szék számának egy részét, azt hittem, az a mi helyünk, aztán az előzenekar után megérkeztek a hely tulajdonosai. (Nem 4-1 volt a széken, hanem 4-1-4, csak a második négyest nem világította meg a kósza fénysugár :D ) Ezek után megkerestük a 4/1-et, de arról meg kiderült, hogy az 401, és az nem 4/1. Harmadszorra már sikerrel jártunk. Azért itt tenném hozzá, hogy az Imagine Dragons januári koncertjén, az Arénában minden szektorban állt egy ember, aki rögtön megmutatta, konkrétan merre érdemes keresgélni, amint beléptünk.