Még mindig fordulatos az életem
Csütörtök este lementem Tomihoz, ahogy írtam. Részben azért, hogy együtt legyünk, részben meg azért, hogy beszélhessek a főnökével arról, hogy akkor július 1-jén kezdhetek-e. A főnök egy váratlan fordulattal közölte, hogy neki nagyon kell ember, és nem július 1-jétől, hanem most rögtön, és érti, hogy hétfőn és kedden még július 1-jéig mindig ovizom, de akkor dolgozzak nála heti 4 napot, egyet még pluszban megkapok szabadnak, hogy ne dobjam fel a pacskert két hét után, és jövő szerdán már menjek is.
Gondolkodási idő nem volt, én meg úgy megdöbbentem, hogy rábólintottam. Később, amikor felocsúdtam, rájöttem, hogy ez több szempontból is igen-igen rossz üzlet.
1. Jövő hétre keddtől péntekig be vagyok írva telefonálni, amit ugyan le lehet mondani, de hát hogy néz az már ki, meg aztán egyáltalán nem biztos, hogy fel kéne rúgni azt a lehetőséget, mert egyáltalán nincs rá garancia, hogy jól fogom bírni a szobalánykodást hosszú távon.
2. Az oviban nem tud órám lenni sem pünkösd hétfőn és másnap, sem a következő hétfőn és kedden, mert előbbi két nap ünnep Ausztriában, utóbbi kettőt meg Rómában töltöm Blankával. Nem akartam, hogy két hét is kimaradjon, mert egyrészt mondták az óvónők már az elején, hogy az annyira nem jó, max. egy elmaradás okés a gyerekeknek, másrészt meg ez ugye nem annyira kevés pénz, hogy ne számítson. Így aztán felajánlottam mindkét oviban, hogy ha szeretnék, az érintett hetekben tudok menni másik napon is. Az egyik ovi már be is írt jövő utáni péntek reggelre, a másikban azt mondták, keddig megbeszélik egymás közt, és aztán értesítenek. Nem biztos, hogy ők tudnak másik napokat felajánlani, de ha tudnak, ne mondjam már azt, hogy ja, hát, bocs, mégsem érek rá. Tegnap óta ezen pörgök, hogy mit írjak a nőnek, és hogyan intézzem úgy, hogy senkit se hagyjak cserben, és senkit se csapjak be, plusz a bécsi hidakat se égessem fel magam mögött kapásból.
Tomi nagyon szeret engem, ezt többek között abból is tudom, hogy nagyon odafigyel arra a rossz tulajdonságomra, hogy igen nehezen mondok nemet, nehogy valakinek kellemetlen perceket szerezzek, és inkább én kerülök kényelmetlen helyzetbe. (Ami nettó hülyeség, nem tudom, mitől alakult ki, és mitől fog elmúlni, vagy mikor.) Mivel figyel rám, rögtön érezte, hogy nem vagyok felhőtlenül boldog a jövő heti kezdéstől, ezért ma felhívott, és azt mondta, gondoljam át jól, nem kell semmi olyat csinálnom, amit nem akarok, a főnök támadott le teljesen váratlanul, és mivel semmit sem írtunk még alá, még simán megírhatom neki ezeket a problémáimat.
Ezzel megerősített abban, hogy okés, ha kétségeim támadtak, és persze még gyorsabban kezdtek pörögni a kerekek. Kitaláltam, hogy akkor jövő héten csak a pénteki telefonálást mondanám vissza, mert az úgy még nem gáz, egy napon bárkinek bármi közbejöhet (annyi a szabály, hogy 5 órával műszakkezdet előtt szólni kell, én meg akár 4 nappal előre is tudok szólni most), és megírnám a hotelnek, hogy tudok menni jövő hét péntektől hétfőig, ami pont négy nap, ahogy szeretnék, és aztán attól függően, hogy az ovik mit mondanak, utána való héten esetleg szerdán és csütörtökön, aztán május utolsó hetében meg feltehetőleg már tényleg szerdától vasárnapig, avagy ovitól függően csütörtöktől vagy péntektől. Nem tudom, mit fog szólni a nő, mert nagyon kell neki az ember, de hátha meg lehet ezt tenni.
A tanulság az, hogy _mindig_ kérünk gondolkodási időt. Mindig. És nem kapkodunk.
Gondolkodási idő nem volt, én meg úgy megdöbbentem, hogy rábólintottam. Később, amikor felocsúdtam, rájöttem, hogy ez több szempontból is igen-igen rossz üzlet.
1. Jövő hétre keddtől péntekig be vagyok írva telefonálni, amit ugyan le lehet mondani, de hát hogy néz az már ki, meg aztán egyáltalán nem biztos, hogy fel kéne rúgni azt a lehetőséget, mert egyáltalán nincs rá garancia, hogy jól fogom bírni a szobalánykodást hosszú távon.
2. Az oviban nem tud órám lenni sem pünkösd hétfőn és másnap, sem a következő hétfőn és kedden, mert előbbi két nap ünnep Ausztriában, utóbbi kettőt meg Rómában töltöm Blankával. Nem akartam, hogy két hét is kimaradjon, mert egyrészt mondták az óvónők már az elején, hogy az annyira nem jó, max. egy elmaradás okés a gyerekeknek, másrészt meg ez ugye nem annyira kevés pénz, hogy ne számítson. Így aztán felajánlottam mindkét oviban, hogy ha szeretnék, az érintett hetekben tudok menni másik napon is. Az egyik ovi már be is írt jövő utáni péntek reggelre, a másikban azt mondták, keddig megbeszélik egymás közt, és aztán értesítenek. Nem biztos, hogy ők tudnak másik napokat felajánlani, de ha tudnak, ne mondjam már azt, hogy ja, hát, bocs, mégsem érek rá. Tegnap óta ezen pörgök, hogy mit írjak a nőnek, és hogyan intézzem úgy, hogy senkit se hagyjak cserben, és senkit se csapjak be, plusz a bécsi hidakat se égessem fel magam mögött kapásból.
Tomi nagyon szeret engem, ezt többek között abból is tudom, hogy nagyon odafigyel arra a rossz tulajdonságomra, hogy igen nehezen mondok nemet, nehogy valakinek kellemetlen perceket szerezzek, és inkább én kerülök kényelmetlen helyzetbe. (Ami nettó hülyeség, nem tudom, mitől alakult ki, és mitől fog elmúlni, vagy mikor.) Mivel figyel rám, rögtön érezte, hogy nem vagyok felhőtlenül boldog a jövő heti kezdéstől, ezért ma felhívott, és azt mondta, gondoljam át jól, nem kell semmi olyat csinálnom, amit nem akarok, a főnök támadott le teljesen váratlanul, és mivel semmit sem írtunk még alá, még simán megírhatom neki ezeket a problémáimat.
Ezzel megerősített abban, hogy okés, ha kétségeim támadtak, és persze még gyorsabban kezdtek pörögni a kerekek. Kitaláltam, hogy akkor jövő héten csak a pénteki telefonálást mondanám vissza, mert az úgy még nem gáz, egy napon bárkinek bármi közbejöhet (annyi a szabály, hogy 5 órával műszakkezdet előtt szólni kell, én meg akár 4 nappal előre is tudok szólni most), és megírnám a hotelnek, hogy tudok menni jövő hét péntektől hétfőig, ami pont négy nap, ahogy szeretnék, és aztán attól függően, hogy az ovik mit mondanak, utána való héten esetleg szerdán és csütörtökön, aztán május utolsó hetében meg feltehetőleg már tényleg szerdától vasárnapig, avagy ovitól függően csütörtöktől vagy péntektől. Nem tudom, mit fog szólni a nő, mert nagyon kell neki az ember, de hátha meg lehet ezt tenni.
A tanulság az, hogy _mindig_ kérünk gondolkodási időt. Mindig. És nem kapkodunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése