Október 26.
Elég jól telt a nap, csak nagyon gyorsan, az volt a baj. Meg tök fura, hogy holnap megint dolgozni kell.
Fél 10 után keltem, miután kb. 10 órát aludtam. Kényelmesen összekészülődtem, és elmentem a MAK-ba, ami az Iparművészeti Múzeum helyi kiadása, és megnéztem az összes kiállítást. Már maga az épület is gyönyörű, úgyhogy mindenképp érdemes volt bemenni. A nagyon modern művészetet továbbra sem tudom értékelni, rossz érzéseket kelt bennem, és mindig felidéződik a "Picasso és barátai" kiállítás, ahol is az egyik műalkotás egy fehér vászon közepére húzott kék csík volt (átlóban), amely a "Behatárolt tér" címet kapta, és ugye bekerült egy múzeumba. Mint művészet. Fú, de ki voltam akadva akkor. Na, szóval nekem az önmagában nem művészet, hogy valaki összegyűjt baromi sok széket, egymás mellé teszi, és odabiggyeszt egy idézetet arról, hogy a szék ne csak kényelmes, hanem stílusos is legyen. Viszont a rokokó, a barokk, a porcelánkiállítás, a japán erotikus kiállítás mind szuper volt, szóval elégedetten távoztam.
Ezek után elballagtam a Heldenplatzra, de eléggé meglepődtem, úgy rémlett, tavaly nagyobb hepaj volt. Idén csak kitettek két tankot meg két katonai repülőt, és ennyi. Azért körbefényképeztem őket, persze, és tuti, hogy ha kisfiú lennék, lezsibbadt volna az agyam örömömben, hogy ezekbe a gépekbe be is lehet ülni.
Aztán vettem ebédet, hazajöttem, egy epizódnyi Seinfeld alatt megebédeltem, olvastam kicsit a fordítást. Jött egy lány megnézni a szobát, az arckifejezéséből ítélve nem fogja kivenni. (Nem csodálom.) Spanyoloztam, kb. egy órán át kerestem jó spanyol tankönyvet, mert arra jöttem rá, hogy jók az online tanfolyamok, meg jó a Duolingo is, de az kellene, hogy feladatokat kelljen csinálnom. Hát, így elsőre nem találtam jót, viszont egy csomó online tanulós oldalra bukkantam, és az is valami.
Este meg megnéztem a Zootopiát. Ezt már régóta terveztem, de eddig valahogy sosem alakult úgy. De most! Szuper volt, nagyon-nagyon tetszett. Van olyan fontos a mondanivalója, mint az Agymanóké, amit eddig négyszer vagy ötször láttam, annyira tetszik. A Zootopiát sem most utoljára, az is biztos.
Közben a Facebook boldog október 26-át kívánt, höhö, mellé. Kicsit szomorú számomra ez a nap, ha már, mert arra emlékeztet, hogy az osztrákok a miénkhez eléggé helyzetből milyen király módon kiugrottak 1955-ben, aztán eltelt egy év, és nálunk meg mi lett otthon. Igaz, az ő nyakukon nem egyedül ültek az oroszok, de akkor is. Na, jó, ez nem is kicsit szomorú, hanem nagyon-nagyon.
És most meg megyek aludni, illetve előtte még olvasom a könyvemet. És bízom benne, hogy majd az ágyban felmelegszem :D
Fél 10 után keltem, miután kb. 10 órát aludtam. Kényelmesen összekészülődtem, és elmentem a MAK-ba, ami az Iparművészeti Múzeum helyi kiadása, és megnéztem az összes kiállítást. Már maga az épület is gyönyörű, úgyhogy mindenképp érdemes volt bemenni. A nagyon modern művészetet továbbra sem tudom értékelni, rossz érzéseket kelt bennem, és mindig felidéződik a "Picasso és barátai" kiállítás, ahol is az egyik műalkotás egy fehér vászon közepére húzott kék csík volt (átlóban), amely a "Behatárolt tér" címet kapta, és ugye bekerült egy múzeumba. Mint művészet. Fú, de ki voltam akadva akkor. Na, szóval nekem az önmagában nem művészet, hogy valaki összegyűjt baromi sok széket, egymás mellé teszi, és odabiggyeszt egy idézetet arról, hogy a szék ne csak kényelmes, hanem stílusos is legyen. Viszont a rokokó, a barokk, a porcelánkiállítás, a japán erotikus kiállítás mind szuper volt, szóval elégedetten távoztam.
Ezek után elballagtam a Heldenplatzra, de eléggé meglepődtem, úgy rémlett, tavaly nagyobb hepaj volt. Idén csak kitettek két tankot meg két katonai repülőt, és ennyi. Azért körbefényképeztem őket, persze, és tuti, hogy ha kisfiú lennék, lezsibbadt volna az agyam örömömben, hogy ezekbe a gépekbe be is lehet ülni.
Aztán vettem ebédet, hazajöttem, egy epizódnyi Seinfeld alatt megebédeltem, olvastam kicsit a fordítást. Jött egy lány megnézni a szobát, az arckifejezéséből ítélve nem fogja kivenni. (Nem csodálom.) Spanyoloztam, kb. egy órán át kerestem jó spanyol tankönyvet, mert arra jöttem rá, hogy jók az online tanfolyamok, meg jó a Duolingo is, de az kellene, hogy feladatokat kelljen csinálnom. Hát, így elsőre nem találtam jót, viszont egy csomó online tanulós oldalra bukkantam, és az is valami.
Este meg megnéztem a Zootopiát. Ezt már régóta terveztem, de eddig valahogy sosem alakult úgy. De most! Szuper volt, nagyon-nagyon tetszett. Van olyan fontos a mondanivalója, mint az Agymanóké, amit eddig négyszer vagy ötször láttam, annyira tetszik. A Zootopiát sem most utoljára, az is biztos.
Közben a Facebook boldog október 26-át kívánt, höhö, mellé. Kicsit szomorú számomra ez a nap, ha már, mert arra emlékeztet, hogy az osztrákok a miénkhez eléggé helyzetből milyen király módon kiugrottak 1955-ben, aztán eltelt egy év, és nálunk meg mi lett otthon. Igaz, az ő nyakukon nem egyedül ültek az oroszok, de akkor is. Na, jó, ez nem is kicsit szomorú, hanem nagyon-nagyon.
És most meg megyek aludni, illetve előtte még olvasom a könyvemet. És bízom benne, hogy majd az ágyban felmelegszem :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése