Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
Egy igazi kincs lehet, el ne szalaszd :D:D:D
VálaszTörlésHát... Nagyon kis aranyosnak tűnik, de azért megírom neki, hogy a 20-28 még hatalmas nagy korkülönbség.
TörlésLehet, hogy úgy értette, hogy a szüleitől nem független. :-D egyre vonzóbb, nem?
VálaszTörlésHmm, most, hogy mondod... :) Végül is nem kérdeztem rá erre a pontra, pedig érdekelne, hogyan kell érteni ezt a nem függetlent.
Törlés