Olimpia

Amióta eszemet tudom, ez volt az első olimpia, amit nem láttam. Egyáltalán. Jó, Szász Emese eredményhirdetését pont elkaptam, de ezen kívül semmit. Pedig mindig megnézem az úszást, a vízilabdát, a kajak-kenut, és eléggé követem az atlétikát is. Nyolc éve is dolgoztam már, de akkor még főleg magántanítványaim voltak, meg a nyelviskolában szerintem max. heti nyolc órám, négy éve meg ugyan teljes gőzzel suli volt, de nyáron csak a céges tanfolyamok mentek, és azok közül sem mindegyik, szóval bőven volt lehetőségem követni az olimpiát. Ez az első olyan év, amikor végig teljes állásban dolgoztam alatta, bár tegyük hozzá, az is sokat rontott az esélyeimen, hogy ilyen nagy időeltolódás van Bécs és Rio közt - jó eséllyel akkor sem keltem volna fel úszódöntőket nézni, ha nem dolgozom másnap reggel. Nyolc éve még igen, lehet, hogy négy éve is, de most már garantáltan nem. Ja, igen, az sem könnyített a helyzeten, hogy magyar közvetítéshez abszolút nem fértem hozzá, mert bár Szász Emese szereplése közben túrtam egy jó kis linket, de az két nap múlva már nem működött.

Lényeg a lényegben, hogy négy év múlva majd megpróbálok kicsit többet olimpiázni, mert az jó nekem, szeretem. Bár az is tény, hogy egyre rosszabbul viselem az izgalmakat, szóval nem biztos, hogy még most is meg tudnék nézni például egy szerb-magyar pólómeccset. De azért majd igyekszem.