Terepszemle Bécsben
Olyan hosszú, eseménydús és izgalmas napom volt, de olyan... És úgy fáj a lábam, alig bírok ráállni :D Érthető, körülbelül nyolc órát gyalogoltam vele, kb. kettőt meg álltam.
Reggel szerencsésen elértem a vonatomat, és 10 perc késéssel meg is érkeztünk a főpályaudvarra. Ez 10-kor volt. Először is vettem egy osztrák SIM-kártyát (micro SIM-et) a pályaudvari postán, majd elindultam a Raiffeisen Bankba számlát nyitni. Gondoltam, egy metrómegálló, akár le is sétálhatom, annyival is többet látok a város kevésbé turistás részeiből, amilyenben feltehetőleg lakni is fogok. Kiderült, hogy az az utca, amin oda lehet jutni a bankhoz, több metrómegállón keresztül sétálóutca. Van ott C&A, New Yorker, Billa, Bipa, Aldi, talán még Lidl is, egy csomó pékség, bank, könyvesbolt, amit csak akarhatok, és középen meg egy tök hosszú bazár. Vagy hát nem bazár, de piac, ahol a ruhától az ékszeren át a kínai vackokig mindent kapni.
A Raiffeisenben nem nyitottak nekem számlát, mert ahhoz kell bejelentett lakcím meg munkaszerződés. Elküldtek a BAWAG-ba, hogy hátha ott nem olyan szigorúak, de ott még letelepedési nyilatkozat is kell a fentieken kívül. Szóval nem most lesz még bankszámlám, de tulajdonképpen nem baj, a máltai kártyám tényleg működik, ahogy az ottani bank ígérte, hogy fog. Átmenetileg jó lesz így.
Öt helyen beszéltem meg mára szobamegtekintést, 1-től 5-ig minden egész órára szerveztem egyet. Gondoltam, mivel az első pont a Duna-szigettel szemben lesz, a rakparton, a bank után kimegyek a Duna-szigetre, sétálok, és ha találok egy padot, akkor nyugalomban kiszerelem a telefonból a magyar kártyát, és belehegesztem az osztrákot. Le is ültem, fel is téptem a dobozt, aztán pislogtam is nagyokat, amikor előkerült belőle egy teljesen hagyományos méretű SIM. Gondolkodtam, mi legyen, és mivel még csak 3/4 12 volt, úgy döntöttem, visszamegyek a pályaudvari postára (metróval kb. 10 perc), hátha kicserélik. Kicsit azért izgultam, mert Máltán nagyon csúnyán elküldtek, amikor a vásárlás után fél órával vissza akartam adni valamit, de itt nem. Az sem volt baj, hogy kinyitottam a dobozt. Csak azt nézték meg, hogy nincs-e kipattintva a kártya a keretből, és mivel nem volt, simán visszakaptam a pénzt. Micro SIM nem volt nekik.
Innentől a napomat végigkísérte a SIM kajtatása. Sehol sem volt, sem másik postán, sem a honlapon szereplő könyvesboltban, sehol. Nem örültem.
A rakpart nem olyan szép, mint itthon, konkrétan nem is látni az utcáról a Dunát, mert valami irodaház eltakarja. Nagyon kihaltnak éreztem az utcát, nem volt jó érzés ott sétálni. Van a közelben egy park, Mexikó-park a neve, mert Mexikó volt a világ egyetlen országa, amely tiltakozását fejezte ki az Anschluss kapcsán. Ez tök szép gesztus oda-vissza, kicsit meg is hatott. Le akartam fényképezni az emléktáblát, amire ez rá van írva németül és spanyolul, de rá van firkálva, hogy fuck Austria, és ez eléggé elrontja a dolgot. Maga a ház nagyon régi, és van rajta egy emléktábla, hogy a II. világháborúban súlyosan megsérült a bombázások során, és 1957/58-ban állították helyre. Ilyen táblát többet is láttam még a nap folyamán. A házkaput nem lehet zárni, ez nem volt jó pont, ráadásul maga a lakás a földszinten van, és ez van a legközelebb a kapuhoz, ez meg megint nem valami örvendetes. Gyönyörű egyébként belülről, nagyon szívesen laknék ott. Pont úgy néz ki, mint nálunk egy belvárosi lakás, és egy osztrák lány lehetne a lakótársam, aki csodaszépen beszél, és szimpatikus is. Csakhogy a bérleti díj 450 euró, a kaució 1350, és a bútorokat elviszi a szobából a jelenlegi lakó, szóval a berendezéssel is kell veszkődni. Ez így nagyjából kiesett. A lánynak nagyon sok a jelentkezője, holnap dönt, azt beszéltük meg, reggel írok neki, ha nem kell a lakás, és fogok is. Az indokok egy része fentebb szerepel, a másik része később következik ;)
A második lakás a belvárosban van, az 5. kerületben, azt hiszem. Gyönyörű a környék, tipikus pesti utca, széles, világos, biztonságosnak tűnik. (Amúgy a rakpart is az, ezt többen is mondták, az osztrák lány is.) A lakást egy amerikai lány, egy német és két osztrák fiú lakja. Meg egy macska. Ő barátságos, megszagolgatott, meg is nyalogatott, nagyon cuki volt, de azért gondolkodóba estem, akarok-e macskával élni, mert nem annyira jövök ki velük, sokkal inkább nekem való a kutya. A lakás óriási, öt emberre egy fürdőszoba és egy vécé van, ami még akkor is kevés, ha a három fiú állítólag nagyon-nagyon keveset van otthon. A lány szerint a lakás rendetlen, de tiszta, szerintem rendetlen és koszos is. Amikor megnéztem a szobát, amiben lakhatnék, láttam lelki szemeim előtt, mennyit kell majd ott takarítani beköltözéskor, és nem lettem lelkes. (Ehhez vegyük hozzá, hogy magam sem vagyok az a rendmániás, és akkor képzeljétek el, milyen lehet az a lakás, amitől megijedek.) Ebben a szobában minden maradna, csak a matrac menne, amit a jelenlegi lakó ágy helyett használ, de mindent vastagon borít a macskaszőr. A lánnyal beszélgettem vagy húsz percet, tök aranyos meg kedves, tényleg, 370 a bérleti díj, 900 a kaució, azt még úgy ki lehet köhögni első nekifutásra, és hát a szobában található kanapé kihúzható, szóval még ágy sem kell. Kérdezett mindenfélét a lány, a legérdekesebbet úgy is vezette fel, hogy nagyon fura lesz, és tényleg az volt: szoktam-e hányni. Mert ő nem bírja elviselni a hányás hangját. Ezt tökre megértem egyébként, tényleg nem valami jó hang, és bár a kérdés fura, mindenkinek megvan a maga dilije, én pl. az orrtúrást viselem nagyon nehezen, valamint a pókokat, méheket, darazsakat, dongókat, és a csótány láttán is megfagy az ereimben a vér. A lakásban lehet vendégeket fogadni, pasit is lehet felvinni, de íratlan szabály, hogy házinyúlra nem lövünk, mert volt már lány, aki azért költözött el, mert összejött az egyik sráccal, aztán szétmentek, és nem szépen váltak el. Döntés vasárnap lesz, de ha nem kell a szoba, szóljak.
A harmadik lakástól tartottam, mert az a 10. kerületben van, amiről Györgyi és az osztrák lány is azt mondta, az a nyócker (az osztrák lány nem tudja, mi a nyócker, de ez volt a mondanivalója lényege). Aztán végül is a nyóckernek is van tök sok tök normális része, nem egységesen veszélyes az egész. Hát, ez a 10. kerületi lakás egy főútról nyíló kisebb, de még mindig széles és világos (!) utca második háza, a főúton járó villamos egy perc sétára áll meg tőle. Ez már úgy szimpatikus. Ezzel a villamossal az 1-es metró két megállóra van, gyalog tíz sarokra, és az 1-es metró kb. három perc alatt van a főpályaudvaron, nyolc perc alatt a Stephansdomnál, tizenkét perc alatt a Praternél, tizennégy perc alatt meg a Duna-szigetnél. Nem rossz, nem rossz. Az ellenkező irányban ugyanezzel a villamossal negyed óra a Nyugati pályaudvar, amihez már egy kisebb pláza is tartozik. Kicsit sétáltam a főutcán, figyeltem magamat, milyen érzés, és olyan, mint a belvárosba költözésemkor a Mester utca volt. Semmi gázos nem látszik rajta, de azért gyanakodó vagyok. Abból kiindulva, hogy itt nagyon hamar gyalog kezdtem járni a Mester utcán két-három villamosmegállónyira bent lévő SZTK-ba, és ezt sosem éreztem gáznak, jó lesz ez. A környéken török üzletek és éttermek vannak főként, meg egy sarokra egy Lidl (itt végül kaptam micro SIM-et, hála az égnek), másik irányban egy sarokra egy Penny Market, és egy megállóra egy Billa. A lakás a hetediken van, a ház legfelső emeletén, nem túl nagy (mondjuk 40 nm), nagyon világos, nagyon szép, nagyon barátságos, nagyon csendes. A kiadó szobában franciaágy, íróasztal, szék, fittlabda (!), dohányzóasztal, kihúzható kanapé (vendégeket fogadni szabad), óriási ruhásszekrény. Ha kinézek az ablakon, ellátok a tetők fölött. A lakótársjelölt egy vajdasági magyar lány (a nevéből teljesen szerbnek gondolnám), akinek nem anyanyelve a magyar, de szeretné beszélni, ezért nyelvtanfolyamra jár. Azzal nyitott, amikor beléptem, hogy ő nagyon szeretné, ha ott laknék, mert neki nagyon jó lenne magyar lakótárssal lakni, mert úgy tudná gyakorolni a nyelvet, ezért a 450 helyett, amivel hirdeti a szobát, 390-et kér tőlem, plusz egyhavi kauciót, van Meldezettel (ezt már a hirdetésben is írta), szerződés, és nagyon közel van az önkormányzat, ahol be kell jelenteni, hogy ott lakom, konkrétan nem egészen egy villamosmegállóra. A környéken rengeteg török él, az üzletek nagy része török, de ő másfél éve itt van, ebben a lakásban, este 10-11-kor jár haza, este megy futni a közeli parkba, és vele sosem történt még semmi, és a kerületben élő ismerőseitől sem hallott durva sztorikat. Nekem azzal nincs semmi bajom, ha valaki török, más meg osztrák vagy magyar, aztán akkor is mi van, semmi sincs. A lakótársjelölt nagyon aranyos, kedves lány, és tiszta a tekintete. (Azt jó jelnek szoktam venni, többnyire bejön.) Vannak még jelentkezők, de ha én azt mondom, hogy jövök, elküldi őket. A lakás hátránya, hogy nincs benne mosógép, de az alagsorban van mosókonyha, amit a húszból összesen három lakás használ, és a lány szeptemberben szeretne venni egy sajátot a lakásba. A főbérlőtől az egész lakást bérli, és benne van a szerződésében, hogy az egyik szobát kiadhatja. Pont, mint Sliemában Stanko.
A negyedik hely előtt picit elbizonytalanodtam, azt hittem, eltévedtem, de végül nem, szóval megtaláltam azt is. 17. kerület, szép környék, nagyon szép, régi házak. Csöngettem, csöngettem, válasz nuku, és az utcán nem is hallatszott, fent szól-e a csengő. Írtam SMS-t a lánynak, hogy itt vagyok, de szerintem nem jó a csengő, erre visszajött egy SMS, hogy erre a számra nem lehet üzenetet küldeni. Még csöngettem egy kicsit, mire hirtelen valami recsegés támadt a kaputelefonban. Mondtam, a szobát jöttem megnézni, erre elhallgatott a recsegés, megjelent egy fej egy legfelső emeleti ablakban, nagyon fel volt háborodva, és kérdezte, mit akarok. Eléggé meglepődtem, de mondtam, a szobát megnézni. Beengedett. Felmentem, becsöngettem ott is, nyílt az ajtó, ott állt a bolgár lány, aki hirdeti a szobát, és úgy nézett rám, mint a véres rongyra. De ha tekintettel ölni lehetne... Ekkor már alig jutottam szóhoz a döbbenettől, de azért megkérdeztem tőle, mi a baj. Válasz: "Hogy mi a baj? Az, hogy aludtam." Szemem csészealjnyi lett, de azért mondtam, elnézést kérek, de hát 4-re beszéltük meg. Biztos, hogy nem. De igen. Mára? Igen. Biztos? Mivel csak ma vagyok Bécsben, ezért biztos, hogy másik napra nem szerveztem időpontot. Mi is a nevem? Luca. Jaj, ez nagyon kínos, elnézést kér, de írt neki ma valaki, hogy mégsem jön, azt hitte, én voltam az. Nem. Jó, akkor kerüljek beljebb. Beljebb kerültem. A lakás nagyon-nagyon szép, óriási, nagyon csendes. A közös ruhásszekrény a fürdőszobában van (ekkora fürdőszobát még sosem láttam), lesz benne négy vállfám meg egy pici polcom. A lány a barátjával él a nagyobb hálószobában, a kisebb szoba nagyon kicsi, illetve hát nem túl jó alakja van (hosszú és keskeny). Van benne egy egyszemélyes ágy, egy asztal székkel meg három közepesen nagy és öt nagyon kicsi polc (utóbbin csetreszt lehet tartani, mást nem igazán). Jövő héten lesz döntés, de ha nem kell a szoba, szóljak.
Kijöttem, és észrevettem, hogy az ötödik lakáshoz való térképet elrontottam, nem az út végét nyomtattam ki, ami érdekes, hanem azt, hogyan jutok vissza a negyedik lakástól a metróhoz. Tehát vakon kellene odatalálni a metrómegállótól, ahonnan még hét perc sétára van az útvonaltervező szerint. Az ára ráadásul 570, a kaució szintén 570. Tud olyan jó lenni az a szoba, hogy kifizessek érte 570-et? Ha mélyen magamba nézek? Nem tud. Így meg, hogy oda se találok, tutira nem tud. Írtam egy SMS-t a két lánynak, akikhez mentem volna, hogy ne haragudjanak, de találtam szobát, nem megyek.
Ekkor már azt sejtettem, a 10. kerületben fogok lakni. Nagyon vívódtam a kerület rossz híre miatt. Végül úgy döntöttem, úgyis eljöttem a metróval a Nyugati mellett, ahol tutira van Meki, és ha Meki van, wifi is van, szóval beülök oda, megnézem, írtak-e még valamelyik lakással kapcsolatban, és ha igen, megkérdezem, oda tudok-e menni megnézni azonnal, ha meg nem, akkor a 10. kerületben fogok lakni. Így is tettem. Nem jött e-mailem reggel óta, csak egy, az pont nagyon jó hír: megjelent újabb két könyv, amit én fordítottam, mehetek a tiszteletpéldányokért. Ezzel már nyolc olyan könyvet lehet kézbe venni, amin én dolgoztam. Jó érzés :) Szóval más lakásról semmi hír. Azért még megnéztem, hogyan lehet eljutni a város számomra fontosnak tűnő helyeire, ekkor derültek ki a fentebb már írtak, és ezzel eldőlt a kérdés. Visszamentem, kifizettem a kauciót, megkaptam a kulcsot, és mehetek, amikor akarok. A lakótárs igazából azt szerette volna, ha már ma ott alszom, és még beszélgetünk, de én meg nagyon haza akartam jönni, úgyhogy hazajöttem. De lesz időnk beszélgetni bőven, mindenféle nyelven. A lakás nyelve a német lesz, az angol védőháló, és majd megbeszéljük, milyen szituációkban avagy időpontokban beszéljünk magyarul. Az van, hogy azzal szereztem lakást, hogy magyar vagyok. Azért az se hétköznapi. Kicsit még van bennem bizalmatlanság azzal kapcsolatban, minden oké lesz-e, amikor megjelenek két hét múlva, de miért ne lenne.
A lakástól húsz perc alatt jutottam ki a pályaudvarra, ebben egy könyvvásárlás is benne van. Nyilván. De hát 3,95-ért árultak egy csomó nagyon szupernek tűnő könyvet, hát muszáj volt venni egy németül íródott krimit. A pályaudvaron megkerestem a pénztárakat, és mondtam, hogy kérek szépen helyjegyet a 19:12-es vonatra. (Azt nem kaptam, mert a visszaút nem vonathoz kötött, 4 napon belül bármivel visszajöhetek.) A vonat tele van. Azért ez megijesztett. Kérdeztem, lehet-e állni, vagy esetleg a büfékocsiban ülni, és lehet. Végül is az lett, hogy helyjegyárban vettem fél liter jeges teát, és a büfékocsiban üldögéltem Pestig. Többen is így tettek, nem voltam egyedül az ötlettel. Velem szemben egy magyar nő ült, mindjárt mondta is, jelentkezzek a munkahelyére, mert keresnek pincérnőt, meg adott pár tippet Bécshez, és egyébként ő is a 10. kerületben lakik, és még sosem tapasztalt ott semmi ijesztőt. Remélem, én sem fogok. (Ahogy egyébként a nyócban sem volt még rossz élményem, pedig volt már, hogy eléggé a sűrűjébe keveredtem, amikor kicsit eltévedtem.)
Szóval tökre úgy tűnik, hogy van hol laknom Bécsben. Ez elég jó eredmény, és nagyon örülök neki. (Teljesen megnyugodni meg akkor fogok, amikor beköltöztem, és kezemben a Meldezettel.)
Reggel szerencsésen elértem a vonatomat, és 10 perc késéssel meg is érkeztünk a főpályaudvarra. Ez 10-kor volt. Először is vettem egy osztrák SIM-kártyát (micro SIM-et) a pályaudvari postán, majd elindultam a Raiffeisen Bankba számlát nyitni. Gondoltam, egy metrómegálló, akár le is sétálhatom, annyival is többet látok a város kevésbé turistás részeiből, amilyenben feltehetőleg lakni is fogok. Kiderült, hogy az az utca, amin oda lehet jutni a bankhoz, több metrómegállón keresztül sétálóutca. Van ott C&A, New Yorker, Billa, Bipa, Aldi, talán még Lidl is, egy csomó pékség, bank, könyvesbolt, amit csak akarhatok, és középen meg egy tök hosszú bazár. Vagy hát nem bazár, de piac, ahol a ruhától az ékszeren át a kínai vackokig mindent kapni.
A Raiffeisenben nem nyitottak nekem számlát, mert ahhoz kell bejelentett lakcím meg munkaszerződés. Elküldtek a BAWAG-ba, hogy hátha ott nem olyan szigorúak, de ott még letelepedési nyilatkozat is kell a fentieken kívül. Szóval nem most lesz még bankszámlám, de tulajdonképpen nem baj, a máltai kártyám tényleg működik, ahogy az ottani bank ígérte, hogy fog. Átmenetileg jó lesz így.
Öt helyen beszéltem meg mára szobamegtekintést, 1-től 5-ig minden egész órára szerveztem egyet. Gondoltam, mivel az első pont a Duna-szigettel szemben lesz, a rakparton, a bank után kimegyek a Duna-szigetre, sétálok, és ha találok egy padot, akkor nyugalomban kiszerelem a telefonból a magyar kártyát, és belehegesztem az osztrákot. Le is ültem, fel is téptem a dobozt, aztán pislogtam is nagyokat, amikor előkerült belőle egy teljesen hagyományos méretű SIM. Gondolkodtam, mi legyen, és mivel még csak 3/4 12 volt, úgy döntöttem, visszamegyek a pályaudvari postára (metróval kb. 10 perc), hátha kicserélik. Kicsit azért izgultam, mert Máltán nagyon csúnyán elküldtek, amikor a vásárlás után fél órával vissza akartam adni valamit, de itt nem. Az sem volt baj, hogy kinyitottam a dobozt. Csak azt nézték meg, hogy nincs-e kipattintva a kártya a keretből, és mivel nem volt, simán visszakaptam a pénzt. Micro SIM nem volt nekik.
Innentől a napomat végigkísérte a SIM kajtatása. Sehol sem volt, sem másik postán, sem a honlapon szereplő könyvesboltban, sehol. Nem örültem.
A rakpart nem olyan szép, mint itthon, konkrétan nem is látni az utcáról a Dunát, mert valami irodaház eltakarja. Nagyon kihaltnak éreztem az utcát, nem volt jó érzés ott sétálni. Van a közelben egy park, Mexikó-park a neve, mert Mexikó volt a világ egyetlen országa, amely tiltakozását fejezte ki az Anschluss kapcsán. Ez tök szép gesztus oda-vissza, kicsit meg is hatott. Le akartam fényképezni az emléktáblát, amire ez rá van írva németül és spanyolul, de rá van firkálva, hogy fuck Austria, és ez eléggé elrontja a dolgot. Maga a ház nagyon régi, és van rajta egy emléktábla, hogy a II. világháborúban súlyosan megsérült a bombázások során, és 1957/58-ban állították helyre. Ilyen táblát többet is láttam még a nap folyamán. A házkaput nem lehet zárni, ez nem volt jó pont, ráadásul maga a lakás a földszinten van, és ez van a legközelebb a kapuhoz, ez meg megint nem valami örvendetes. Gyönyörű egyébként belülről, nagyon szívesen laknék ott. Pont úgy néz ki, mint nálunk egy belvárosi lakás, és egy osztrák lány lehetne a lakótársam, aki csodaszépen beszél, és szimpatikus is. Csakhogy a bérleti díj 450 euró, a kaució 1350, és a bútorokat elviszi a szobából a jelenlegi lakó, szóval a berendezéssel is kell veszkődni. Ez így nagyjából kiesett. A lánynak nagyon sok a jelentkezője, holnap dönt, azt beszéltük meg, reggel írok neki, ha nem kell a lakás, és fogok is. Az indokok egy része fentebb szerepel, a másik része később következik ;)
A második lakás a belvárosban van, az 5. kerületben, azt hiszem. Gyönyörű a környék, tipikus pesti utca, széles, világos, biztonságosnak tűnik. (Amúgy a rakpart is az, ezt többen is mondták, az osztrák lány is.) A lakást egy amerikai lány, egy német és két osztrák fiú lakja. Meg egy macska. Ő barátságos, megszagolgatott, meg is nyalogatott, nagyon cuki volt, de azért gondolkodóba estem, akarok-e macskával élni, mert nem annyira jövök ki velük, sokkal inkább nekem való a kutya. A lakás óriási, öt emberre egy fürdőszoba és egy vécé van, ami még akkor is kevés, ha a három fiú állítólag nagyon-nagyon keveset van otthon. A lány szerint a lakás rendetlen, de tiszta, szerintem rendetlen és koszos is. Amikor megnéztem a szobát, amiben lakhatnék, láttam lelki szemeim előtt, mennyit kell majd ott takarítani beköltözéskor, és nem lettem lelkes. (Ehhez vegyük hozzá, hogy magam sem vagyok az a rendmániás, és akkor képzeljétek el, milyen lehet az a lakás, amitől megijedek.) Ebben a szobában minden maradna, csak a matrac menne, amit a jelenlegi lakó ágy helyett használ, de mindent vastagon borít a macskaszőr. A lánnyal beszélgettem vagy húsz percet, tök aranyos meg kedves, tényleg, 370 a bérleti díj, 900 a kaució, azt még úgy ki lehet köhögni első nekifutásra, és hát a szobában található kanapé kihúzható, szóval még ágy sem kell. Kérdezett mindenfélét a lány, a legérdekesebbet úgy is vezette fel, hogy nagyon fura lesz, és tényleg az volt: szoktam-e hányni. Mert ő nem bírja elviselni a hányás hangját. Ezt tökre megértem egyébként, tényleg nem valami jó hang, és bár a kérdés fura, mindenkinek megvan a maga dilije, én pl. az orrtúrást viselem nagyon nehezen, valamint a pókokat, méheket, darazsakat, dongókat, és a csótány láttán is megfagy az ereimben a vér. A lakásban lehet vendégeket fogadni, pasit is lehet felvinni, de íratlan szabály, hogy házinyúlra nem lövünk, mert volt már lány, aki azért költözött el, mert összejött az egyik sráccal, aztán szétmentek, és nem szépen váltak el. Döntés vasárnap lesz, de ha nem kell a szoba, szóljak.
A harmadik lakástól tartottam, mert az a 10. kerületben van, amiről Györgyi és az osztrák lány is azt mondta, az a nyócker (az osztrák lány nem tudja, mi a nyócker, de ez volt a mondanivalója lényege). Aztán végül is a nyóckernek is van tök sok tök normális része, nem egységesen veszélyes az egész. Hát, ez a 10. kerületi lakás egy főútról nyíló kisebb, de még mindig széles és világos (!) utca második háza, a főúton járó villamos egy perc sétára áll meg tőle. Ez már úgy szimpatikus. Ezzel a villamossal az 1-es metró két megállóra van, gyalog tíz sarokra, és az 1-es metró kb. három perc alatt van a főpályaudvaron, nyolc perc alatt a Stephansdomnál, tizenkét perc alatt a Praternél, tizennégy perc alatt meg a Duna-szigetnél. Nem rossz, nem rossz. Az ellenkező irányban ugyanezzel a villamossal negyed óra a Nyugati pályaudvar, amihez már egy kisebb pláza is tartozik. Kicsit sétáltam a főutcán, figyeltem magamat, milyen érzés, és olyan, mint a belvárosba költözésemkor a Mester utca volt. Semmi gázos nem látszik rajta, de azért gyanakodó vagyok. Abból kiindulva, hogy itt nagyon hamar gyalog kezdtem járni a Mester utcán két-három villamosmegállónyira bent lévő SZTK-ba, és ezt sosem éreztem gáznak, jó lesz ez. A környéken török üzletek és éttermek vannak főként, meg egy sarokra egy Lidl (itt végül kaptam micro SIM-et, hála az égnek), másik irányban egy sarokra egy Penny Market, és egy megállóra egy Billa. A lakás a hetediken van, a ház legfelső emeletén, nem túl nagy (mondjuk 40 nm), nagyon világos, nagyon szép, nagyon barátságos, nagyon csendes. A kiadó szobában franciaágy, íróasztal, szék, fittlabda (!), dohányzóasztal, kihúzható kanapé (vendégeket fogadni szabad), óriási ruhásszekrény. Ha kinézek az ablakon, ellátok a tetők fölött. A lakótársjelölt egy vajdasági magyar lány (a nevéből teljesen szerbnek gondolnám), akinek nem anyanyelve a magyar, de szeretné beszélni, ezért nyelvtanfolyamra jár. Azzal nyitott, amikor beléptem, hogy ő nagyon szeretné, ha ott laknék, mert neki nagyon jó lenne magyar lakótárssal lakni, mert úgy tudná gyakorolni a nyelvet, ezért a 450 helyett, amivel hirdeti a szobát, 390-et kér tőlem, plusz egyhavi kauciót, van Meldezettel (ezt már a hirdetésben is írta), szerződés, és nagyon közel van az önkormányzat, ahol be kell jelenteni, hogy ott lakom, konkrétan nem egészen egy villamosmegállóra. A környéken rengeteg török él, az üzletek nagy része török, de ő másfél éve itt van, ebben a lakásban, este 10-11-kor jár haza, este megy futni a közeli parkba, és vele sosem történt még semmi, és a kerületben élő ismerőseitől sem hallott durva sztorikat. Nekem azzal nincs semmi bajom, ha valaki török, más meg osztrák vagy magyar, aztán akkor is mi van, semmi sincs. A lakótársjelölt nagyon aranyos, kedves lány, és tiszta a tekintete. (Azt jó jelnek szoktam venni, többnyire bejön.) Vannak még jelentkezők, de ha én azt mondom, hogy jövök, elküldi őket. A lakás hátránya, hogy nincs benne mosógép, de az alagsorban van mosókonyha, amit a húszból összesen három lakás használ, és a lány szeptemberben szeretne venni egy sajátot a lakásba. A főbérlőtől az egész lakást bérli, és benne van a szerződésében, hogy az egyik szobát kiadhatja. Pont, mint Sliemában Stanko.
A negyedik hely előtt picit elbizonytalanodtam, azt hittem, eltévedtem, de végül nem, szóval megtaláltam azt is. 17. kerület, szép környék, nagyon szép, régi házak. Csöngettem, csöngettem, válasz nuku, és az utcán nem is hallatszott, fent szól-e a csengő. Írtam SMS-t a lánynak, hogy itt vagyok, de szerintem nem jó a csengő, erre visszajött egy SMS, hogy erre a számra nem lehet üzenetet küldeni. Még csöngettem egy kicsit, mire hirtelen valami recsegés támadt a kaputelefonban. Mondtam, a szobát jöttem megnézni, erre elhallgatott a recsegés, megjelent egy fej egy legfelső emeleti ablakban, nagyon fel volt háborodva, és kérdezte, mit akarok. Eléggé meglepődtem, de mondtam, a szobát megnézni. Beengedett. Felmentem, becsöngettem ott is, nyílt az ajtó, ott állt a bolgár lány, aki hirdeti a szobát, és úgy nézett rám, mint a véres rongyra. De ha tekintettel ölni lehetne... Ekkor már alig jutottam szóhoz a döbbenettől, de azért megkérdeztem tőle, mi a baj. Válasz: "Hogy mi a baj? Az, hogy aludtam." Szemem csészealjnyi lett, de azért mondtam, elnézést kérek, de hát 4-re beszéltük meg. Biztos, hogy nem. De igen. Mára? Igen. Biztos? Mivel csak ma vagyok Bécsben, ezért biztos, hogy másik napra nem szerveztem időpontot. Mi is a nevem? Luca. Jaj, ez nagyon kínos, elnézést kér, de írt neki ma valaki, hogy mégsem jön, azt hitte, én voltam az. Nem. Jó, akkor kerüljek beljebb. Beljebb kerültem. A lakás nagyon-nagyon szép, óriási, nagyon csendes. A közös ruhásszekrény a fürdőszobában van (ekkora fürdőszobát még sosem láttam), lesz benne négy vállfám meg egy pici polcom. A lány a barátjával él a nagyobb hálószobában, a kisebb szoba nagyon kicsi, illetve hát nem túl jó alakja van (hosszú és keskeny). Van benne egy egyszemélyes ágy, egy asztal székkel meg három közepesen nagy és öt nagyon kicsi polc (utóbbin csetreszt lehet tartani, mást nem igazán). Jövő héten lesz döntés, de ha nem kell a szoba, szóljak.
Kijöttem, és észrevettem, hogy az ötödik lakáshoz való térképet elrontottam, nem az út végét nyomtattam ki, ami érdekes, hanem azt, hogyan jutok vissza a negyedik lakástól a metróhoz. Tehát vakon kellene odatalálni a metrómegállótól, ahonnan még hét perc sétára van az útvonaltervező szerint. Az ára ráadásul 570, a kaució szintén 570. Tud olyan jó lenni az a szoba, hogy kifizessek érte 570-et? Ha mélyen magamba nézek? Nem tud. Így meg, hogy oda se találok, tutira nem tud. Írtam egy SMS-t a két lánynak, akikhez mentem volna, hogy ne haragudjanak, de találtam szobát, nem megyek.
Ekkor már azt sejtettem, a 10. kerületben fogok lakni. Nagyon vívódtam a kerület rossz híre miatt. Végül úgy döntöttem, úgyis eljöttem a metróval a Nyugati mellett, ahol tutira van Meki, és ha Meki van, wifi is van, szóval beülök oda, megnézem, írtak-e még valamelyik lakással kapcsolatban, és ha igen, megkérdezem, oda tudok-e menni megnézni azonnal, ha meg nem, akkor a 10. kerületben fogok lakni. Így is tettem. Nem jött e-mailem reggel óta, csak egy, az pont nagyon jó hír: megjelent újabb két könyv, amit én fordítottam, mehetek a tiszteletpéldányokért. Ezzel már nyolc olyan könyvet lehet kézbe venni, amin én dolgoztam. Jó érzés :) Szóval más lakásról semmi hír. Azért még megnéztem, hogyan lehet eljutni a város számomra fontosnak tűnő helyeire, ekkor derültek ki a fentebb már írtak, és ezzel eldőlt a kérdés. Visszamentem, kifizettem a kauciót, megkaptam a kulcsot, és mehetek, amikor akarok. A lakótárs igazából azt szerette volna, ha már ma ott alszom, és még beszélgetünk, de én meg nagyon haza akartam jönni, úgyhogy hazajöttem. De lesz időnk beszélgetni bőven, mindenféle nyelven. A lakás nyelve a német lesz, az angol védőháló, és majd megbeszéljük, milyen szituációkban avagy időpontokban beszéljünk magyarul. Az van, hogy azzal szereztem lakást, hogy magyar vagyok. Azért az se hétköznapi. Kicsit még van bennem bizalmatlanság azzal kapcsolatban, minden oké lesz-e, amikor megjelenek két hét múlva, de miért ne lenne.
A lakástól húsz perc alatt jutottam ki a pályaudvarra, ebben egy könyvvásárlás is benne van. Nyilván. De hát 3,95-ért árultak egy csomó nagyon szupernek tűnő könyvet, hát muszáj volt venni egy németül íródott krimit. A pályaudvaron megkerestem a pénztárakat, és mondtam, hogy kérek szépen helyjegyet a 19:12-es vonatra. (Azt nem kaptam, mert a visszaút nem vonathoz kötött, 4 napon belül bármivel visszajöhetek.) A vonat tele van. Azért ez megijesztett. Kérdeztem, lehet-e állni, vagy esetleg a büfékocsiban ülni, és lehet. Végül is az lett, hogy helyjegyárban vettem fél liter jeges teát, és a büfékocsiban üldögéltem Pestig. Többen is így tettek, nem voltam egyedül az ötlettel. Velem szemben egy magyar nő ült, mindjárt mondta is, jelentkezzek a munkahelyére, mert keresnek pincérnőt, meg adott pár tippet Bécshez, és egyébként ő is a 10. kerületben lakik, és még sosem tapasztalt ott semmi ijesztőt. Remélem, én sem fogok. (Ahogy egyébként a nyócban sem volt még rossz élményem, pedig volt már, hogy eléggé a sűrűjébe keveredtem, amikor kicsit eltévedtem.)
Szóval tökre úgy tűnik, hogy van hol laknom Bécsben. Ez elég jó eredmény, és nagyon örülök neki. (Teljesen megnyugodni meg akkor fogok, amikor beköltöztem, és kezemben a Meldezettel.)
Szia Luca, régóta olvaslak csendben, de most már meg kell szólalnom :) 5 éve lakunk Bécsben a 10. kerületben, kb 200 méterre a Keplerplatz-tól, ami része annak a sétálóutcának, ahol jártál. Ez a kerület lakás szempontjából tipikus bevándorló-rész, osztrák nem sok van, és először furcsa megszokni (kicsit olyan, mint az ember Törökországban lakna, bár nem csak törökök vannak), de nem mondanám veszélyesebbnek, mint bármelyik másik kerületet. Én járok haza este edzésből, viszem a kutyát sétáltatni reggel-este és eddig nem volt semmi problémám. Úgyhogy hajrá, drukkolok, hogy minden jól sikerüljön
VálaszTörlésSzia Fruzsi! Jaj, nagyon örülök, hogy megszólaltál! Köszönöm, hogy te is megnyugtatsz, hogy jó lesz ez :) Én a Reumannplatztól egy kilométerre leszek a térkép szerint, a 6-os villamossal két megállóra. Figyeltem az utazóközönséget, nekem normálisnak tűnt, és az utcán sem láttam durva arcokat. Én bízom benne, hogy jól fogom ott érezni magam, aztán ha nem, még mindig kereshetek másik szobát. Az meg külön jól hangzik, hogy azért kutyabarát lakást is találni, mert egy-két éven belül nagyon szeretnék majd egy kutyát.
TörlésPersze hogy jó lesz! Akkor tőlünk te kicsit délebbre leszel, de szintén közel. Az kicsit még jobb része a kerületnek szerintem, mi túl közel vagyunk a főpályaudvarhoz. Vannak durva arcok azért, nekünk a kapualj mellett fogadóiroda van, de egymással foglalkoznak szerencsére :) Mi 6 cicával jöttünk ki és hasonlszőrű dilis főbérlőt sikerült találnunk, aki szereti a magyarokat és imádja a macskákat, szóval még előny is volt :) A mopszom később jött, de szerintem mostanra akár elefántot is tarthatnék a nem létező erkélyen :) Egyébként szeretik az állatokat, szóval könnyebb olyan albérletet találni, ahol engedik, mint Pesten. Ha tudok valamit segíteni, akkor keress meg nyugodtan.
VálaszTörlésEnnek örülök, hogy ennyire állatbarátok :) Azért gondoltam, hogy ez lehet a ritkább, mert elég sok szobahirdetést láttam, és szinte mindegyikben szerepelt, hogy állatot nem lehet vinni.
TörlésKöszönöm a felajánlást, nagyon jólesik :)
Igazán nincs mit :) Majd kávézhatnánk egyszer együtt, ha már berendezkedtél és úgy gondolod. Azért a szoba lehet, hogy más, ott a többiekre is tekintettel kell lenni, mi az egész lakást béreljük, így másokat nem zavarnak benne az állatok. De a szomszédok is jó fejek, az egyik öreg néni rendszeresen megjegyzi, hogy micsoda jó kiskutya, sosem ugat (azért ha jön valaki, akkor szokott, de a néni már nem hall túl jól :))
TörlésA kávézáshoz én is nagyon szivesen csatlakoznék! :)
TörlésÓ, kutyát majd akkor szeretnék, ha már lakást bérlek. Az a tervem, hogy előbb-utóbb egyedül fogok lakni, csak az elején mindenképpen szeretnék lakótársat, aki már tudja, mi merre hány lépés Bécsben, mert ez már Máltán is bevált. Aztán ha már kezdem magam otthon érezni a városban, lesz munkám meg kiszámítható bevételem, akkor szeretnék egyedül lakni :)
TörlésÉs igen, kávézzunk, és Györgyi, persze, hogy gyere te is! De jó lesz :)
Szia Luca!
VálaszTörlésÉn is csendes követőd vagyok, talán évek is elteltek, azóta, hogy egyszer rádírtam. :-) Nagyon belelkesültem, mikor olvastam, hogy Ausztria felé veszed az irányt.
Nos, én csak 3 hónapja élek itt, néhány zöldség nevén kívül egyáltalán nem tudok semmit osztrákul, és valószínűleg én vagyok az egyetlen őrült magyar, aki Ausztriából Magyarországra jár dolgozni. No, ez hosszú, csak annyit még, h Poppendorfban lakom. Im Burgenland.
Tulajdonképpen csak azért szólaltam meg, hogy sim és bank ügyben segítsek, ha egyáltalán segít valamit, amit mondok.
Szóval sim: szinte mindenhol nagyot adnak, abból kell kitörni a kicsit. :-)
Bawag: nekem is ott van számlám, de amikor nyitottuk még nem kellett letelepedési engedély (anmelde beschainigung?? vagymiszösz, ezt a fremde polizai-nál, idegenrendészetnél kell kérni. ehhez anyakönyvi kivonat és személyi kell - ezt a Társ súgja, ő 8 éve él ausztriában). Ez az engedély a migránsok miatt kell újabban, nem szeretnének munkát adni ennek a hatalmas emmber-áradatnak. Amikor én nyitottam számlát, akkor a bejelentett lakcímet igazoló lapot kérték, meg egy igazolást, hogy bejelentett munkahelyem van.
Szerencse vagy átok, de egy bank itt ugyanúgy hozzáfér a munkaügyi dolgokhoz, mint a tb-hez, tehát ők látják, h be vagy jelentve, de neked igazolnod is kell. Gondolom nem alaptalanul gyanakodnak, sokféle ember van.
Kutya-téma: 3 hete fogadtunk be egy ebet, akinek magyar chipje, útlevele van. Még semmi gondunk nem volt, az osztrákok nagyon nyitottak erre. :-) Itt pont fordított szabály van, mint otthon: csak oda nem vihetsz ebet, ahol kifejezetten tiltják. Különben mindenhová. :-)
Jajj, nagyon örülök Neked, drukkolok, hogy minden rendben legyen, és bocsi a hosszú kommentért. :-)
Ausztriából Magyarországra jársz dolgozni? Ez tényleg tök érdekesen hangzik :) Biztos, hogy nem sokan tesznek így.
TörlésA bobnak van micro SIM-je, ezt a weboldalukról tudom, és végül is egy Lidlben találtam is ilyet, úgyhogy lett osztrák számom. Csak még netet nem tudtam varázsolni rá, és nem is fog menni, amíg itthon vagyok, mert SMS-ben küldenek hozzá kódot, de itthon nem működik a kártya, szóval nem kapom meg az SMS-t :D Kicsit kacifántos, de majd kifelé, a vonaton megoldom.
A bankos infót köszönöm :) A Raiffeisen azt mondta, nekik csak a bejelentett lakcím kell, hozzájuk fogok visszamenni. Aztán az is lehet, hogy majd kiderül, amikor odamegyek a papírral, hogy kell még emez és amaz is... Az anyakönyvi kivonatnak nem nagyon örülök, még egy jó hosszú intéznivaló :( Na, sebaj, még van két hetem, szerencse, hogy még most kiderült, hogy kellhet, még beszerezhetem. Köszi az infót :)
Szuper, örülök ennek az újabb pozitív kutyás hírnek :) Nagyon hiányzik már nekem egy kutya. Most már két és fél éve kutyátlanul élek, és egyre többször érzem, hogy nem jó ez már. Azért még egy darabig így maradok, mert még szeretnék elmenni Kínába és az USA-ba kb. két-két hétre, és nem szeretnék azon agyalni, jól érzi-e magát a kutya, nem fog-e elveszni, ha más sétáltatja, azt hiszi-e, hogy otthagytam, ilyenek. Majd ha kisebb távolságokra és kevesebb időre akarok utazni, akkor a kutyás létnek ezt az árnyoldalát is könnyebben elviselem :D
És köszönöm a hosszú kommentet, örültem neki :)
Törlés:-) Ja, a bejegyzésből -számomra- nem derült ki a sim pozitív végkimenetele, de örülök, hogy megoldódott.
VálaszTörlésMagyarországra járni hülyeség, de a társalgási angolommal, és a közel-nulla németemmel semmire sem mennék, így amíg gyúrom a nyelvet addig hazajárok. A kapcsolatom miatt költöztem ki, eddig úgy tűnik megérte. :-)
Kutya évek óta kellett, de csak most lehetett, szóva további drukk a terveidhez! :-)
Aztán, ha már rendeződtek a szálak, költözés, munka, stb, és valamikor elindulnál felfedezni ausztriát - nemcsak Bécsre gondolok - szívesen veled tartok. Van rgy kis gagyi kocsim, be lehet vele járni hegyet-völgyet.
....ja, fontos tudni: bizonyítékom nincs, h nem vagyok pszichopata, de nem vagyok az. :-)
Igen, közben rájöttem, hogy ezt kifelejtettem belőle. Mindjárt beleírom egy félmondatban :)
TörlésDe jó, köszönöm a felajánlást :) Nagyon érdekel Ausztria, még egy csomó helyen nem jártam sosem, úgyhogy mindenképpen rengeteg mindent kell felfedeznem. Szuper lenne, ha lenne hozzá társaság is :) És örömmel hallom, hogy nem vagy pszichopata :P Én sem, úgyhogy minden oké.