Nyöszörgés

Furcsa állapotban vagyok. Nincs kimondottan rosszkedvem, valahol a semleges meg az enyhén pozitív között lehet. Viszont képtelen vagyok pályázni. Nyitva van előttem rohadt sok hirdetés, és egyszerűen nincs se erőm, se bátorságom írni rájuk, mert baromira félek, hogy ezek sem fognak reagálni, vagy ezek is azt reagálják, hogy sajnos nem tudják figyelembe venni a jelentkezésemet. Így két hónap konstans kudarc után kicsit nehéz hinnem abban, hogy valaha is lesz bármilyen munkám Ausztriában. De most komolyan, mosogatói állásnál sem hívnak be még csak interjúra sem, ami röhej. És elhangzik, hogy több év tapasztalat kell hozzá, én meg azon gondolkodom - és nem akarok megbántani senkit -, vajon meddig tarthat betanulni a mosogatói munkát, de valahogy három napnál nem saccolnám többre. Nem mintha baromira akarnék mosogatni, pláne nem 20 órában úgy, hogy heti öt napon 3 órát, a hatodikon 6 órát kell ott lenni. Az milyen? 6 napra széthúzott 20 órás munka? Na, ez a másik röhej.

Ha T. nem lenne, mostanában húznék haza Budapestre, és vissza se néznék többet. De T. van, és ha hazahúzok Budapestre, akkor továbbra is marad a kb. havi egy találkozás, ami kicsit vicces. Ezért most olyan alternatív megoldásokon töröm a fejem, hogy esetleg Sopronban kéne megpróbálni bekerülni egy nyelviskolához, mert Sopron a határ mellett van, de mégis Magyarországon, hátha ott több eséllyel indulok.

Ja, írtam tegnap az adóhivatalnak, hogy tökre jó lenne, ha kiküldenék az adószámomat, miután letelt a két hét, mert tökre szeretnék elkezdeni dolgozni, adószám nélkül meg, ugyebár, nem lehet. Erre visszaírták, hogy ezek olyan komoly és titkos dolgok, hogy e-mailben nem adnak felvilágosítást, sőt telefonon sem, sétáljak be a lakhelyem szerint illetékes irodába. Köszcsi.

Na, hát szóval nem könnyű. És nagyon-nagyon unom. És nagyon mélyen csalódott vagyok.