Ma is dolgoztam
Reggel jó volt, az ovisok cukik, ráadásul szülinapoztak, és engem is meghívtak a bulira. Az egyik kislány lett hároméves, az óvónő szerint "már majdnem olyan öreg vagy, mint egy nagymama" :) Csak úgy sugárzott a kislány kis arca, amikor megköszöntem neki a meghívást meg a tortát, és boldog szülinapot kívántam. Az óvónő amúgy egy csomó dolgot mondott még a kislánynak/-ról, pl. elmondta, hogy már egy ideje ott van az oviban, és szépen, egyedül végigcsinálja a napot, mennyire ügyes - ekkor is fülig ért a kislány szája. Énekeltek neki, aztán gyújtottak gyertyát, aztán volt tortára való tűzijáték is, meg később egyéb mulatságok is következtek, de azokból én már kimaradtam, mert haza kellett jönnöm. Egy furcsaság volt ebben az egészben - a gyerekek két asztalnál ülnek ilyenkor, az egyik az ünnepelt asztala, a másik meg nem, és az ünnepelt nevezi meg azokat, akik odaülhetnek az ő asztalához. Nem tudom, ez mennyire jó dolog, de úgy érzem, annyira azért nem.
Odafelé kénytelen voltam buszra szállni az S-Bahnnál, mert gyalog nem értem volna oda, cserébe hazafelé, amikor nem négy megállót utaztam, hanem fél órát, nem kellett fizetnem. Nem működött a jegykiadó izé a sofőrnél, mondta, megszereli, majd később fizessek. Egész úton próbálkozott megjavítani, de nem sikerült neki. A végállomáson aztán odamentem hozzá, nyújtottam a pénzt, mondtam, még nem fizettem, mire rám legyintett, hogy hagyjam. Jólesett, jófejség volt tőle.
Aztán délután telefonáltam hat órát, ennyi idő alatt egyetlen darab interjút sikerült csinálni. Állítólag pénteken mindig sokkal kevesebben állnak szóba a közvéleménykutatókkal, mint amúgy, de hát ez agyhalál. Na, mindegy, ez még elmenne. Ami viszont nem megy el, az, amikor leüvölti a hajamat egy néni. Annyi történt, hogy bemutatkoztam, mondtam a cég nevét, aztán mondtam, hogy közvéleménykutatást végzünk ilyen meg olyan témában, van-e ideje erre. Helyből nekiállt üvölteni, hogy az ő telefonszámát honnan szedtük, és ez felháborító. Mondtam, automatikusan generálja a rendszer - vagy igaz, vagy nem, én mindenesetre nem láttam listát még soha, és mióta itt dolgozom, hajlamos vagyok elhinni, hogy tényleg automatikusan kapjuk a számokat. A néni nem hajlamos elhinni. Ordított tovább, hogy nem automatikusan generáljuk, hanem telefonkönyvből nézzük, ami törvénybe ütközik, és különben is, ez reklámozás, és az is törvénybe ütközik. Mondtam, nem reklámozunk, közvéleményt kutatunk. De az reklámozás, mert pénzünk van belőle. Holy moly. Jesus Christ. Mondtam, higgye el, csak kérdéseket teszünk fel, és amúgy nem kötelező részt venni ebben az egészben. Melyik cég a megbízónk? Azt nem mondhatom el, csak a kérdőív végén. Felháborító, mit képzelek, hogy őt ilyen telemarketinges hívásokkal zaklatom, és neki el akarok adni valamit, amihez ráadásul a telefonkönyvből vettem a számát. Mondtam, értse meg, hogy nem akarok eladni semmit, ez egy kutya közönséges kérdőív, valamint a számokat automatikusan generálja a rendszer. Ordított, hogy én meg értsem meg, hogy büntethető vagyok ezen cselekedetem miatt, hogy őt felhívtam, és azonnal adjam meg a nevem meg a cég nevét. Erről volt szó a betanításon, ilyenkor meg kell adni a nevemet, hadd örüljön a nénike. Meg is adtam a cég nevével és címével együtt. Kérdeztem, kéri-e a telefonszámunkat is, mire mondta, hogy arra semmi szükség nem lesz, engem fog feljelenteni személy szerint, amint letettük a telefont. Meg a jó kva anyád. Gondoltam, de nyilván nem mondtam. Még azt sem mondtam, hogy ennél nagyobb öröme ne legyen az életben. Szép estét kívántam, oszt kinyomtam a hívást. Fú, azt hittem, felrobbanok, úgy feldühített ez az ostoba némber. Nemsokára odajött egy kolléga, aki mellettem telefonált, kérdezte, mi volt, mondtam, feljelent a néni, amiért fel mertem hívni. Mondta, ne törődjek vele, tök legális, amit csinálunk. Amúgy lett volna kedvem megkérdezni a nénikét, őszintén azt gondolja-e, hogy a teljes nevemmel és a cég teljes nevével kezdeném a bemutatkozást, ha illegális lenne, amit csinálunk, de mindegy, logikai érzéke valószínűleg nincs neki, felesleges is lett volna próbálkozni. Mindenesetre miután a kolléga így megvigasztalt, valamiért még jobban kiakadtam, biztos akkor szabadult fel a feszültség. Úgyhogy kénytelen voltam szünetet beállítani, és megvolt az első bőgésem a munkahelyi vécében, jeee! Utoljára 2010-ben, a gimis karrierem során volt ilyen, biztos épp ideje volt a következőnek. Ezzel, azt hiszem, eldőlt, hogy május végén felmondok. Erre nekem semmi, de semmi szükségem, szó sem lehet róla, hogy beképzelt, arrogáns osztrák nénikék üvöltözzenek velem meg feljelentgessenek. Szórakozzanak mással, olyannal, akinek ehhez van türelme. Nekem sajnos nincs.
Odafelé kénytelen voltam buszra szállni az S-Bahnnál, mert gyalog nem értem volna oda, cserébe hazafelé, amikor nem négy megállót utaztam, hanem fél órát, nem kellett fizetnem. Nem működött a jegykiadó izé a sofőrnél, mondta, megszereli, majd később fizessek. Egész úton próbálkozott megjavítani, de nem sikerült neki. A végállomáson aztán odamentem hozzá, nyújtottam a pénzt, mondtam, még nem fizettem, mire rám legyintett, hogy hagyjam. Jólesett, jófejség volt tőle.
Aztán délután telefonáltam hat órát, ennyi idő alatt egyetlen darab interjút sikerült csinálni. Állítólag pénteken mindig sokkal kevesebben állnak szóba a közvéleménykutatókkal, mint amúgy, de hát ez agyhalál. Na, mindegy, ez még elmenne. Ami viszont nem megy el, az, amikor leüvölti a hajamat egy néni. Annyi történt, hogy bemutatkoztam, mondtam a cég nevét, aztán mondtam, hogy közvéleménykutatást végzünk ilyen meg olyan témában, van-e ideje erre. Helyből nekiállt üvölteni, hogy az ő telefonszámát honnan szedtük, és ez felháborító. Mondtam, automatikusan generálja a rendszer - vagy igaz, vagy nem, én mindenesetre nem láttam listát még soha, és mióta itt dolgozom, hajlamos vagyok elhinni, hogy tényleg automatikusan kapjuk a számokat. A néni nem hajlamos elhinni. Ordított tovább, hogy nem automatikusan generáljuk, hanem telefonkönyvből nézzük, ami törvénybe ütközik, és különben is, ez reklámozás, és az is törvénybe ütközik. Mondtam, nem reklámozunk, közvéleményt kutatunk. De az reklámozás, mert pénzünk van belőle. Holy moly. Jesus Christ. Mondtam, higgye el, csak kérdéseket teszünk fel, és amúgy nem kötelező részt venni ebben az egészben. Melyik cég a megbízónk? Azt nem mondhatom el, csak a kérdőív végén. Felháborító, mit képzelek, hogy őt ilyen telemarketinges hívásokkal zaklatom, és neki el akarok adni valamit, amihez ráadásul a telefonkönyvből vettem a számát. Mondtam, értse meg, hogy nem akarok eladni semmit, ez egy kutya közönséges kérdőív, valamint a számokat automatikusan generálja a rendszer. Ordított, hogy én meg értsem meg, hogy büntethető vagyok ezen cselekedetem miatt, hogy őt felhívtam, és azonnal adjam meg a nevem meg a cég nevét. Erről volt szó a betanításon, ilyenkor meg kell adni a nevemet, hadd örüljön a nénike. Meg is adtam a cég nevével és címével együtt. Kérdeztem, kéri-e a telefonszámunkat is, mire mondta, hogy arra semmi szükség nem lesz, engem fog feljelenteni személy szerint, amint letettük a telefont. Meg a jó kva anyád. Gondoltam, de nyilván nem mondtam. Még azt sem mondtam, hogy ennél nagyobb öröme ne legyen az életben. Szép estét kívántam, oszt kinyomtam a hívást. Fú, azt hittem, felrobbanok, úgy feldühített ez az ostoba némber. Nemsokára odajött egy kolléga, aki mellettem telefonált, kérdezte, mi volt, mondtam, feljelent a néni, amiért fel mertem hívni. Mondta, ne törődjek vele, tök legális, amit csinálunk. Amúgy lett volna kedvem megkérdezni a nénikét, őszintén azt gondolja-e, hogy a teljes nevemmel és a cég teljes nevével kezdeném a bemutatkozást, ha illegális lenne, amit csinálunk, de mindegy, logikai érzéke valószínűleg nincs neki, felesleges is lett volna próbálkozni. Mindenesetre miután a kolléga így megvigasztalt, valamiért még jobban kiakadtam, biztos akkor szabadult fel a feszültség. Úgyhogy kénytelen voltam szünetet beállítani, és megvolt az első bőgésem a munkahelyi vécében, jeee! Utoljára 2010-ben, a gimis karrierem során volt ilyen, biztos épp ideje volt a következőnek. Ezzel, azt hiszem, eldőlt, hogy május végén felmondok. Erre nekem semmi, de semmi szükségem, szó sem lehet róla, hogy beképzelt, arrogáns osztrák nénikék üvöltözzenek velem meg feljelentgessenek. Szórakozzanak mással, olyannal, akinek ehhez van türelme. Nekem sajnos nincs.
Ennél a takarítás is jobb, hiszen egy wc csésze vagy egy lépcső sosem kiabál. :D
VálaszTörlésPersze viccelek. Én egyszer traktorozás közben zavartam meg egy bácsit (ott valóban eladásról volt szó), gyönyörűen cirkalmazott káromkodásokat kaptam, valamint oktatást arról, hogy mi az IGAZI munka. Egyetértettem vele, és még aznap műszak végén felmomdtam.
Négy napot dolgoztam annál a cégnél, amiből 3 nap tréning volt. :) van olyan, hogy kell a pénz, de ennyire nem.
Jaj, azt úgy bírom, amikor mások megmagyarázzák, mi az igazi munka. Jó nekik, hogy olyan okosak. Nem csodálom, hogy felmondtál :D Amúgy mikor Tomi kérdezte, melyik a rosszabb, a telefonálás vagy a hotel, akkor én is azt válaszoltam, hogy a hotel annyival jobb, hogy legalább nem végig stresszből áll a munkaidő. Hát, megvárom még a május végét, mert ha lesz munka az utolsó hétfőn és kedden, akkor még megyek, de utána nekem ennyi volt a jóból.
TörlésÉn amiatt a munka miatt a mai napig 200as szívveréssel hívok fel idegeneket, pedig ez már 5 éve volt. Biztos rámférne egy pszichiáter, de az is biztos, hogy az emberek mindig a telefonálón töltik ki a mérgüket, elfelejtve, hogy az is ember.
VálaszTörlés:D Azért ne fordulj pszichiáterhez! Nekem ilyen munka nélkül sem volt soha nagy kedvencem, hogy idegeneket hívogassak. Amióta elterjedt az e-mail, főleg e-mailben kommunikálok ismeretlenekkel, ha rajtam múlik.
TörlésPersze, a telefonáló van frontvonalban, és ő kapja a meg nem érdemelt kioktatást, de a másik oldalon is ott az ember, akit naponta 10x hívnak rejtett számról, mindenféle ingyenesnek beállított telemarketinggel, és ha megkérdezed a cég nevét, vagy hogy adjon neked egy elérhetőséget, amin érdeklődhetsz, rádbasszák a telefont. Én tudom, hogy nem az alkalmazott a hibás ezért, mindig próbálok kulturált maradni, lehetek egyszer a másik oldalon is, de sajnos elhiszem, hogy akinek olyan a vérmérséklete, annak elszáll az agya, még akkor is, ha éppen tényleg nem reklám miatt hívták. Luca, remélem, lesz ez jobb, és júliustól összejön a nyelvsuli.
VálaszTörlésKöszönöm, Kriszti :) Én is nagyon remélem. Kértek egy sokadik fajta igazolást is az iskolában, hát, én megszereztem nekik, bár egyre gyanúsabb, hogy az van, amit az otthoni főnököm mondott - nem akarnak felvenni, és a kifárasztásra játszanak, hátha megunom.
TörlésA telefonálónak a napi 10 rejtett számról érkező hívás ellenére sem kell sötét parasztként viselkedni, az a véleményem. Nálunk pont látszik, milyen telefonszámról telefonálunk (egyszer egy pasi mondta az interjú végén, hogy őt érdekli ez a cég, sosem hallott még róla, és ez-e a telefonszámunk, amit a telefonja kiírt, innen tudom ezt), a beszélgetést úgy kezdem, hogy teljes nevem, cég teljes neve, és ráadásul még csak el sem adunk semmit, nem reklámozunk senkit és semmit, tök általános kérdéseket teszünk fel egy adott témával kapcsolatban (pl. hogyan ítéli meg az EU munkáját, és akkor van négy válaszlehetőség), majd a végén elköszönünk. Biztos nagyon okosnak gondolta magát a néni, aki leüvöltött, csak sajnos nem volt annyira okos, az volt a baj. Kíváncsi lennék, tényleg feljelentett-e, és mennyire röhögtek rajta a rendőrségen. Ja, és engem is zavarnak a rejtett számról érkező hívások, nem is veszem fel őket. De az nem jutna eszembe, hogy üvölteni kezdjek azzal, aki hív, meg bírósággal fenyegessem.