Edzőterem
A Facebookon szereztem egy ingyenes kupont az egyik magyaros csoportban, amivel egy hétig akárhányszor elmehetek egy edzőterembe. Szépséghiba a dologban, hogy itt nincsenek csoportos órák, csak gépek*, viszont van személyi edző, és én még sosem edzettem személyi edzővel. Úgy voltam vele, összességében érdemes ezt kipróbálnom. Lassan majd meg kéne találni azt a mozgásformát, amit itt rendszeresen, heti kétszer-háromszor csinálni fogok, úgyhogy igyekszem belehúzni a nézelődésbe.
A terem nagyon csili-vili, modern, satöbbi. Az edző nagyon helyes-kedves, Manuelnek hívják, és ezen az első alkalmon végig ott volt velem, megmutatta a gépeket, nézte, jól csinálom-e a gyakorlatokat. Tök jól éreztem magam, és érzem itt-ott az izmaimat is, bár azért egy jó kis Krisz-féle step aerobic szintjét nem értük el, amit az is mutat, hogy majdnem egy óra edzés után még volt erőm felállni a futógépre, és lefutni egy fél Margitsziget-kört. Egy jó kis Krisz-féle step aerobic után ilyen gondolataim nem szoktak lenni. Amúgy pont ez a bajom a sima edzőtermi edzéssel, hogy nem fáradok el tőle, ugyanolyan állapotban jövök ki a teremből, mint amilyenben bementem, plusz egy-két fokkal szélesebb jókedv. Én az a típusú ember vagyok, aki azt szereti, ha az edzésen egy kicsit meghal, és erre nagyon jók a csoportos órák. Meg aztán a gépes edzést viszonylag gyorsan elunom. Mármint nem egy alkalmon belül, hanem úgy az egészet. Na de. Alapvetően tetszett ez a mai történet, az egy hétben, amíg ingyen mehetek, fogok is menni még többször, aztán eldöntöm, mit szeretnék.
Közben valamikor megnézhetném a McFitet is, ahol step és kettlebell is akad. Végső esetben elkérem Fruzsitól a steppadját (nekem is van, de Pesten, ő meg felajánlotta a sajátját, ami itt van pár sarokra), és veszek egy 12 kg-mos kettlebellt, aztán beveszem magam a földszinti játszószobába (komolyan van egy ilyen helyiség), ahol még sosem láttam egy lelket sem, és edzegetek magamban.
A munka kapcsán meg olyan mozgás támadt körülöttem, hogy csak úgy lobog a hajam. Nem is mondok most semmit semmiről, csak annyit árulok el, hogy ma már nem küldtem önéletrajzot újabb állásra. Aztán ha sok szék közül mégis a pad alatt kötök ki, majd dühös leszek magamra, de hát c'est la vie.
*Ez már a kupon beszerzése után derült ki, különben lehet, hogy nem kértem volna el.
A terem nagyon csili-vili, modern, satöbbi. Az edző nagyon helyes-kedves, Manuelnek hívják, és ezen az első alkalmon végig ott volt velem, megmutatta a gépeket, nézte, jól csinálom-e a gyakorlatokat. Tök jól éreztem magam, és érzem itt-ott az izmaimat is, bár azért egy jó kis Krisz-féle step aerobic szintjét nem értük el, amit az is mutat, hogy majdnem egy óra edzés után még volt erőm felállni a futógépre, és lefutni egy fél Margitsziget-kört. Egy jó kis Krisz-féle step aerobic után ilyen gondolataim nem szoktak lenni. Amúgy pont ez a bajom a sima edzőtermi edzéssel, hogy nem fáradok el tőle, ugyanolyan állapotban jövök ki a teremből, mint amilyenben bementem, plusz egy-két fokkal szélesebb jókedv. Én az a típusú ember vagyok, aki azt szereti, ha az edzésen egy kicsit meghal, és erre nagyon jók a csoportos órák. Meg aztán a gépes edzést viszonylag gyorsan elunom. Mármint nem egy alkalmon belül, hanem úgy az egészet. Na de. Alapvetően tetszett ez a mai történet, az egy hétben, amíg ingyen mehetek, fogok is menni még többször, aztán eldöntöm, mit szeretnék.
Közben valamikor megnézhetném a McFitet is, ahol step és kettlebell is akad. Végső esetben elkérem Fruzsitól a steppadját (nekem is van, de Pesten, ő meg felajánlotta a sajátját, ami itt van pár sarokra), és veszek egy 12 kg-mos kettlebellt, aztán beveszem magam a földszinti játszószobába (komolyan van egy ilyen helyiség), ahol még sosem láttam egy lelket sem, és edzegetek magamban.
A munka kapcsán meg olyan mozgás támadt körülöttem, hogy csak úgy lobog a hajam. Nem is mondok most semmit semmiről, csak annyit árulok el, hogy ma már nem küldtem önéletrajzot újabb állásra. Aztán ha sok szék közül mégis a pad alatt kötök ki, majd dühös leszek magamra, de hát c'est la vie.
*Ez már a kupon beszerzése után derült ki, különben lehet, hogy nem kértem volna el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése