Endless fun

Ja, nem, holnap vége *ujjongó smiley*. Ez a bejegyzés viszont szinte végtelen lesz, előre is elnézést kérek. (Még a megbeszélés után, frissiben feljegyeztem a fontosabb pontokat, nehogy elfelejtsek bármit is, mire hazaérek munka után.)

Reggel 8-kor kezdődött a megbeszélés az összes itteni bolt összes munkatársa számára. Ez 11 fő, plusz a 4 tulaj/főnök. Vagy hát kicsit később kezdődött, mert a döntő többségnek nem sikerült 8-ra odaérni. (A főnököknek sem.) De cserébe kaptunk egy-egy italt az automatából, szóval nem sír a szám. És igen, lecseszés volt. Sok pont felmerült, sokan érezhették magukat találva, és igen, én is kaptam a fejemre.

- A dolgozó csak ne hepciáskodjon, hogy a főnökök kocsit vesznek a nyereségből, ők dolgoznak is érte eleget, X például múlt hónapban 1200 km-t vezetett. Korrekt, ez a másiknak, és főleg a főnöknek miért jut több mindig volt, mindig lesz, ritkán visz előre.

- Két mondattal később. Oké, persze, a dolgozók is dolgoznak (heti 6 napot, összesen 42 órát, többen 6 nap alatt 7 műszakot, ezt mintegy 1000 eurós fizetésért - az itt azért messze van a jó pénztől), éppen ezért a főnökök az adón kívül mindent visszaosztanak a dolgozóknak (akiket amúgy nagyon szeretnek, minden egyes kollégát külön-külön, egyesével, azt is, aki itt dolgozik 3 hónapja, de a nevét még nem sikerült megjegyezni), ők csak egy egészen icuripicuri hasznot tesznek el maguknak. (Hmm, hmm - nyilván semmi gond, az ő üzletük, azért vállalták be, mert sok pénzt szeretnének keresni, de azért ez így elég humoros volt.)

- A dolgozó örüljön, hogy a cégnél dolgozhat, legyen motivált, vegyen példát a főnökökről. (Apró különbség, hogy a főnököket egy csomó pénz, az autó meg az a tény motiválja, hogy ez az ő saját bizniszük. Ja, ők viszonylag ritkán találkoznak ügyfelekkel, talán az is számít valamit.)

- A dolgozónak ne legyenek extra kívánságai, hogy pl. hétvégére eső szabadnap, mi az, hogy hétvége, nincs olyan, mellesleg karácsony, szilveszter és újév sincs, max. kicsit későbbi nyitás meg kicsit korábbi zárás van, mert az emberek az év minden napján fogadni akarnak, bizony karácsony este is ott fognak ülni. (Ennél szomorúbbat így hirtelen nem tudtam elképzelni. De jó, hogy én ezt már nem fogom látni!)

- Súroljunk lelkesebben, különösen Mancika ebből és abból a boltból, nála mindig mocsok van. Erről és arról a boltról azt kell tudni, hogy a napnak minden szakában, órájában és percében fürtökben lógnak a pulton a kedves vendégek, nyitás előtt sor van az utcán. Na most. Mancika egyedül dolgozik, mint mindenki más. Ha a munkaidejét teljes idejében azzal tölti, hogy fogadásokat vesz fel és nyereményeket fizet ki (mint ahogy erről többen pontosan így számoltak be azok közül, akik egy-két-több műszakot megcsináltak már abban a boltban), akkor Mancikának mikor legyen lehetősége eltüntetni a mocskot, még ha történetesen pont tökre szeretne is vécét pucolni?

- Senki ne merészeljen pénzt kivenni a kasszából, senkit sem érdekel, megígéri-e, hogy másnap visszateszi. (Esetünkben amúgy nem, a mi kasszánkból vasárnap óta hiányszik 10 euró, amit a fölényes kolléga elvitt, és hétfő reggel első dolga volt visszahozni, ja, nem.) Tök egyértelmű, az nem a mi pénzünk, senkinek sincs joga elvenni belőle. Megkérdezni meg lehet, de teljesen normális, hogy a válasz nemleges lesz.

- Ne terheljük minden hülyeséggel a bolt saját WhatsApp csoportját, nekik 50 boltjuk van Ausztria-szerte, és tökre nem érdekli őket, éppen melyik boltban fogyott el a vécépapír. Ahol elfogyott, ott az illetékes Mancika csattogjon ki a bótba, oszt vegyen magának. Na most. 50 bolt nagyon sok, négy főnök biztos meg is őrül ennyi problémázó Mancikától, de hogy az van, hogy ők a főnökök. Nincsen HR, nincs titkárnő, nincs senki, ezt a négy férfit lehet vegzálni, ha valakinek valami baja van. Vagy egymást, de egymásnak úgyis azt fogja mondani mindenki, hogy tán hívja fel a főnököt, mert a főnök az illetékes. Mellesleg annak, aki éppen egyedül dolgozik a boltban, tilos elhagynia az üzlethelyiséget, ami valahol nyilván érthető, hiszen elég furcsa arcok is járnak hozzánk, lehet, hogy mire visszaérne az ember, már nem lennének ott a tévék, pl. De hogy akkor mikor és hogyan is kellene kimenni a bótba, ha elfogyott a vécépapír? Meg ha ez az esti műszakban történik, mondjuk 9 körül, akkor hová is kéne kimenni, amikor minden bolt bezár legkésőbb 8-kor? (Ez a szúrás szerintem Nadine-nak szólt, két hete írta be egyszer 9 körül, hogy elfogyott a vécépapír. Zseniális volt a fő-fő-főnök válasza: "Szarjanak máshol.")

- Ne terheljük a bolt WhatsApp csoportját a személyes, kollégák közötti hajtépéseinkkel, mert egész nap pityeg a telefonjuk, ami idegesítő, és egyébként is tökre lesz*rják, éppen ki kivel veszett össze, kivel nem akar műszakot cserélni, ki hány percet késett, és a többi. Ez tök korrekt, tényleg nem óvóbácsinak szerződtek. (A főnök szerint nem ők a városi tanács.) Ráadásul mivel pasik, külön fárasztó lehet mintegy 90 nő civakodását olvasgatniuk naphosszat. (50 bolt van, boltonként két ember, szerintem ebben 10 pasinál nem lehet több összesen - a most megjelent 11 alkalmazottból 2 volt pasi, és egy valaki nem jött el, aki nő.) Az arcokat elnézve úgy láttam, többen érzik, hogy jó rájuk az az ing. Én is éreztem meg Nadine is - biztos tökre érdekfeszítő volt a négy pasinak (meg a könyvelőnőnek, úgy amúgy), amikor nem mentek nálunk a tévék meg az egyik automata is letenyerelt, és erre Nadine, amikor lecseszték, hogy miért fél 9-kor szól, ha 5 óta dolgozik, azt bírta válaszolni, hogy új kollégája van, aki nem szólt neki ezekről a gondokról, amelyek amúgy scheinbar eh egész nap fennálltak, én meg erre válaszoltam. Szóval tökre igazuk van. Igaz, kicsit engem is zavar, amikor pár óránként visong a telefonom, mert a szóban forgó főnök, aki a lecseszést tartotta, viccekkel, vicces képekkel és videókkal szórakoztatja Nadine-t a bolt csoportjában, és viszont. De hát ilyen ez az élet. (Úgy várom, hogy letörölhessem a WhatsAppot... Ez majd csak akkor lesz, ha már az októberi és novemberi béremet is megkaptam, de azért örülök neki, hogy majd idáig is eljutunk. Bár a vicceket nem sokáig fogom már látni, nyilván amint lejár a mandátumom, kitesznek a csoportból.)

- Ne mondogassunk már fel csak úgy! Az ügyfél megszokja az arcunkat, és ha gyakran cserélődik a személyzet, majd nem fog járni hozzánk. (Az ügyfél biztos nem örül, ha elmegy egy kolléga, de azért nem óvodás már, hogy ez komolyabb törést okozzon az életében.) Amúgy is, nézzük meg szegény Nadine-t, aki most szombaton kénytelen lesz egész nap dolgozni. (Én meg ma egy órával tovább maradtam, hogy ő egy órával tovább alhasson, holnap meg egész nap dolgozom, hogy neki is legyen már végre egy szabadnapja. A köcsög mindenemet, amúgy! Arról nem is szólva, hogy múlt szerdán szóltam, hogy beszélni szeretnék a főnökkel, csütörtökön végre sikerült is, igaz, csak SMS-ben, ekkor mondtam fel, nincs felmondási időm, segítségből dolgozom még a héten - na jó, persze a pluszpénznek is rendkívüli módon fogok örülni, mert erősen rám fér. Az meg, hogy múlt csütörtök óta nem sikerült találni másik embert, hadd ne az én hibám legyen már, köszi!) Egyébként is, aki felmond, az igenis ledolgozza szépen a 14 nap felmondási időt, nincs különleges bánásmód, a felmondás egyébként is kiszúrás a céggel. Következő mondatban: felvesznek embereket, aztán aki nem válik be, azt kirúgják, ez teljesen természetes, magától értetődik. Én ennél a résznél végig nagyon érdeklődve, nagyon ártatlan arccal néztem rá, mintha nem érezném, hogy ő most nekem beszól. Na most. Csak ne legyen már bűn felmondani! Az első hónap amúgy próbaidő, és az neki a lényege, hogy megnézzük egymást, a munkaadó az alkalmazottat, az alkalmazott a munkaadót meg a munkát, és ha valamelyiknek valami problémája van, akkor megválnak egymástól. A szerződésben (ami amúgy végig hivatkozási alap volt, többször is elmondta a pasi, hogy ez meg ez benne van feketén-fehéren) az is benne áll feketén-fehéren, hogy az első hónap próbaidő, "jeden Tag" felmondhat bármelyik fél. Arról nem is beszélve, hogy ez a törvényben is feketén-fehéren benne áll. Nem vagyok hajlandó szarul érezni magam, amiért a próbaidő alatt, két és fél hét után felmondtam, majd még ledolgoztam egy hetet, pont azért, hogy ne szúrjak ki a céggel.

- Vannak fura emberek fura problémákkal, pl. van, aki azon problémázik, hogy az emberek pénzt veszítenek nálunk. Kérjük meg Lucát, hogy ezt fejtse ki bővebben. (Amúgy a problémám ilyen elferdítése után nem is ismertem rá, nem is értettem, miről meséljek - ja, arról, hogy szerencsétlen, függő emberek egész fizetéseket hagynak nálunk, mert azt hiszik, ez majd kirántja őket a mocsárból, pedig nem? Ja, az úgy már nem hangzik olyan hülyén? Én kérek elnézést.) Igen, nekem rossz az, hogy sokan nálunk élik az életüket, egy hét alatt elbuknak akár egy havi fizetést is, vagy éppen hajléktalanok, szállón élnek, de napi 40-50 euró értékben mindig fogadnak, viszont nyerni nem szoktak, igen, ezt én nehezen viselem. Hát ez hülyeség. Hát az nem az én bajom, hogy ki mennyit költ meg veszít, mit foglalkozom én ezzel, különben meg inkább örüljek ennek, mert ebből fizetik a béremet. Ja, ja, genau, ezt mindet értem és tudom, de akkor sem szeretem ezt látni, nem érzem jól magam így. Emberek, aki nem tudná, Luca fel is mondott emiatt, tekintsük meg Lucát, a freaket, aki ilyen baromságokat gondol, sőt még fel is mond miattuk.

Retorikailag amúgy tök jó volt a beszéd, mindenféle elemek szerepeltek benne, amiket tanultunk annak idején szónoklattanon. (A fene se tudja már, ilyenekhez mikor volt szerencsém, de emlékszem, hogy volt ilyen.) Az egész két órán át tartott. Tartalmilag sok mindennel nem értettem egyet, de sok mindennel meg igen, meg aztán ez pont teljesen mindegy, engem ezek a dolgok úgy igazán már nem értenek. De azért a dolgozó hadd szóljon már a vezetésnek, ha valami hasfájása van, hadd fejezze már ki a véleményét, hadd mondjon már fel akkor, amikor akar (és amikor törvényileg/szerződésileg lehetősége van rá), azért, amiért csak akar. A közösség egyik tagjának a közösség előtt történő pellengérre állítása meg nem tűnik különösebben jó vezetői módszernek, de nem csak én örülhettem neki, másokat is megtekintettünk, hogy milyen hülyék már.

Az egyik kollegina javaslatára lesz majd egyenpóló. De ha lesz, akkor az lesz ám a kötelező viselet, nem ám akármiben flangálnak egész nap a kedves kollégák! Az ötletgazda kérdése: "És két póló lesz?" A főnök értetlen kérdése: "Miért lenne kettő?" "Hát, hogy legyen csere a hat munkanapon." Az arckifejezésből ítélve nem lesz kettő. A lányok vihogtak is rajta (még ott, az asztalnál, a főnök is ott volt), hogy majd kimossák este, aztán szorgalmasan fújják, hogy megszáradjon másnapra.

Nadine kérésére lesz majd Schulung, melynek keretében mindenki megismerkedik az automaták működésével és funkcióival, valamint a fogadási típusokkal és azok jelentésével. Hogy ez eddig nem volt, az elég wtf nekem, miután kétéves fennállását ünnepli a cég. Mert ahhoz semmi köze a kedves vendégnek, hogy a dolgozó hogy áll a focihoz/focival, de azt azért joggal várhatja el, hogy ha megkérdezi egy fogadóiroda dolgozóját, hogy mi az, hogy double chance X2, akkor ne az legyen a válasz, hogy "azt sajnos nem tudom".

Mellesleg ma még odáig is eljutottunk Nadine-nal, hogy összevesztünk. Nem nagyon, csak úgy szőrmentén volt egy kis cicaharc.

Engem iszonyúan idegesít, hogy úgy viselkedik velem, mintha retardált lennék. Példának okáért tegnap lebaszott, amiért nem vittem ki azt a hatalmas papírszatyrot, amiben valamiért szemetet gyűjt - gondoltam, az ő szemetese, ő rendszeresítette, biztos célja van vele. Jól rám pirított, hogy de ma aztán mindenképp vigyem ki. (A délelőttös dolga a szemetesek karbantartása.) Mondtam, jó, kiviszem, bocsánat. Ma külön rám írt, hogy "eh" kivittem a szemetet, reméli. Nem is válaszoltam erre, mert annyira felb*szott, hogy úgy éreztem, nem tudnék szépen válaszolni. Amúgy nyilván kivittem.

Aztán az egyik automatában megint elakadt a papír, ennek folytán a kedves ügyfél nem kapta meg a 2 eurós jegyét, sem a 8 eurós jóváírást, miután bedobált 10 eurót a gépbe, hiába kérte. Az ügy adminkártyás feltárása után a jegyről nyomtattam másolatot, a jóváírásról viszont nem tudtam, nem volt ilyen lehetőség a gépben. Ezt a sztorit így megírtam Nadine-nak. Válasz: "Luca, menjél oda az adminkártyával, nézd meg az előzményeket, aztán nyomtass másolatot a jegyből meg a jóváírásból." Fúúúúúú.... Nem gyökér vagyok, érted, hanem nem működik a gép. Visszaírtam, hogy a jegyből tudtam nyomtatni, a másikból meg nem, mert impossible. Erre felhívott, hogy a másik mellett is van egy ugyanolyan nagyító, mint a jegy mellett, na, arra kell rányomni, akkor lehet másolatot nyomtatni. De nem érted, hogy nincs nagyító?! Mit nem értesz, könyörgöm? Te tényleg azt gondolod, hogy egy maradék agysejtem van, az is már csak holnapig él? (Ezeket gondoltam, de azért elég dühösen válaszoltam, hogy értse már meg, hogy nincs nagyító, nyista, nem létezik.) Jó, majd jön, megmutatja. Jól van, mutasd meg, kva kíváncsi leszek. Megjött 6 előtt 3 perccel, kikaptam, amiért a 3 db elfogyott fogadási program helyett nyomtattam még egy példányt, mert drága a papír. Majd leült kasszát számolni. Én fél 7-kor a Hauptbahnhofon akartam találkozni Fruzsival, szóval megkérdeztem, nem nézzük-e meg az automatát. Az ügyfél tud még várni öt percet. Jó. Én 6:02-kor felöltöztem, vettem a táskámat, majd elköszöntem. "Azért 'eh' maradjál még egy kicsit, mert ha most nem nézed meg velem az automatát, holnap honnan fogod tudni, mit kell csinálni, ha megint ilyen lesz?" "Oké, csak kicsit sietnék." Hatttalmas sóhaj, szemforgatás. Megnéztük a gépet, aztán csodálkozott nagyokat, hogy nincs nagyító, anélkül meg annyit nyomkodom a jóváírás nevét, amennyit szeretném, nem lesz neki hatása. Felhívta a főnököt, elmondta, hogy ez a helyzet, közben a kasszából kivette a 8 eurót. Miután letette a telefont, levontam a tanulságot: tehát ha ilyen van, akkor kivételesen kifizethetem a kasszából. Nem, úristen, dehogyis, ilyenkor azonnal fel kell hívni őt vagy a főnököt, és az ő hatáskörük eldönteni, belenyúlhatok-e a kasszába. Rendben, értettem, a viszontlátásra.

Még nem értem oda a Hauptbahnhofra, amikor már utánam írt, jól látja-e, hogy ma nem töltöttem fel az italautomatát. (Már a kérdésből kiderül, hogy amúgy szoktam.) Bocsánat, nem töltöttem fel, nem volt idő rá, hiába jöttem be fél órával előbb (negyed óra helyett), a tévék meg az eredménymutató képernyők nem akartak elindulni, csak ezzel eltöltöttem 20-25 percet (míg mindent újraindítottam kétszer), és ma kivételesen már 11-kor jöttek hárman, onnantól meg egész délelőtt mindig volt valaki, akinek én kellettem. Ő megérti, hogy már semmi kedvem az egészhez, de azért jó lenne, ha rendesen elvégezném a munkámat, ahogy mindenki más is, tök kedves lenne. Na, ezen eldurrant az agyam. Biztos az a baja, hogy miattam megint kezdhet betanítani egy új embert, aztán neki meg ahhoz nincs kedve, de szokjon már le rólam, könyörgöm! Erre egy igen hosszú, igen kevéssé barátságos választ írtam neki. Megírtam, a nap folyamán már kétszer kezemben volt az automata kulcsa, egyszer oda is értem, és megállapítottam, hogy amúgy olyan sok minden nem hiányzik (háromféle italból három-négy darab), de mindkét alkalommal volt valaki, akinek feltétlenül és azonnal szüksége volt rám, nem jutottam odáig, hogy feltöltsem az automatát, sőt miután láttam, hogy ma még semmi sem fog kifogyni, gondoltam még rá ugyan, hogy de jó lenne, ha hozzájutnék, de szét azért nem stresszeltem magam ezen. Mellesleg pont nem az az ember vagyok, aki az utolsó pár napban már szarik mindenre, de azért köszönöm szépen, jólesett. Egyébiránt eddig is előfordult, hogy hibáztam, ilyen most is van, bocsánatot is kérek érte mindig, amúgy láthatta, hogy minden mást megcsináltam, minden más működött, topon volt, tisztaság volt, és véletlenül ma pont egy olyan csütörtök délelőtt volt, amikor folyamatosan volt bent vendég, és mindnek volt valami kérése, gondja, problémája, és végtelenül igazságtalannak tartom, hogy szerinte én nem csinálom meg a munkámat, mert már csak két napom van hátra. (Most már csak egy, hála a jóságos égnek.) Ezen egy kicsit elrágódott, majd írta, hogy nem akart megbántani, de neki tényleg ez jött le, és nem tudta, hogy sokan voltak. Jól van akkor. Na, hát ő például az a kolléganő, akivel feltehetőleg utólag sem fogok nagyon szoros kapcsolatot tartani. Gondoltam rá, hogy csak annyit írok vissza, ha gondolja, holnap megmutathatom, hogy néz ki az, amikor beleszarok az egészbe, de hát minek írjak ilyet, meg egyébként sem tudnám rávenni magam, plusz egész nap én leszek, tehát önkiszúrás. De mondjuk tényleg az rám a jellemző, hogy az utolsó napokon igyekszem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Az, hogy majdnem csináltam 60 euró hiányt, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy a kedves ügyfél nekiállt pampogni, hogy neki ötször annyi pénz nyár, mint amennyit adni akartam, az egy dolog, sosem fordult még elő, és nem is most kellene elkezdeni a rászokást (az egyik kollegina még az elején azt mondta, hogy ugyanazzal a módszerre, amivel én ezt összehoztam, az első hónapokban rendszeresen csinált hiányt, oda kell erre figyelni nagyon - oda is figyelek, csak nem mindig sikerül), és az, hogy pont odaért az egyik főnök, és pont észlelte, hogy pont hússzor annyit akarok adni, mint amennyi jár, hatalmas mázli. De nem a beleszarás jele ez sem.

Összességében várom a holnap este 11-et, és méltó megünneplése lesz szakmai vándorutam ezen fejezetének, még inkább lezárásának az otthon töltendő hétvége.