Nyomiság

Egész nap olyan vagyok, mint akit fejbe vertek. Lehet, hogy az időjárás teszi, lehet, hogy nem, mindenesetre kellemetlen. Egy csomót aludtam, ennek köszönhetően még most is fordítok, és még mindig van 15 oldalam, pedig már rég skype-olhatnék meg Castle-t nézhetnék, ha nem szúrom el így a napot. Ráadásul egész nap ettem, mint aki hetek óta éhezik, ezt sem értem, és nem is jó. Szerencsére az a tapasztalat, hogy egy-egy ilyen kajálós nap után visszabillenek, és megint képes vagyok egy csomó ideig normálisan enni. Közben nyomin érzem magam, mert még mindig fura Tomi nélkül lenni, hiányzik, valamint azon töprengek, miért nem volt annyi eszem, hogy hazamenjek hétvégére, amikor a családom is hiányzik, és itt kint úgysem történik semmi. Ez egyrészt nem igaz, mert holnap találkozunk Fruzsival, ami jó lesz, másrészt meg azért maradtam itt, hogy ha esetleg beesne egy szabadulós játékos csoport, akkor elérjen a főnök, és be tudjon hívni, ne én legyek az, aki sosem ér rá hétvégén. Mindenesetre a bécsi hétvége úgy összességében és általában szívás. Még mindig nem szeretem igazán a várost, de megnyugtató, hogy a város sem szeret engem.

Na szóval ilyen izé napom van. Reméljük, holnapra elmúlik.