Tudom ám,

hogy negatív vagyok, és menjek a fenébe, amikor a tengerparton élek, mindig meleg van, és semmi bajom a munkanélküliségen kívül, ami ráadásul csak relatív munkanélküliség, mert szerencsére ott van nekem a fordítás. Ez ilyen pszichológiai izé, de dolgozom rajta - egyrészt sokat mantrázom, hogy nagyon jó most nekem, másrészt egyfolytában állást keresek, és holnap reggel 10-re megyek egy állásinterjúra. Szurkoljatok nekem, jó? Meg azt is kitaláltam, hogy ha valahol találok végre egy nyitva tartó papír-írószert, veszek többek között öntapadós jegyzettömböt, ha nem túl drága, írok listát arról, hogy az, akiről a honvágy elhiteti velem, hogy hiányzik, valójában miért nem hiányzik, és kiragasztom valami jól látható helyre, hogy amikor befordulok, akkor szem előtt legyen.

A sok negativitásért kárpótlásul meg küldök egy képet, ami egy viszonylag hétköznapi, de attól még tök vicces jelenetet illusztrál: kinyílik a város közepén egy garázsajtó, és kisétál rajta egy ló. (Ez azért van, mert nagy üzlet a lovaskocsi fenntartása, buknak rá a turisták. Ha majd már lesz keresetem, utánajárok, hogyért adnak egy kört mondjuk Vallettában, és lehet, hogy én is kipróbálom.)