Kartitsch másodszor
Mert még nem voltak képek, és a mesélést sem fejeztem be, pedig nagyon-nagyon jó volt ez a pár nap, és különben is ráfér a blogra valami nagyon pozitív a nem túl vidám mai bejegyzések után.
Hétfőre végül is nem kapott szabadnapot T., aki valójában Tomi. Ennek nem örültünk olyan nagyon, de azért túléltük. Hajnalig beszélgettünk, megnéztünk egy fél Hófehért, és délután, amikor felért a munkából, rögtön indultunk Lienzbe. Gondolkodtunk, hol ehetnénk, és végül a Mekire esett a választás, mert az van legközelebb a pályaudvarhoz, és ott nem kell várni a kajára (kicsit szűkös volt az idő), és mindketten találhattunk olyat, amit megeszünk. (Velem a nuku liszt, nuku cukor miatt nem olyan könnyű, de egy saláta meg egy sült krumpli jó megoldás volt.) Nem volt könnyű elbúcsúzni, de az vigasztalt mindkettőnket, hogy már csak két hét, és utána már sokat tudunk együtt lenni, akár heti 4 napot is. A heti 4 nap előtt meg még lesz kb. 5 napunk egyben, és ennek egy részét Bécsben, egy másik részét Szlovákiában és Győrben tervezzük eltölteni.
Róla annyit, hogy én még ilyen pasit nem láttam, és nem hittem, hogy létezik. Pedig de.
Most is körbefényképeztem mindent, mutatok néhányat a bőséges termésből.
Hétfőre végül is nem kapott szabadnapot T., aki valójában Tomi. Ennek nem örültünk olyan nagyon, de azért túléltük. Hajnalig beszélgettünk, megnéztünk egy fél Hófehért, és délután, amikor felért a munkából, rögtön indultunk Lienzbe. Gondolkodtunk, hol ehetnénk, és végül a Mekire esett a választás, mert az van legközelebb a pályaudvarhoz, és ott nem kell várni a kajára (kicsit szűkös volt az idő), és mindketten találhattunk olyat, amit megeszünk. (Velem a nuku liszt, nuku cukor miatt nem olyan könnyű, de egy saláta meg egy sült krumpli jó megoldás volt.) Nem volt könnyű elbúcsúzni, de az vigasztalt mindkettőnket, hogy már csak két hét, és utána már sokat tudunk együtt lenni, akár heti 4 napot is. A heti 4 nap előtt meg még lesz kb. 5 napunk egyben, és ennek egy részét Bécsben, egy másik részét Szlovákiában és Győrben tervezzük eltölteni.
Róla annyit, hogy én még ilyen pasit nem láttam, és nem hittem, hogy létezik. Pedig de.
Most is körbefényképeztem mindent, mutatok néhányat a bőséges termésből.
A Dráva
Ez a reklám szerintem jó eséllyel indul az év legbénább reklámja címért. "Csempe - szép, mint a szeretet."
Tassenbach, ahonnan nem lehetett átsétálni a szomszédos Kartitschba, illetve lehetett volna, ha akartam volna a kocsik között gyalogolni.
Ez a kép azt a címet kapta, hogy Kartitschba megérkezett a tavasz.
Még mindig elég szép hely.
Ez a falu temploma. Ez is elég szép.
Meg az oldalán a freskó is.
Erről meg A farm, ahol élünk jutott eszembe, csak a nagy épületek vannak kicsit útban.
Ez már Olaszország, Bruneck/Brunico.
Ez meg a kastélya, amit belülről nem láttunk, de kívülről körbesétáltuk. Tomi ötlete nyomán elhatároztuk, hogy rágyúrunk erre a témára, és bekerülünk a Guiness Rekordok Könyvébe azzal a teljesítménnyel, hogy mi láttuk a világon a legtöbb várat kívülről.
Ezen a képen az tetszik nagyon, ahogy a háttérben az egyik épület szépen rímel a templomtoronyra.
Kartitschtól két falura található Sillian, ahová hamarosan majd megérkezik a hónyúl.
Ez meg a bónusz, itt látható, hogy St. Pöltenben is beköszöntött a tavasz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése