Amikor a kijelentés meg a viselkedés ellentmond egymásnak
Szombaton itt volt nálunk Paolo két bolgár barátja, Koszta és Maria. Már máskor is találkoztam velük, jófejek, intelligensek, jó társaság.
Valamikor régen egy pár voltak, de szakítottak, viszont máig egy lakásban élnek kettecskén. Ezen egy csomót gondolkodtam, és azt hiszem, nekem nem menne.
Érdekes volt, amikor Maria kifejtette, hogy bár a nő az otthon teremtő, azért nem lehet tőle elvárni, hogy kiszolgálja a férfit, igenis a férfi is vegye ki a részét a dolgokból. Ezzel tökre egyet is értek, nem is ez volt a fura, hanem az, hogy ezzel párhuzamosan olyan szinten ugrálta körül a két fiút egész este, hogy nekem csak kerekedett a szemem, sőt azt is mondta, hogy a konyha most először van rendben, mióta itt járt, és látszik, hogy nő költözött a házba, és nagyon helyes, hogy tisztán tartom a konyhát*. És tényleg egész este az ment, hogy melyik fiúnak mire van szüksége, és adhat-e még ezt meg azt meg amazt, majd az egészet az koronázta meg, amikor elmosogatott. Megkérdeztem, miért mosogat, és bár nem értettem teljesen a válaszát, de az volt a lényege, hogy valami kihívást csinál, aminek keretében 30 napig minden nap el kell mosogatni X dolgot, és ha egyszer kihagyja, kezdheti elölről. Ez nekem marhaságnak hangzik, de mondom, nem értettem teljesen, mit mond, szóval lehet, hogy tök logikus meg értelmes a történet. Csak azért kérdeztem meg, mert azon kívül, ha a velem lakó ember helyett is én takarítok, az tud még zavarni, amikor egy vendég nekiáll takarítani/mosogatni.
Szóval összevissza csapongok, de a lényeg az akart lenni, mennyire fura, hogy Maria azt az elvet vallja, a pasikat nem kell körülugrálni, és közben tök durván körbeugrálja őket, és a jelek szerint nem is tud róla.
Tudom, hogy panaszkodásnak hangzik, de nem panaszkodom, sőt Paolóval sincs komolyabb gondom. Azt hiszem, az kezd kiütközni, hogy két hónap alatt meguntam ezt-azt, és most már vannak dolgok, amiket nehezen viselek.
*Aztán azonnal gyilkos tekintetet lövellt felém, amikor meglátta, milyen koszos a tűzhely**. Ugyanis kísérletet végzek. Paolo minden este főz, és mindig kerül valami trutyi a tűzhelyre, amit aztán sosem mos le. Én ritkábban főzőcskézek, viszont hosszabb időre, és nem szokott ettől koszolódni a tűzhely. Ha mégis, azt rögtön lemosom. Szóval most várom, neki mennyi idő után jut eszébe lemosni. Valamint nem pakolok el a szárítóról, mert elég abból, hogy ő ugyan elmossa a saját edényeit, de soha nem pakol el, mindig nekem kell. Most az van, hogy amikor elmosogatok, rögtön el is törlöm az edényeket, és elteszem őket a helyükre. Nos, a szárítón másfél hete ugyanazok az edények laknak, és semmi jele annak, hogy el akarnának költözni. Nem és nem szeretnék utána takarítani, legalábbis nem állandóan. Ez még akkor is gáz lenne, ha egy pár lennénk, mert akkor is mindketten laknánk a lakást, és mindketten dolgozó emberek lennénk, tehát semmi sem indokolná, hogy csak én takarítsak, de így, hogy semmi közünk egymáshoz, csak lakótársak vagyunk, különösen komoly ellenérzéseim vannak a felállással kapcsolatban. A kísérletnek amúgy a takarítónő fog véget vetni szerdán. Merthogy jár hozzánk takarítónő, a főbérlő szokta küldeni, és a közös helyiségeket takarítja, plusz a lányfürdőt, amit előtte a takarítás közben összemocskol***.
**Ha nem az érkezésük előtt öt perccel tudom meg, hogy jönnek, nyilván felfüggesztettem volna a kísérletet, de így jártam/jártunk.
***Ez a legutóbbi látogatása alkalmával derült ki számomra, amikor itthon voltam.
Valamikor régen egy pár voltak, de szakítottak, viszont máig egy lakásban élnek kettecskén. Ezen egy csomót gondolkodtam, és azt hiszem, nekem nem menne.
Érdekes volt, amikor Maria kifejtette, hogy bár a nő az otthon teremtő, azért nem lehet tőle elvárni, hogy kiszolgálja a férfit, igenis a férfi is vegye ki a részét a dolgokból. Ezzel tökre egyet is értek, nem is ez volt a fura, hanem az, hogy ezzel párhuzamosan olyan szinten ugrálta körül a két fiút egész este, hogy nekem csak kerekedett a szemem, sőt azt is mondta, hogy a konyha most először van rendben, mióta itt járt, és látszik, hogy nő költözött a házba, és nagyon helyes, hogy tisztán tartom a konyhát*. És tényleg egész este az ment, hogy melyik fiúnak mire van szüksége, és adhat-e még ezt meg azt meg amazt, majd az egészet az koronázta meg, amikor elmosogatott. Megkérdeztem, miért mosogat, és bár nem értettem teljesen a válaszát, de az volt a lényege, hogy valami kihívást csinál, aminek keretében 30 napig minden nap el kell mosogatni X dolgot, és ha egyszer kihagyja, kezdheti elölről. Ez nekem marhaságnak hangzik, de mondom, nem értettem teljesen, mit mond, szóval lehet, hogy tök logikus meg értelmes a történet. Csak azért kérdeztem meg, mert azon kívül, ha a velem lakó ember helyett is én takarítok, az tud még zavarni, amikor egy vendég nekiáll takarítani/mosogatni.
Szóval összevissza csapongok, de a lényeg az akart lenni, mennyire fura, hogy Maria azt az elvet vallja, a pasikat nem kell körülugrálni, és közben tök durván körbeugrálja őket, és a jelek szerint nem is tud róla.
Tudom, hogy panaszkodásnak hangzik, de nem panaszkodom, sőt Paolóval sincs komolyabb gondom. Azt hiszem, az kezd kiütközni, hogy két hónap alatt meguntam ezt-azt, és most már vannak dolgok, amiket nehezen viselek.
*Aztán azonnal gyilkos tekintetet lövellt felém, amikor meglátta, milyen koszos a tűzhely**. Ugyanis kísérletet végzek. Paolo minden este főz, és mindig kerül valami trutyi a tűzhelyre, amit aztán sosem mos le. Én ritkábban főzőcskézek, viszont hosszabb időre, és nem szokott ettől koszolódni a tűzhely. Ha mégis, azt rögtön lemosom. Szóval most várom, neki mennyi idő után jut eszébe lemosni. Valamint nem pakolok el a szárítóról, mert elég abból, hogy ő ugyan elmossa a saját edényeit, de soha nem pakol el, mindig nekem kell. Most az van, hogy amikor elmosogatok, rögtön el is törlöm az edényeket, és elteszem őket a helyükre. Nos, a szárítón másfél hete ugyanazok az edények laknak, és semmi jele annak, hogy el akarnának költözni. Nem és nem szeretnék utána takarítani, legalábbis nem állandóan. Ez még akkor is gáz lenne, ha egy pár lennénk, mert akkor is mindketten laknánk a lakást, és mindketten dolgozó emberek lennénk, tehát semmi sem indokolná, hogy csak én takarítsak, de így, hogy semmi közünk egymáshoz, csak lakótársak vagyunk, különösen komoly ellenérzéseim vannak a felállással kapcsolatban. A kísérletnek amúgy a takarítónő fog véget vetni szerdán. Merthogy jár hozzánk takarítónő, a főbérlő szokta küldeni, és a közös helyiségeket takarítja, plusz a lányfürdőt, amit előtte a takarítás közben összemocskol***.
**Ha nem az érkezésük előtt öt perccel tudom meg, hogy jönnek, nyilván felfüggesztettem volna a kísérletet, de így jártam/jártunk.
***Ez a legutóbbi látogatása alkalmával derült ki számomra, amikor itthon voltam.
Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem a kísérlet halálra van ítélve:) Nekem az a tapasztalatom, hogy akinek nem fontos valami, legyen az tűzhely, tiszta edények elpakolása, az nem fog pusztán a példamutatás hatására valamit máshogy csinálni. Főleg, ha ott van az a kényelmes helyzet, hogy a takarítónő megcsinálja. Lakótársaim után sokat mosogattam, egy darabig úgy gondoltam, hogy ha látják, hogy mágikusan eltűnik az általuk 1 hete otthagyott mosatlan, akkor talán elmosogatnak, hogy ne én mosogassam a szarjaikat. De nem. szerintem igazából fel se tűnt nekik. Aztán nem bírtam tovább, és szóltam nekik, hogy ez így nem teljesen ok, amire az volt a válasz, hogy ők azért nem mosogatnak, mert nem is használnak semmit.:)) Itt azért kicsit ledöbbentem.
VálaszTörlésHát, ez tényleg nem jó hír... :( Majd valahogy igyekszem elfogadni, hogy ez van, végül is az edények elpakolása meg a tűzhely lemosása nem tart semeddig, csak akkor is igazságtalan. Annak azért nagyon örülök, hogy nem kell Paolo után mosogatnom, hogy aztán mondhassa, hogy ő nem is használ semmit, nem tudom, arra mit reagálnék. De mit mondtál, mikor ezt közölték veled?
TörlésNem tudtam elég kulturáltan reagálni, és kínomban kiröhögtem őket:) Aztán persze megmutattam nekik egyszer a szintén nem használt mosatlant a mosogatóban, és szépen megkértem őket, hogy mosogassanak. Ez hatékony volt...egy darabig. Azóta már nem vagyunk lakótársak szerencsére, de nyilván nemcsak ezért:)
VálaszTörlésA szembesítés szerintem jó reakció volt :) Hát, a lényeg, hogy túl vagy rajta.
Törlés