December 29.

28-án jöttem rá, hogy a városligeti korcsolyázást nem passzíroztam be a programba, pedig az is rajta volt a listámon, mint nagyon fontos pont. Először azt terveztem, hogy 31-én délelőtt még gyorsan elmegyek, csak aztán láttam, hogy 31-én nem nyitnak ki. Gondoltam, sebaj, Livivel találkozunk, ráadásul a Városligetben, ráadásul szeret korizni, hát megkérdezem, megyünk-e. Mondta, megyünk. Ezek után csekkoltam a nyitva tartást, és azt láttam, hogy délután 1-től 5-ig zárva a pálya, ami nekünk nem lett volna nagyon jó, mert fél 2-kor volt a találkozó. Ilyen ez. Ezek után megkérdeztem Danit, neki van-e kedve a cirkusz előtt, de nem volt, mert későn ért haza.

Így aztán felkeltem reggel, fogtam a korcsolyámat meg az ajándékokat, amiknek a címzettjeivel aznap találkoztam, és felkerekedtem. Jó ideje nincs már bajom azzal, ha valahová egyedül kell menni, és korizni eddig még sosem voltam máshogy. (Mármint felnőttkoromban.) 10 után értem a Ligetbe, ami azért volt vicces, mert fél 11-re beszéltük meg a találkozót Danival, de elszánt voltam, és úgy döntöttem, ha csak 10 kört tudok korizni, akkor is bemegyek.* Nagyon vicces volt. Jeget értem, megálltam két korinyomban a jégen, és akkor álltam ott, mint a cövek. Eléggé meglepett, hogy tavaly (vagy tavalyelőtt?) óta elfelejtettem korizni, pedig abban az évben a szezon végén már ment 30 kör egyhuzamban, esés nélkül. Most elindulni sem bírtam. Aztán jött egy hatalmas széllökés, és ettől elindultam. Akkor már vihogtam is, biztos furán néztek rám, de az jutott eszembe, hogy ha más nem, majd körbefúj a szél a pályán. Aztán elkezdtem döcögni. Aztán már tudtam csúszni is. Aztán a harmadik körtől már szépen ment, és az ötödik kör egy részét egészen gyorsan futva tettem meg. És nem nyaltam el egyszer sem, amire büszke vagyok. Még mindig marha ijesztő, ha valaki előttem esik el, esetleg villámgyorsan bevág elém, netán szembe jön, mert nem tudok korizni, tehát csak tudok csak siklani előre meg a kanyarban tudok fordulni, de fogalmam sincs, hogy kell hirtelen megállni vagy kikerülni valakit. Elég sokan voltak, de ilyen kalandokból kevés jutott, és nagyon élveztem az egészet, csak az ötödik kör végére elfogyott az időm.

Rohantam kifelé, de még így is előbb ért oda Dani, mint ahogy én elhagytam az objektumot. Besétáltunk a Cirkuszba, ekkor már fájt a torkom, mert nagyon durva hideg volt, meg hatalmas szél, ami simán átfújt rajtam a pályán, így baromira fáztam. A Cirkusz büféjében nincs meleg tea, ami eléggé ijesztő volt, de végül is elégnek bizonyult, hogy fűtött helyen ültünk, elmúlt a torokfájás.

Az előadás nagyon izgalmas és változatos volt. Most láttam életem második olyan bohócát, akitől nem kaptam frászt, mert tényleg vicces volt, és ötletes dolgokat csinált. És az új módi dacára gyerekeket hívott ki, mint ahogy az régen szokás volt. (Amióta felnőttként járok, mindig felnőtteket szívatnak, ezért ülök mindig az erkélyen, mert ott sosem kell szerepelni.) Nagyon kemény műsorszámok voltak, nagyon veszélyes dolgokat csináltak emberek. Csak egy állatos szám volt, ami meglepett, viszont abban kutyák szerepeltek, akik szemmel láthatóan nagyon élvezték az egészet. Édesek voltak. Meg ügyesek.

Életem első szelfije, mondjuk nem én lőttem :P

A Cirkusz után találkoztunk Livivel, de végül nem sétáltunk, mert tényleg rettentő hideg volt, hanem a Deákon elbúcsúztunk Danitól, aki hazament, majd beültünk a Cserpesbe. Jó nagyot beszélgettünk, finomakat ettünk-ittunk, és jézuskáztunk is. Nagyon jópofa dolgot kaptam: egy scratch mapet. Ez egy olyan világtérkép, amin le lehet kaparni az országokat, mint egy kaparós sorsjegyet, így lehet jelölni, hol jártam már. Ha hazajövök Máltáról, veszek rá keretet, és kint lesz a falon, és mindent lekaparok, ahol már voltam. Nagyon-nagyon ötletes. Később elmentünk a H&M-be is, ahol megdöbbentem, milyen paraszt emberek tudnak vezető pozícióba kerülni, Livinek meg lett meleg sapkája, és még a ruhát is kicserélték, amit visszavitt. Megnéztük a Képeslapboltot is, amit szeretek, de most nem nagyon volt semmi jó.

Ő a scratch map. Ha felszereltem, meg fogom mutatni teljes életnagyságban is.

Ezek után Livi eljött velem a Parlament környékére, ahová talpmasszázsra mentem. Itt elbúcsúztunk, és majd húsvét környékén találkozunk legközelebb. (Durva.) Talpmasszázson még sosem voltam, de többektől hallottam, hogy mindenféle nyavalyára jó, úgyhogy vettem rá kupont olcsóért. Azt is hallottam, hogy fájdalmas, főleg azon a területen, ahol valami baj van a testemben. (Ebben lehet hinni meg nem hinni, én valahol félúton vagyok, és úgy voltam vele, a masszázs rossz nem lehet, tehát elmentem.) Annyira nem okozott fájdalmat, hogy azt a 40 percet, amit fél óra helyett kaptam, félálomban töltöttem, még álmodtam is. Nagyon jólesett, és nagyon jó volt kicsit megállni a rohangálásban.**

Utána kicsit változott a program, ezért belefért még egy barátnő, Gyöngyvér, akinek ugyan készültem ajándékkal, de nem beszéltünk meg találkozót (írtam még 18-án, javasoltam, nem reagált, csak 29-én késő délután, és akkor már azt kellett mondanom neki, hogy nem tudunk találkozni, de így meg beszaladtam a munkahelyére, és akkor öt percre őt is láttam). Ezen kívül átmentem a gondnokhoz, aki nagyon-nagyon kedves ember, és nagyon szurkolt nekem, hogy sikerüljön Málta. Beszélgettünk egy negyed órát vele meg a feleségével, vittem nekik máltai sütit, és nagyon örültek nekem. A férfi azt mondta, szóhoz sem jut, amiért meglátogattam őket. Ez meg nekem esett nagyon jól. Voltam még az ünnep előtt egy másik szomszédnál, akivel szintén szoktunk beszélgetni, és szintén tudta, hogy elmegyek, és szintén szurkolt, de a gondnokékat meg a szomszéd nénimet akkor nem találtam otthon.

Ezek után nagyjából bepakoltam a bőröndömet, aztán találkoztunk Brigivel, és beültünk a Stardust kávézóba. Ittunk egy-egy nagyon jó forró csokit, és sokat beszélgettünk. Jó, nagyon sokat nem, mert másfél óra után haza kellett már jönnöm, de megbeszéltük, hogy ha belefér, még egyszer találkozunk a maradék két napban.

Ez a nap sem telt eseménytelenül, mondhatni, maximálisan kihasználtam az időt, és megint egész nap nagyon boldog voltam.

*Azt figyeltem meg, hogy akaratos és erőszakos vagyok magammal szemben. Ha kitaláltam valamit, akkor annak úgy kell lenni, különben még meg is tudok sértődni magamra. Ezért nem volt opció, hogy áh, mindegy, akkor kimarad a kori, ha már ilyen későn értem ide.

**Úgy voltam vele, azt kell eldöntenem, ezt a két hetet pihenéssel töltöm, vagy igyekszem annyi élményt magamba szívni, amennyit csak lehet. Utóbbi mellett döntöttem. Bár legalább olyan fáradt vagyok, mint amikor megérkeztem, úgy érzem, jól választottam. Egy percet sem pihentem, mindig voltam valahol és/vagy csináltam valamit, úgyhogy rengeteg élménnyel megyek vissza Máltára. Jól megszívtam magam családdal, barátokkal, Pesttel, és remélem, ez a muníció kitart márciusig.