Képek

A napom iszonyú unalmas volt, de vigasztal, hogy holnap megyek utoljára a szállodába, és már csak 22 fok lesz, vagyis nem fogok a szokásosnál háromszor jobban izzadni. Este sütök az ovisoknak, hétfőn és kedden még ovizom, hétfő délutántól kedd reggelig Tomival leszek <3, aztán kedden délután megyek haza, és azt hiszem, csak hétfőn utazom vissza Bécsbe. Annyira várom a hazamenetelt, mint télen a karácsonyt. Másfél hónapja nem voltam otthon, az nekem azért durván sok, nem vagyok hozzászokva, és nem is szeretném megszokni. Annyira jó lesz, hogy mostantól megint működni fog a kéthetente egy hétvége otthon, amit tökre szerettem. Egyébként nagyrészt a Brexit töltötte ki a gondolataimat még ma is, teljesen le vagyok döbbenve továbbra is, és eléggé rémisztő, hogy nem lehet pontosan tudni, mi jön ezután.

No de. A címben is meg régebben is ígértem, hogy majd lesznek képek a barangolásainkról, úgyhogy akkor most mutatok is néhányat az elmúlt kb. egy hónapból.

 
Egy alkalommal, amikor visszajöttem, de Tomi dolgozott, és más hozott el a vonattól, ez az üzenet várt a szobában.

 
Maria Taferlből elbarangoltunk Marbach an der Donauba, majd vissza

 
Kilátás a Dunára

 
Kert Marbach an der Donauban



 
Maria Taferl: templom, szállodák


 
Jeges kávé Pöchlarnban 

 
Az artstetteni kastély kívülről

 
Artstetteni kastély belülről, Ferenc Ferdinánd-kiállítás

 
Poénos nyaralós fotó a XIX. századból :)

 
Játék házibulira, XIX. század, Ferenc Ferdinánd lányától maradt ránk

 
A kiállítás egyik legtanulságosabb képe, meg kéne mutatni mindenkinek, aki szerint Magyarországon sosem volt multikulti. A képen az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségei látszódnak. A citromsárga a magyarokat jelöli, és az egész területen egyetlen olyan apró rész sincs, ahol ne lenne mellette még legalább két-három szín.

 
Kastélypark

 
Romantikus kis étterem

 
Romantikus kávéval

 
A trónörökös pár sírja ebben a kápolnában található. Magát a sírt nem teszem fel, valahogy furának tűnne.

 
A melki apátság parkja








 
Ez kakukktojás, mert Bécs, és Györgyivel barangoltunk 

 
Szintén

 
Ez is, ezt visszafelé jövet láttam a főpályaudvarnál. Nem mozgat meg a foci, de ennek a közös meccsnézésnek volt hangulata.

 
Spitz an der Donau, úton a Hinterhaus romjához

 
A rom

 
Kilátás a Dunára




 
Kilátás a legmagasabb torony legmagasabb szobájából

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk