Vasárnap
Claire hajnalban utazott el, a nappaliban eldobált sörösdobozt, a teli hamutartót, valamint a szárítót fullra pakolva persze itt hagyta. Döbbenet ez a csaj, na.
Napközben fordítani próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Annyit nem haladtam, mint amennyit akartam, de majdnem annyit igen. Nagyon bele kell húzni most már, nem lesz ez így jó.
Este elmentem Paolóval és a barátaival, egy bolgár pasival meg egy magyar nővel iszogatni, megnézni a szomszéd falu, Gzira festáját, aztán csatlakozott hozzánk Panna, beültünk egy pubba, és megnéztük a VB-döntőt. Voltunk vagy tízen összesen, és én voltam az egyetlen, aki a németeknek szurkolt (csak a meccs kb. 30. percében döntöttem úgy, hogy szurkolni fogok, és ha már német szakos voltam, akkor úgy illik, hogy a németeket válasszam), és végül csak nekem lett jó a végén. Paolo barátai amúgy tök szimpatikusak, nagyon érdekes beszélgetéseik voltak - azért nem beszélgetéseink, mert én általában először külső megfigyelő vagyok, ha bekerülök egy közösségbe, lassan oldódom fel annyira, hogy én is simán hozzászóljak dolgokhoz. De jól éreztem magam, és elkezdték szervezni, hogy a héten valamikor legyen egy barbecue-est itt, a mi tetőnkön, és ha hívnak, tuti megyek én is. Hú, nagyon izgi :)
Az már kevésbé vidám, hogy a magyar lánynak van egy magyar barátja, aki a meccs után ért oda a pubba, és az ő lakótársa, egy 32 éves, magyar lány ma reggelre agyvérzést kapott, lebénult fél oldalára, majd a kórházban jött még egy agyvérzés. Nagyon-nagyon ijesztő, tényleg. Mondtam a srácnak, remélem, ha lassan is, de felgyógyul, erre azt mondta, az orvosok szerint nem lesz jobban, és ha egyáltalán megéri a reggelt, akkor sem fog többet járni, de lehet, hogy beszélni sem. Borzasztó.
Napközben fordítani próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Annyit nem haladtam, mint amennyit akartam, de majdnem annyit igen. Nagyon bele kell húzni most már, nem lesz ez így jó.
Este elmentem Paolóval és a barátaival, egy bolgár pasival meg egy magyar nővel iszogatni, megnézni a szomszéd falu, Gzira festáját, aztán csatlakozott hozzánk Panna, beültünk egy pubba, és megnéztük a VB-döntőt. Voltunk vagy tízen összesen, és én voltam az egyetlen, aki a németeknek szurkolt (csak a meccs kb. 30. percében döntöttem úgy, hogy szurkolni fogok, és ha már német szakos voltam, akkor úgy illik, hogy a németeket válasszam), és végül csak nekem lett jó a végén. Paolo barátai amúgy tök szimpatikusak, nagyon érdekes beszélgetéseik voltak - azért nem beszélgetéseink, mert én általában először külső megfigyelő vagyok, ha bekerülök egy közösségbe, lassan oldódom fel annyira, hogy én is simán hozzászóljak dolgokhoz. De jól éreztem magam, és elkezdték szervezni, hogy a héten valamikor legyen egy barbecue-est itt, a mi tetőnkön, és ha hívnak, tuti megyek én is. Hú, nagyon izgi :)
Az már kevésbé vidám, hogy a magyar lánynak van egy magyar barátja, aki a meccs után ért oda a pubba, és az ő lakótársa, egy 32 éves, magyar lány ma reggelre agyvérzést kapott, lebénult fél oldalára, majd a kórházban jött még egy agyvérzés. Nagyon-nagyon ijesztő, tényleg. Mondtam a srácnak, remélem, ha lassan is, de felgyógyul, erre azt mondta, az orvosok szerint nem lesz jobban, és ha egyáltalán megéri a reggelt, akkor sem fog többet járni, de lehet, hogy beszélni sem. Borzasztó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése