Gyerekek
Vannak helyzetek, amikor úgy érzem, abszolút nem tudok mit kezdeni azzal, ami történik. Mármint nem értem, mi történik. Persze, ha belegondolok, milyen volt ovisnak lenni, akkor azért megy az átélés, de elsőre mindig ledöbbenek ilyenkor. Például a szörnyrajzolós feladatnál, amikor az egyik kisfiú egy ponton zokogásban tör ki, hogy az övé nem szép, és ő nem tud szörnyet rajzolni. Én meg csak néztem elsőre, egyáltalán hogyan merülhetett fel benne, hogy a szörnynek szépnek kell lenni, hát könyörgöm, az egy szörny, minél rondább, annál jobb. Igyekeztem őt meggyőzni németül arról, hogy teljesen jó szörnyet rajzolt, plusz az óvónéni elmondta neki, hogy senki sem rajzol csúnyán, hanem mindenki úgy rajzol, ahogy akar/tud, és mindenki rajza egyformán jó. Ettől kicsit megnyugodott a kisfiú, de azért nem rajzolta tovább a szörnyet. Később elmeséltem neki a Pán Pétert, és akkor megint összebarátkoztunk.
Ma az egyik kisfiú a többiekkel kórusban követelte, hogy megint legyen az elefántkörbeadogatós játék, majd a játék közepén berágott, amiért ugyanarra a zenére játsszuk, mint mindig. (Egyszer próbáltam más zenére játszani, abból botrány lett :D ) Végül karba tette a kezét, nagyon morcos fejet vágott, és közölte, hogy utálja az angolt. Erre először mondtam neki angolul, hogy ne mondjon ilyet, és ne rosszalkodjon (valami hiszti jellegűt adott elő, de már nem emlékszem, mit rosszalkodott). Erre közölte, nem érti, amit mondok. Akkor elmondtam németül is, ennek nem örült, mert azt már kénytelen volt érteni. Aztán, mivel nem akarom, hogy bárki is azt érezze, utálja az angolt, bármilyen hülyeség miatt érzi is, hanem azt szeretném, hogy szeressék a nyelvet, mert én imádom, odaguggoltam hozzá. Elmondtam neki (megint németül, néha egyszerűbb úgy elsimítani a dolgokat), hogy tudom, hogy álmos, mert még kora reggel van, én is álmos vagyok, de akkor sem lehet így viselkedni, és mindketten tudjuk, hogy nem utálja az angolt, úgyhogy üljön oda a többiekkel a rajzolós asztalhoz, rajzolunk egy szörnyet, meglátja, tök jó móka lesz, és utána már olyan álmos sem lesz. Oké, odaült, de azért jelezte, hogy nincs béke: amikor mondtam, hogy rajzoljanak két fejet, rám ordított, hogy ő egyet rajzol. Mondtam neki, rendben, rajzoljon egyet, ezzel kissé kifogtam a szelet a vitorlájából. Az nem derült ki az óra végére, még utálja-e az angolt, de a szörnyrajzolásba úgy belefeledkezett, hogy még akkor is csinosítgatta a szörnyét, amikor elmentem. Amúgy ebben a csoportban szinte mindenki nekem ajándékozta a szörnyet, amit rajzolt, lehet, hogy majd valamikor beszkennelem őket :)
Végighallgattam négy kislány beszélgetését, hát, tiszta olyan volt, mint az én ötéves koromban. Valami bulit rajzoltak, volt sok süti meg cukorka a képen, és azt tervezgették, ki melyik babáját viszi majd át a főlánykához (elég agresszív, erőszakos csajszi, mindenkit elnyom maga körül, így ő a csoportban a vezér, ő mondja meg a tutit), és közölték a legkisebb kislánnyal, hogy ő akkor sem jöhet a buliba, amikor majd nagy lesz, mert hozzájuk képest akkor is kicsi lesz. A kislány ezt nem vette a szívére, mondta, hogy ő akkor is jön, mert akkor már nem is lesz kicsi, aztán ennyiben maradtak.
Tegnapi furcsaság: úgy sorakoznak a gyerekek az udvarra vonuláshoz, hogy az óvónő kijelöl gyerekeket, akiknek választaniuk kell párt, és azzal a párral állnak be a sorba. Így egy sima sorakozónál is megvan az az élménye az utolsónak maradt gyereknek, mint majd a suliban tornaórán, hogy ő utolsónak maradt, és őt senki sem választotta. (Páratlanul voltak.) Nekem ezek olyan furcsa dolgok, pont, mint múltkor a szülinapos asztala, ahová a szülinapos válogatta a meghívott vendégeket.
A másik oviban az udvaron voltunk, ott tartottam angolt. Érdekes volt, még jobban is tetszett, mint a bent tartott órák. Azt éreztem csak kicsit meredeknek, hogy az óra elején kicsaptak az udvarra öt kisgyerekkel az udvarra, és mondták, hogy legyek velük, majd jönnek. Ez alapvetően nem baj, bár kicsit szabályellenes, de azért egy értelmileg és fizikailag súlyosan sérült kisfiút terelgetni a betonon olyan stressz volt... Szegénynek végig a nyakán voltam, mert nem mertem megkockáztatni, hogy hátha felborul valamelyik kismotorral, biciklivel vagy autóval, aztán koppan a feje a betonon. Gondolom, az óvónők számára természetes, hogy vigyáznak rá, tudják, mit hogyan kell vele, mit lehet engedni neki, mit nem, de nekem ez egy tök ismeretlen helyzet. Mindenesetre a gyerek nem sérült meg, hála az égnek, és én sem kaptam szívrohamot egyszer sem, amikor úgy tűnt, hogy most borul fel a biciklivel.
Ma az egyik kisfiú a többiekkel kórusban követelte, hogy megint legyen az elefántkörbeadogatós játék, majd a játék közepén berágott, amiért ugyanarra a zenére játsszuk, mint mindig. (Egyszer próbáltam más zenére játszani, abból botrány lett :D ) Végül karba tette a kezét, nagyon morcos fejet vágott, és közölte, hogy utálja az angolt. Erre először mondtam neki angolul, hogy ne mondjon ilyet, és ne rosszalkodjon (valami hiszti jellegűt adott elő, de már nem emlékszem, mit rosszalkodott). Erre közölte, nem érti, amit mondok. Akkor elmondtam németül is, ennek nem örült, mert azt már kénytelen volt érteni. Aztán, mivel nem akarom, hogy bárki is azt érezze, utálja az angolt, bármilyen hülyeség miatt érzi is, hanem azt szeretném, hogy szeressék a nyelvet, mert én imádom, odaguggoltam hozzá. Elmondtam neki (megint németül, néha egyszerűbb úgy elsimítani a dolgokat), hogy tudom, hogy álmos, mert még kora reggel van, én is álmos vagyok, de akkor sem lehet így viselkedni, és mindketten tudjuk, hogy nem utálja az angolt, úgyhogy üljön oda a többiekkel a rajzolós asztalhoz, rajzolunk egy szörnyet, meglátja, tök jó móka lesz, és utána már olyan álmos sem lesz. Oké, odaült, de azért jelezte, hogy nincs béke: amikor mondtam, hogy rajzoljanak két fejet, rám ordított, hogy ő egyet rajzol. Mondtam neki, rendben, rajzoljon egyet, ezzel kissé kifogtam a szelet a vitorlájából. Az nem derült ki az óra végére, még utálja-e az angolt, de a szörnyrajzolásba úgy belefeledkezett, hogy még akkor is csinosítgatta a szörnyét, amikor elmentem. Amúgy ebben a csoportban szinte mindenki nekem ajándékozta a szörnyet, amit rajzolt, lehet, hogy majd valamikor beszkennelem őket :)
Végighallgattam négy kislány beszélgetését, hát, tiszta olyan volt, mint az én ötéves koromban. Valami bulit rajzoltak, volt sok süti meg cukorka a képen, és azt tervezgették, ki melyik babáját viszi majd át a főlánykához (elég agresszív, erőszakos csajszi, mindenkit elnyom maga körül, így ő a csoportban a vezér, ő mondja meg a tutit), és közölték a legkisebb kislánnyal, hogy ő akkor sem jöhet a buliba, amikor majd nagy lesz, mert hozzájuk képest akkor is kicsi lesz. A kislány ezt nem vette a szívére, mondta, hogy ő akkor is jön, mert akkor már nem is lesz kicsi, aztán ennyiben maradtak.
Tegnapi furcsaság: úgy sorakoznak a gyerekek az udvarra vonuláshoz, hogy az óvónő kijelöl gyerekeket, akiknek választaniuk kell párt, és azzal a párral állnak be a sorba. Így egy sima sorakozónál is megvan az az élménye az utolsónak maradt gyereknek, mint majd a suliban tornaórán, hogy ő utolsónak maradt, és őt senki sem választotta. (Páratlanul voltak.) Nekem ezek olyan furcsa dolgok, pont, mint múltkor a szülinapos asztala, ahová a szülinapos válogatta a meghívott vendégeket.
A másik oviban az udvaron voltunk, ott tartottam angolt. Érdekes volt, még jobban is tetszett, mint a bent tartott órák. Azt éreztem csak kicsit meredeknek, hogy az óra elején kicsaptak az udvarra öt kisgyerekkel az udvarra, és mondták, hogy legyek velük, majd jönnek. Ez alapvetően nem baj, bár kicsit szabályellenes, de azért egy értelmileg és fizikailag súlyosan sérült kisfiút terelgetni a betonon olyan stressz volt... Szegénynek végig a nyakán voltam, mert nem mertem megkockáztatni, hogy hátha felborul valamelyik kismotorral, biciklivel vagy autóval, aztán koppan a feje a betonon. Gondolom, az óvónők számára természetes, hogy vigyáznak rá, tudják, mit hogyan kell vele, mit lehet engedni neki, mit nem, de nekem ez egy tök ismeretlen helyzet. Mindenesetre a gyerek nem sérült meg, hála az égnek, és én sem kaptam szívrohamot egyszer sem, amikor úgy tűnt, hogy most borul fel a biciklivel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése