Szabó Magda: Tündér Lala
Ez egy tündéri mese volt. Csupa szeretet, varázs meg humor, gyönyörű nyelvezet, izgalmas cselekmény, szóval minden volt benne, ami kell. Ez az Aterpater… Igazi, vérbeli gonosz, csodálom, hogy két szarv nem nőtt a fejére a történet egyik pontján sem. Ami a végén történt vele, felidézett bennem egy réges-régen látott filmet, amiről azóta sem tudtam kideríteni, mi is lehetett a címe, pedig szinte ugyanez történik abban is egy szereplővel. De erről már meséltem, térjünk is vissza a könyvhöz. A kedvenc szereplőm a kis Gigi lett, ő talán a legtündéribb az egész mesében. Eléggé mosolyogtam azon, hogy pont az írónak van a legtöbb joga a tündérek közelében élni, de, persze, ki másnak is lehetne – egyrészt minden szentnek maga felé hajlik a keze, másrészt tényleg senki sem áll közelebb a tündérvilághoz, mint az írók. SPOILER! Ja, igen, jó, hogy legalább a mesékben vannak olyan hatalmasok, akik nem ragaszkodnak tíz körömmel a hatalmukhoz, és tudomásul veszik, ha már nem illeti meg őket a hatalom, sőt maguktól jelentik be, hogy ez a helyzet.
Nagyon tetszett, egészen tökéletes gyerekkönyv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése